Bejegyzések, a következő címkével: kés

Kaptam

 

 Mert mániákusan imádom őket. Mert számomra kincs, főleg ha jó. Mert jó vele dolgozni. Nem kértem, megvoltam az eddigiekkel. De kaptam. Amilyet Ő gondolt ki, amire azt mondta, hogy ez igen! Ő pedig ért hozzá. Szóval kaptam, mert állítólag tudok vigyázni is rá. Tisztelem a jókat, a szememben szinte lelkük van. Gondosan ápolom és csak Ő fenheti őket.  Türelme profizmussal párosul, átszellemülten és gyönyörűen tudja fenni őket. Kisebbeket és nagyobbakat.
Ezentúl őt is:

az új szakácskésem - hajtogatott pengével

Nem tudom megmondani, melyik a jobb. Mert ugye másmilyenek. Már van egy általa készíttetett, amilyen másnak nincs, csak nekem. Csodálatos, kézreálló, hibátlan pengéjű szusi-kés.  Legjobban persze húst lehet vele vágni. Minden szelet egy álom lesz tőle. Csodálatosan hasít, nem roncsol.  A kovács, aki készítette, selyemakác markolatot gondolt ki hozzá. Jól tette, szeretem. Hegye és éle, súlypontja fantasztikus, bár sokkal kisebb maga a kés, mint az új ,,játékszerem''. Amitől mindenkinek el a kezekkel!
Csodálni lehet, de erősen féltékeny vagyok rá!

ajjj, de gyönyörű, igaz?

Finoman vág, nehéz, elég csak a súlyát használni. Leheletvékonyra vágja a hagymát, bármit. Egy álom!
Na befejezem az áradozást, mielőtt dicsekvéssé fajulna. És nem mellesleg: nagyon köszönöm!