Havi Archívum: december 2011

Uborkás-túrós vacsorasaláta – csak egyszerűen

 

Őrület, hogy edzés közben mi mindenen jár az eszem. Vagymim 🙂 Arra gondoltam, miközben tempósan emelgettem a belleket, hogy vacsisalit kellene csinálni. Két ütemben gondolkodtam, mint ahogy lendítettem és emeltem a golyókat és ilyen hülyeségek jutottak eszembe: ka-ri, aj-csi, üz-csi, szup-csi, va-csi, sa-li. Na ezen majdnem elröhögtem magam, hogy a csudában jutott eszembe? De nem tuttam nevetgélni, mert közben swingeltem. Különben is ez egy komoly dolog, koncentrálni kell és fegyelmezetten csinálni. Nakérem. 🙂 De folyton visszatértek a gondolataim a cicababák idétlen szavaira. Egy valamire jó volt: rájöttem, miből csinálom egy jó kis salit edzés utánra. Mert ma Apácska is kravozni volt, neki is jól fog esni.

uborkás-túrós vagy túrós-uborkás, de salátának saláta, az tuti! :)))

Uborkás-túrós vacsorasaláta

Ez került bele: 2 kígyóuborka, 6 szál újhagyma, 500 g zsírszegény túró, 150 g füstölt-főtt tarja, 200 g krémfehérsajt (lehetett volna feta is), 450 g natúr joghurt, só, gondolatnyi bors, fokhagyma, 3 ek. olívaolaj, chili, petrezselyem.

Így készült: Tálba tettem a morzsálós túrót. Nagyon finom fajta, le is ellenőriztem 🙂 az uborkákat meghámoztam és kockára vágtam, ment a túróra. A hagymákat karikázva, a darab tarját kockára vágva adtam hozzá. Só, bors, fokhagyma és pár tekerésnyi chili  került rá. Az egészet elkevertem a joghurttal és az olívaolajjal. A végén szedtem egy kis friss petrezselymet, felaprítottam és azt is hozzáadtam.Szóval ma ezt ,,főztem” csak. 🙂

Finom, laktató, szénhidrátmentes – ne álljunk neki kiszámolni, hogy mennyi van az uborkában és mennyi a túróban a tejcukor miatt, nem érdemes 🙂 – és minden porcikánknak jót tesz. A hagyma tisztít, az uborka hidratál, a túró, a sajt tele van kalciummal, a joghurt jót tesz a bélflórának, a chili serkenti a keringést, az olíva tele van omega3-mal és segít felszívódni a vitaminoknak. Kell ennél több egy hosszú nap után? Persze nem esszük meg ezt a rengeteg mennyiséget, marad belőle holnap ebédre is. Akkor kapunk mellé egy-egy szelet csökkentett szénhidrát tartalmú kenyérkét is.

Ez az év vége nekem nagyon sűrű odabent. Gondolom vagyunk így egy páran. De mostanában olyan szinten leamortizálom magam estére, hogy képtelen vagyok feltöltődni. Nincsenek ötleteim, nincsen az a bizonyos szikra, amitől kedvet kapok bármit is kitalálni. Apa megmondta: kiégéses nyavalyám van szerinte és mivel ő a világ esze szerinte, pedig nem, mert én ez biztosan így van és már mondta is, hogy mit is kellene csinálnom. Frászt. Kellene egy kis szabadság, mert ez az idei 6 nap igen sovánka vót. És most már érzem. Nagyon.

