Házibundás-gyáribundás

 

A tepsiben sült rántott csirke a 21. század nagyszerű találmánya. Nagy ötlet, tiszta és rendes munka. Megspórolható vele a macerás panírozás, amitől az ujjaink úgy néznek ki, mint E.T. vastag ujjbegye. Részemről sosem volt a kedvenc foglalatosságom a konyhában. Persze egy csomó olajat is spórolunk vele, és olajszagot is, ami a lakásban mindenhova bebújik.
De mára feltalálták a rafinériát! Tudjukmelyikcég tévéreklámja felkeltette a figyelmem, ezért amikor egyszer szembejött velem a boltban a ,,bunda”, akkor kézbe is vettem a zacskót. Elolvastam mi minden van benne, és úgy gondoltam, hogy ezt simán le tudnám pipálni úgy, hogy egészséges, tartósítószer és színezékmentes, meg persze sószegényebb változatot kreálok. De ha nem próbáljuk ki, nem fogjuk tudni, hogy tulajdonképpen melyik is a jobb? Így megvettem egy zacskóval – közben erősen prüszkölve a tény miatt, hogy bármi zacskós kerül haza, sőt el is használom – és már azon törtem a fejem, hogy milyen egyszerű dolog egy ilyen panír, eddig miért nem jutott ez nekem is eszembe?

bal a házi, jobbos a gyári, de ízre pont fordítva igaz :))))

Házibundás-gyáribundás – tepsis rántott csirke összehasonlítás

Ez kell hozzá: 2 szép csirkemell filézve, só, 5 tk. granulált fokhagyma, őrölt bors, 6 púpos ek. update zsemlemorzsa, 50g (és legközelebb még 50g) Grana Padano, (vagy Gran Moldavia, vagy Parmesan, vagy Parmigiano Reggiano, szóval valami finom és érett kemény sajtocska), 1 ek. étkezési keményítő, 4-5 ek. szőlőmagolaj (vagy nem szűz olíva, esetleg sima napraforgó olaj).
Köret: tisztított, vékony csíkokra darabolt kígyóuborka enyhén sózva, citrommal és szezámolajjal megcsepegtetve.

Így készül: a csirkemelleket kétfelé, majd lapjában szintén kétfelé vágom. Illetve leszedem róluk a picihúst is. Ennyi éve blogolok és még mindig így hívom, mert fogalmam sincs, mi a hivatalos neve. Vagy hogy egyáltalán van-e külön neve annak a két kis finom húsnak, ami a mell része? Na mindegy is. Szóval a csirkehúst enyhén megsózom, megszórom 2 tk. granulált fokhagymával és 10 percre félreteszem.
A gyári bundához nincs hozzáfűznivalóm: tálba szórtam. Sajtos, de fura szaga volt. Előírás szerint  a csirkemell szeleteket kevés olajban megforgattam, majd a bundában is meghempergettem és úgy tettem sütőpapírral bélelt tepsibe. Ja igen: ezeket a husikat nem sóztam meg előre. Mint utóbb kiderült, jól tettem. Sütőben szépen megsütöttem, egyszer meg is fordítottam, mert nincs grillem.

Eközben a házi morzsához a sajtot késes aprítóban daraboltam fel, hogy teljesen morzsa állaga legyen. Ehhez kevertem a zsemlemorzsát, a 3 tk. granulált fokhagymát, 1 mk. őrölt borsot és 1 ek. keményítőt. Illatra nagyon klassz volt a sajt miatt. A csirkemell darabokat szintén megforgattam a pici olajban, majd a morzsában, hogy jól rátapadjon. Ugyanúgy raktam tepsibe, mint a gyáribundásat és ugyanúgy sütöttem is meg.

Összehasonlítás: NEM ÉN mondtam, hanem Apácska, hogy a gyáribunda gyanúsan narancssárga, így túl sós és túl mű íze van. Juhéj! Aztán a házibundát teszteltük és megállapítottuk, hogy bár tehettem volna több sajtot a morzsába, minden tekintetben az a nyerő. Mert nem túl sós, viszont kellően fokhagymás, jobban tapadt a csirkéhez és ropogósabbra is sült, nem ázott el, mint a gyáribunda. Mellesleg isteni finom volt!
Szerintem bármilyen vékonyabb – főleg házi – szeletelésű húsból elkészíthető így a rántott hús. Lehet akár pulykamell, vékony szelet sovány karaj, sőt még halfilé is pl.

balra házi, jobbra gyári. Látványos különbség, ugye?

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.