Bejegyzések, a következő címkével: tejfol

Képtelenség

Tovább burjánzott a zöldmánia: még az a gyógynövényes bogyó is, amit azért kaptam, hogy leküzdjem a kórságot, csodaszép világoszöld! Ez már tuti nem lehet véletlen 🙂
Mindazonáltal azóta is szinte legelem a zöldségeket, annyira kívánom. És ez jó… szerintem 🙂

Hétköznap sokszor nem fotózgatom amit készítek, pedig most annyi a híja, hogy akkut kell vennem az új gépbe. De tényleg 🙂 és folyamatban is van a beszerzés, csak túl hosszúak a napok odabent, satöbb, satöbbi és blablabla. 🙂 Ettől még eszünk.

Naszóval múltkoriban kaptam azt a bizonyos ,,éppenmégjó'' brokkolit, amit fel is dolgoztam Ma este került sorra, hogy süssek a kis pogácsákból. Bár nem éppen kerekek, inkább lapos barbapapa-formájúak, de nagyon finomak lettek.

Brokkoliroppancsok

Ez kellett hozzá: 1 fej brokkoli, zsemlemorzsa, liszt, 1 tojás, só, bors, szerecsendió és fokhagyma.
Így készült: a brokkolit sós gőzben puhára pároltam, majd villával összetörtem. Úgy készült, mint egy laza burgonyakrokett: hozzákevertem a tojglit, a valamennyi lisztet, de inkább morzsát, sót, borsot, granulált fokhagymát. Frissen reszeltem bele szerecsendiót, mmm… 🙂 Pogácsákat próbáltam formázni és morzsában kétszer meghempergettem, de elég laza lett a massza. Nem is akartam betonkeményet. Lefagyasztottam. Picike forró olajon ma megsütöttem, míg megpirult a morzsabunda rajta és átsült.
Legközelebb reszelek belé egy kis parmezánt, vagy esetleg füstölt tofut, hogy masszívabb legyen. Bár eszembe jutott, hogy bármilyen reszelt sajt csak még javítana rajta. Így natúr is nagyon finom ez a roppancs, de elképzelem, hogy amikor felvágom, finom nyúlós sajtocska van benne 🙂 mmmm 🙂
Rántott csirekcombok és hagymás-fokhagymás tepsis rumlikockák mellé kínáltam, amit saját, morzsolt kakukkfűvel és bazsalikommal szórtam meg.

 

Tegnap is rögtönöztem, de nagyon Apának tetszőt sikerült összeütnöm. Részemről az volt a lényeg, hogy a friss póré, amit vettem, belekerüljön. Így született a

Csőben sült tőkehal fusilli-ágyon

Ez kellett hozzá: 1 cs. fusilli tészta (mellesleg ez volt rája írván, de én fusszili-nek ösmerem. Mindez semmit sem ront rajta ám 🙂 fincsa volt), 1 kg fagyasztott tőkehal-törzs (na itt meg azt írták rája, hogy kék tökehal :))))) de nem dőlök be mindennek, mert ennek csak a csomagolása volt kék! nahát:) ), aztán 1 1/2 nagy tejföl és kb. 50 cm póréhagyma, 15 dkg reszelt parmezán híján trapinger sajt, só és bors és persze fokhagyma!

Így készült: a halat egy rácsra sorakoztatva, hagytam kiolvadni és lecsepegni. Majd sóztam, csavartam rá kis borsot, megszórtam granulált fokival és margarinon elősütöttem. Eközben a fusllit kifőztem, leszűrtem, elkevertem kis olívával és üvegtálba rendeztem. A halacsokat pedig szépen sorban a tetejére pakolásztam. A visszamaradt margarinhoz kis olívát adtam és a karikázott pórét átfuttattam rajta. Szintén sóztam, borsoztam, majd hozzáadtam a tejfölt. Szép simára kikevertem, átmelengettem. Ettől a tejföl kicsit megfolyósodík. Nyakonöntöttem a várakozó halacsokat, kicsit megütögettem a tálat alulról, hogy a tészta is kapjon jó adag tejfölt. Sajtot reszeltem rá és kb. 15 perc alatt megpirongattam. (A trapinger a trappista, de nem misztifikálom, mert nem a kedvencem.)
Nem kívánt semmit, magában volt nagyon finom. Ja és gyors és egyszerű is 🙂 na meg halas!

 

Eszembe jutott a trapingerről, hogy amikor én még kislány voltam – lálálááá 🙂 – akkor a hétvégi egynapos horgászatokra csak mindenféle szendvicsnekvalót készített a Zanyukám 🙂 Vittünk paprikás-tojás és juhtúrós kőrözöttet, meg zsírban lesütött oldalast, házi májkrémet, meg újhagymát, retket, uborkát, paradicsomot. És nagyon sokszor vittünk egy nagy darab sajtot egyben. Trappistát. De akkor valahogy olyan más volt még a sajt is. Úgy értem sajt volt, meg volt érlelve, le lehetett reszelni, nem mállott szét a reszelőn, nem kenődött el rajta. És ha délutánra meleg lett, akkor a kocsi csomagtartójában sem volt hűs. És akkor a trapinger kicsit megpuhult és olyan, de olyan finom lett! :))) fényes volt és könnyen vágható és … mmmmm… nagyon jó volt az íze. Akkor még lehetett a trapingert rántani és nem folyt ki a töltött húsból vagy palacsintából. Hmm… Elmúlt. Manapság aminek ezerhétért venné az ember kilóját, az… ehh… hagyjuk is 🙂 Nincs kedvem az E-sokszázakról pötyögni 🙂
Huss aludni, lö'pá! 🙂