Bejegyzések, a következő címkével: csipkebogyo

Piroska

Régen írtam töretlen teamániámról. Persze közben máson is jár az eszem. Olvasgattam pár tealeveles sütemény receptjét. De valami sajáton gondolkodom. Várom, hogy megszálljon az ihlet.

Addig is marad a teázás. Mindennapi rendszerességgel. Itthon teljesen rákattantam egy finom csipkebogyó és hibiszkusz keverékre. Nincs is más benne. És nem is teszek bele semmit. Csak a maga ízéért iszom: mert fantasztikusan harmónikus, mert savanykás, mert fanyarkás, mert zamatos.

Csipkebogyóról lévén szó, szerencsére filteres. 2 filtert szoktam leforrázni a még nem lobogó vízzel, aztán ottfelejtem. Ennél a gyümölcsteánál egyáltalán nem baj, ha jó sokáig ázik a vízbe. 

Gyerekkori emlékeim közé tartozik egy nagy, téli kirándulás. Piros, steppelt kabátom volt, fehér szegéllyel. Nagyon szerettem. Mindenre felkészülve, gumipókokkal is felszerelkezve becserkésztünk egy csipkebokor csoportot. Fantasztikusan virítottak a piros bogyók! Szedtük, szedtük, de a legszebbek mindig a bokor közepe felé estek és nem értük el őket. Akkor jött a gondolat, hogy majd én bemegyek oda, csak apuék húzzák szét a bokrot. Nem is volt evvel semmi baj, míg ki nem csúszott valaki kezéből a gumipók 🙂 A bokor összecsukódott, én meg ott voltam az ezer tüske közt, ami mind belekapaszkodott a piros kabátomba. 🙂 Nem volt egyszerű művelet kiszabadulnom. Persze jó sok bogyót hoztunk haza vígaszdíjként 🙂
Itthon aztán hagytam megszáradni őket, majd a békebeli kávédarálóba tettem, párat pörgettem rajta és kávéfilteres papíron keresztül forráztam le. Akkor szerettem meg igazán. Micsoda értéke tud lenni valaminek, amiért megdolgozott az ember, ugye? :))