Bejegyzések, a következő címkével: baracklekvar

Betegvígasztaló süti

A heti adrenalinszint-emelő aggódásról Apácska gondoskodott. Egyik nap, mikoron is munkába menet a lépcsőn történő leszaladáskor, és a ,már majdnem lent vagyok' utolsó fordulóban kibicsaklott a bokája, ő pediglen elterülve, a fájdalomtól a másik lábával rúgkapálva agonizált. (ezt Ő mondta.) Majd lábra állt és elsántított a buszig, majd a metróig. De az Árpád hídnál már hányingere lett a fájdalomtól, hát hazajött. Nem szólt akkor, hogy ne idegeskedjek. Délelőtt hívtam valamiért, így csak onnantól aggódtam, míg hazaértem. Micsoda könnyebbség 🙂 De mennyire igaz, hogy amit nem tudunk, az nem fáj. Hehe. Ellenben csinált fotóriportot a lábáról. Randa egy eset. De ha már így esett, akkor ugye borogatás, miegyéb. Tegnap a röntgennél kiderült, hogy szerencsére nem tört el semmije, csak nagyon csúnyán lezúzta. A szivárvány összes színű lilája ott van a bokáján 🙂 Persze tegnap nem ment dolgozni. Én meg gondoltam még aznap, hogy akkor megvígasztalom valami finommal. Gyorsan sütök valami egyszerűt neki 🙂

Omlós, lekváros rácsos linzer

Hozzávalók: 80 dkg finom liszt, 25 dkg porcukor, 2. van. cukor, 1 tk. őrült 🙂 fahéj, késhegyni só, 1 citrom reszelt héja, 1 tojás, 2-3 ek. tejföl, 1 kupica rum, 25 dkg margarin, 10 dkg tiszta zsír, 1 sütőpor. Ja és lekvár! 🙂

Elkészítése: A száraz anyagokat összekeverem, majd hozzámorzsolom a margarint és a zsírt. Hozzáadom a tojást, rumot, a tejfölt, amennyit felvesz. Ha kell, kis tejet. Lágy tészát kell kapni. Ennek a 2/3 részét kinyújtom és egy sütőpapírral bélelt tepsibe ügyeskedem. Aztán megkenem az egészet jól házi lekvárral. A maradék tésztából én nyújtás után derelyevágóval vágtam csíkokat és fonatszerűen tettem a tetejére. Megszórtam a másik csomag viníliás cukorral. De sodorni is lehet és átlósan rácsozni. Közepes lángon sütöttem kb. 40 percig.

Na ezt a kis vöröskeresztes sütit kapta a Kedves, hogy jobb kedvre derüljön 🙂 Amikor sült, megébredt az illatára és ez nekem nagy öröm volt 🙂 Anyukám is süt ilyet, de ő kelt tésztával csinálja. Szerintem így omlósabb, élesztő nélkül. Viszont ami nem volt itthon, de anyukám mindig tesz rá: vágott diót. Imádom! Le is szoktam lopkodni mindig a nagyobb darabokat :)) Nagymamám pedig karikákat szokott sütni régen belőle, amiket egyformára kivágott egy pohárral, a közepüket pedig egy kisebbel. A felső lukas karikákat tojással megkentük, cukros dióba fordítottuk. Egymásra tettük őket, lekvárt raktunk a közepébe és úgy sütötte meg. Nagyon finom és szép is volt 🙂

Egyszóval van mit tanulni 🙂

omlós, lekváros rácsos linzer