Bejegyzések, a következő címkével: élesztő

Vaníliakrémes rózsák

 

Van kedvenc műsorom a paprikán, méghozzá az Édes nagyik című. Nagyon tetszik, ahogy az öreg és kevésbé öreg nagyik és nénik olyan sütiket sütnek, amiket ismerünk és szeretünk. Valahogy már a látvány is jó ízt ad nekik, de főleg az a mérhetetlen tudás, amit nem lehet leírni. Mert a sót látni kell, a kelt tésztát érezni. Imádom őket, aranyosak és ügyesek. Az én Balogh mamám is ilyen ügyes volt ám. Mai napig emlékszem, hogy az aranygaluskához hogyan forgattuk a tésztácskákat olvasztott vajba és cukros dióba. Hogy az milyen légies és könnyű volt, hogy alig volt szabad hozzáérni, valahogy mégsem kapta ki a kezemből. Együtt csináltuk hozzá a vaníliasodót. És van valami homályos képem a borsodóról is, aminek az értelmét csak sokkal később fejtettem meg: bor-sodó. Jah! Ebből is látszik, hogy még elég kis töpörödött lehettem akkortájt.
Mindenesetre azóta is szeretek sütni-főzni és tegnap elkapott a hév, hogy olyan kelt sütit csináljak – amit mellesleg nem lenne szabad enni, de hát ezegyszer elvettem a kezem a szívemtől – ami puha, édes, foszlós. Tegnap kilestem ezt a kelt tésztát az egyik édes nagyinál. A változtatás annyi, hogy a krémje nem porcukros margarin, hanem vaníliapudingos, ami persze édesítőszerrel készült. A maradékba pedig – a frászt maradék, hisz’ még egy kis tepsi tele lett – még fahéjat is szórtunk Apával. Mennyei! Csak ennyit tudunk rá mondani.

Illatos, omlós, foszlós és igazán vaníliás kelt rózsák. Mennyei bűnbeesés :))

Vaníliakrémes rózsák

Ez ment bele: 800 g sima liszt, 20 g szárított élesztő, 1 l tej, 5 tojás sárgája, 1/2 vaníliarúd kikapart belseje, csipet só, 1 cs. vaníliapuding, 250g margarin, 1 ek. libazsír.

Így készült: a pudlingot édesítőszerrel  – nem is sajnáltam belőle, mivel csak ebben volt édes íz – és a vanília kikapart magjaival megfőztem, kitettem hűlni az erkélyre. Az élesztőt 450 ml tejben egy tk. cukorral felfuttattam. (Azt kérdi Apa: -Mi ez a habos izé ott a pulton? Gondolatban már láttam, hogy tuti kifuttattam az élesztőt! De nem, még a tálban volt, csak ő még így nem látott élesztőt felfutni ) A lisztet átszitáltam, a csipet sóval, hozzáadtam 5 tojás sárgáját, az élesztős tej nagy részét, majd elkezdtem dagasztani. Mivel én már gépesített vagyok, így bedugtam a dagasztókarokat a mixerembe és addig dagasztottam a tésztát, míg szép egyenletes, sima, és fényes nem lett. (persze a nagymami simán kézzel dagasztott és egyetlen izzadtságcsepp sem gyöngyözött a homlokán… hogy csinálják?) Persze kellett bele a tej. Végül kicsit megliszteztem és 4 gombócot csináltam belőle. Letakarva 30 percig békén hagytam. Hű de szépek és puhák lettek!
Közben a vaníliapuding kihűlt és összekevertem az előzőleg már habosra kevert margarinnal. Kinyújtottam egy gombócot jó nagyra, megkentem a krém negyedével, feltekertem, elrendezgettem és 6 részre vágtam. Libazsírral kikent tepsiben viszonylag messze tettem egymástól. Voltak fenntartásaim a zsírral való kikenés miatt, de fantasztikusan működött! Nem ragad sem le, sem oda, sem oldalra, sehova sem. Apa volt a felügyelő és ügyelt a megfelelő távolságokra. Közben kizsírozta a kisebb tepsit is, mert az is kellett. Az utolsó gombóc nyújtása után, amikor megkentem a maradék vaníliás krémmel, megszórtam fahéjjal is, úgy tekertem fel és daraboltam. Micsoda illata volt, amikor sült!
A sütés nem tartott sokáig. 180°C-os, előre bemelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek.  Amikor készen lettek, egy-egy kanál tejet locsoltam rájuk.

kelt vaníliakrémes rózsák. Mmmmmmm :))))

Na és persze nem bírtuk ki, míg kihűlnek. Langyosan jól megkóstoltuk és elégedetten nyalingattuk utána az ujjainkat

Mellesleg még ilyet sosem láttam tőle: annyira izgult, hogy milyenek lesznek, hogy az első 25 percet végigülte velem a konyhában és kíváncsiskodott, mint egy kisgyerek. Folyton kérdezett valamit és közben leste az órát, hogy már 10 perce vannak bent, és 5 perc múlva megfordíthatom a tepsit. És már csak 10 perc, meg már csak 5 perc, és már mindjárt kivehetem. Haláli volt! Imádom ezt a krampuszt