Bejegyzések, a következő címkével: kenyér

Update kovászos korpás cipó – egyheti kenyerünk

 

Mindennapi kenyerünk. Múlt héten is sütöttem egy kenyérkét, és pár zsömlét is. Méghozzá előre érlelt kovásszal. Sokféle kenyeret sütöttem már, de ilyen finomat, mint ezek, még talán egyszer sem. Illetve de, amikor dagasztás nélküli kenyeret készítettem egy időben. 5 perc munka, és utána csak az élvezet. Manapság sokkal-sokkal kevesebb kenyeret eszünk, most már az is update. De van mikor megunom azt a szeletelt izét, és inkább ennék egy szelet saját, házi készítésű kenyeret. Olyat, aminek ropog a héja! Mert ezek a kovászosak ilyenek.

méghogy nem lehet jó update kenyeret sütni! :)) itt az ellenpélda!

Update kovászos korpás cipó

Ez kell hozzá: 100 g sima liszt, 200 g BL80 búzakenyérliszt, 50 g korpa (búza vagy zab), 250 g mastermix, 10 g szárított élesztő, 250 ml tejsavó, 200 ml víz, 1 ek. olívaolaj.

Így készül: optimális esetben a kovász 3-4 nappal hamarabb eszembe jut és akkor nem is kellene élesztő hozzá. Így gyorskovásszal csináltam a cipót, de ez a végeredményen nem látszik, vagyis ugyan olyan jól működik. Ehhez előző este a 100 g sima lisztet, 5 g élesztővel, langyos vízzel, 1 ek. olívaolajjal a nokedlinál picit hígabbra kikevertem. Fedeles edényben hagytam a konyhában. Néha ránéztem, hogy szépen habzik-e, de nem volt vele gond. Másnapra ennek is jó kis csípős, savanykás illata van, ilyenkor már lehet vele dolgozni. Ennek Limara a nagymestere, nála érdemes körbenézni.
A kovász tetejére szitáltam a liszt, só, 5 g élesztő és mastermix keverékét, és hozzáadtam a korpát is. A tejsavót használom folyadéknak víz helyett, de ha kevés, a tészta még kívánja, akkor langyos vízzel egészítem ki. Nem használok kenyérsütőt, így a kézi mixerem dagasztókarjaival türelmesen kidagasztom a kenyeret. (És az egyéb kelt tésztákat is.) Amikor már szépen elválik az edény falától és egynemű gömböcöt alkot, akkor visszacsukom a tálat és hagyom a duplájára kelni.
A mastermix miatt itt is a türelem a lényeg: 1 órát magára hagytam, addigra gyönyörű szép, levegős tészta vigyorgott vissza a tálból. Kiborítottam, kerek lappá tapicskoltam, két szélét picit behajtottam, majd a tőlem távolabb eső végét hegyesre is. Feltekertem magam felé, majd próbáltam gömböcöt csinálni belőle. Későn jutott eszembe, hogy most kerek legyen és ne vekni, így egy kicsit bíbelődtem vele. Nem volt könnyű! Mondanám, hogy kacsasütőbe tettem, de azt már elajándékoztam. Ehelyett van egy tuti nagy teflonos edényem, jó vastag aljjal és jénai üveg tetővel. Jobb is, mint a kacsasütő. Ebbe tettem a cipócskát, egy helyen meg is vágtam. Letakartam. Újabb 40 perc kelesztés után a tetőt belülről megspricceltem, visszatettem és 180°C-os sütőbe toltam. 55 percig sült így. Akkor levettem a tetejét. Ez a kis piszok szépen szétnyílt, de már ígéretesnek látszott a héja. Akkor felcsavartam a hőfokot 200°C-ra, és még 10 percig sütöttem. Amikor már szép színe volt, rácsra tettem és hideg vízzel megspicceltem. Csodálatos, foszlott-ropogós héja lett, és ahogy Limara mondja: beszélgetett 🙂

olyan ropogós a héja, hogy szinte vétek eltenni! :))

Még csak a serclit vágtam le, és mondhatom, hogy ízre, illatra és állagra is nagyon finom. Tiszta élvezet a héját rágcsálni.