Bejegyzések, a következő címkével: csipkebogyó

Virágtea

 

Az ember időtlen idők óta iszik teát. Általában virágos növények főzetét. De manapság már a teakultusz egy egész más síkon is halad.

Mi itthon rengeteg teát iszunk Apával. A folyadékfogyasztásunk minimum fele, de sokszor tán még több is, valamilyen tea. Persze nem cukorral. Én elvetemültebb vagyok, mert sokszor pucéron élvezem az ízeket. Apa óvatosabb, ő mindig édesíti és savanyítja.
Manapság már eljutottunk odáig, hogy ő is elkészíti a teákat. Nemrég már arra is rákapott, hogy a teatojásban keverje a teafüveket. Általában a zöld teákból és a gyümölcsteákból tartunk itthon szálas, nem filteres fajtákat. Ma avval varázsolt el, hogy a Hyson jázminteát citrommal ízesítette, és a másik kancsóba a Demmers Teehaus Gyümölcstangó teáját  készítette el.

nem csak gyönyörű, de nagyon-nagyon finom is! :))

Nem is hinné az ember, hogy milyen gyönyörű tud lenni egy tea, ugye? Ebben van bodza, narancshéj, rózsaszirom, citromfű, rooibos tea, alma, csipkebogyó, hibiszkusz. A hibiszkusz törékeny, leheletvékony virágai a csipkebogyó héjával keveredve gyönyörűek. Ránézni is lélekemelő. A forrázattal kivont ízek pedig savanykásan-édesen csábítóak. Nem lehet abbahagyni, csak kortyolgatja az ember és ebben a szürke időben ha lehunyja a szemét, egy pillanat alatt a nyárban lehet. Lélekvidítóan finom illatával a száraz, ropogós mezők illatát és a locsolt kertek fülledt-buja hangulatát idézi. Meztelen tappancsokkal lenne jó a puha fűben motoszkálni és illatos-száraz szénán taposni, hogy csak úgy pattanjon a talpam alatt. Ezt a teát, illetve a Demmers teákat sofn ismertette meg velünk, tőle kaptuk ajándékba. Ezúttal is köszönjük, mert nem lehet elégszer megköszönni.

A Hyson jázminos zöldteája édesítve, citrommal ízesítve nagyon finom lett. Fanyarsága kicsit összehúzta a nyelvem, de ízében, illatában is megváltozott. Behunytam a szemem és hirtelen egy hatalmas, hófehér fürt, nektártól csepegő akácvirágzatot láttam magam előtt. Éppen olyan lett az illata, mint a májusi, erdő széli, napsütötte akácvirágoknak.
Erősen él bennem egy gyáli sátorozás éménye, még gyerekkoromból. Akác- és nyárfaerdő keveréke, napsütés, nyár eleji hóesés a nyárfák pihevirágjaival, és illatos akácok, ahogy csüngenek a virágok, mint az érett szőlőfürtök, kanyargó erdei utak, telis-tele hófehér paplannal, szaladgálás, a vattapamacsok felkapkodása és hempergés benne. Annyira jó volt gyereknek lenni és ez a tea az illatával pár percre ismét odarepített. Köszönöm Hyson.