Bejegyzések, a következő címkével: mustar

Mustármagos sertésragu

Általában időnként ez az étel is felkerül az étlapunkra. Ma egy kicsit másképp, lágyabban készítettem el és az íze is jobb lett. Ráadásul a mustármagok olyan finomak benne, mint valami kis kaviárgyöngyök 🙂

Mustármagos sertésragu

Ez kell hozzá:  50 dkg sovány lapocka, 1 1/2 fej vöröshagyma (inkább az édesebb fajta), 3 púpos ek. mustár, 1 nagy tejföl, só, bors, fokhagyma, 2 ek. apró fehérmustármag, 3 ek. olaj.

Így készül: Száraz serpenyőben – nekem van egy üvegfedeles, abban szoktam ilyesmit főzni – megpirítok finoman 1 ek. mustármagot. A lapockát előkészítem és egyforma kockákra vagy tokányos csíkokra vágom. A hagymát félfőre szeletelem és a kis forró olajon párolni kezdem. Rögtön sózom, hogy ne piruljon. Aztán ráteszem a húst, borsozom, sózom, granulált fokhagymával megszórom. Fehéredésig kevergetem, hozzáadom a pirított mustármagot, aztán lefedem és saját levében puhára párolom. Ha szükséges, akkor egy pici vizet aláöntve lehet a levét pótolni, de mivel manapság (vajon mitől is?) sokszor vizesebbek a húsok, erre legtöbbször nincs szükség…
Amikor a hús megpárolódott, akkor kikeverem a tejfölt a mustárral szép simára és ráöntöm a ragura. Első forrásig kis lángon hagyom, aztán lekapcsolom alatta. Ekkor beleszórom a másik ek. mustármagot, csak úgy simán. Ha kell, utána lehet sózni–borsozni. 
Petrezselymes farfalléra tálalom.

mustármagos mustáros sertésragu

Szeretem a mustárt, de valahogy mégsem szoktam túl gyakran használni. Pedig túlzásba vinni nem lehet. Jótékony hatásai közt szerepel, hogy jó zsíroldó, tartósítószer, vérnyomáscsökkentő. Mellesleg filléres dolog, ha valaki ilyesmire adja a fejét. Itt olvastam róla ma, hogy csak úgy natúr le is lehet nyelni, akkor is használ. Én meg azt tudtam, ha nagyon zsírosat evett valaki, vagy valami nehezen emészthető bántja a gyomrát, akkor 1-2 evőkanálnyi mustárt megeszik magában, és az gyorsan rendbehozza. 😉