Olvasgatom néha a gasztro oldalakat, de még mindig képtelen vagyok a karácsonyra hangolódni. Nem csinálok idén sem semmiféle felhajtást, főként mert 2 napig nem is leszünk itthon. De van pár dolog, amihez ragaszkodom. Nézem, csak nézem a blogolók mindenféle sütijeit, és az jut eszembe, te jó ég? Már megsütik? Minek? Vagy csak próba? Ha meg már tudják, mert minden évben ez van, akkor minek kell karácsony előtt 1-2 héttel megcsinálni? Nem lesz unalmas karácsonykor ugyanazt enni? Nem vagyok oda a bejgliért, régen is inkább a diósat szerettem, ma már elvagyok nélküle. Tudom, hogy sokáig eláll, mi is sütöttünk anyuval régen 8(!) rudat minden évben. Jesszusom… 8 rúd bejgli, és nem ám az a kis soványka bolti. Frászt! Balogh mama-féle hidegen kelesztett, gáztepsi méretű óriások voltak. Én már nem sütök olyat, mert nem ennénk meg. (De tudnék.) Szóval mindenki süt és főz. Mutogat, fotóz, meg minden. Én meg nem teszek fel ide szinte semmit, alig jutok este a gép elé, mert hulla vagyok, mire leülök. Örülök, ha egyáltalán van lelkierőm a belleket emelgetni. Pedig milyen jó és mennyire szeretem, na mindegy. Nem teszem fel a libalevesem, vagy a gyöngyhagymás-tejszínes borsóköretet. Nem kerül ide a mustáros-tejfölös pulykacomb ragu, mert azt hiszem már van fenn ilyen recept. Nem fotózom le a diókrémes csigákat és a koszorú formájú kalácsot, mert semmi extra nincs benne. Pedig finom is meg szép is lett, mégsem volt kedvem. Nem volt ötletem, hogy az sk. készítésű update diókrémet hogyan örökítsem meg, így aztán a maradékot üvegbe szuszakoltam és eltettem a hűtőbe. Szóval nincs szikrám. Így most az kívánom, hogy Télapó valamelyik szarvasa ugyan rúgna már fejbe, hogy legalább csillagokat lássak karácsony előtt :))) Mert akkor lesz 2 nap szabim és abba kell belegyömöszölnöm minden ötletet, díszítést, sütés és előkészületet. Mentségemre: azt legalább kitaláltam, hogy mit sütök majd. Olyat, ami vihető mindenhova, hálás és könnyű kis projekt lesz és megígérem, ha elégedett leszek, akkor ide is felkerül majd. Addig meg csak pillogok a népes blogoló táborra, mint Rudolf az üres puttonyra.

 

kép forrása: http://www.gifmania.com/operaciones/pop-up-descarga.php?IDGif=43957&IDDominio=54&IDCategoriaSubdominio=0&TipoCategoria=1&AnchoVentanaCompartir=694&AltoVentanaCompartir=624

Házibundás-gyáribundás

 

A tepsiben sült rántott csirke a 21. század nagyszerű találmánya. Nagy ötlet, tiszta és rendes munka. Megspórolható vele a macerás panírozás, amitől az ujjaink úgy néznek ki, mint E.T. vastag ujjbegye. Részemről sosem volt a kedvenc foglalatosságom a konyhában. Persze egy csomó olajat is spórolunk vele, és olajszagot is, ami a lakásban mindenhova bebújik.
De mára feltalálták a rafinériát! Tudjukmelyikcég tévéreklámja felkeltette a figyelmem, ezért amikor egyszer szembejött velem a boltban a ,,bunda”, akkor kézbe is vettem a zacskót. Elolvastam mi minden van benne, és úgy gondoltam, hogy ezt simán le tudnám pipálni úgy, hogy egészséges, tartósítószer és színezékmentes, meg persze sószegényebb változatot kreálok. De ha nem próbáljuk ki, nem fogjuk tudni, hogy tulajdonképpen melyik is a jobb? Így megvettem egy zacskóval – közben erősen prüszkölve a tény miatt, hogy bármi zacskós kerül haza, sőt el is használom – és már azon törtem a fejem, hogy milyen egyszerű dolog egy ilyen panír, eddig miért nem jutott ez nekem is eszembe?

bal a házi, jobbos a gyári, de ízre pont fordítva igaz :))))

Házibundás-gyáribundás – tepsis rántott csirke összehasonlítás

Ez kell hozzá: 2 szép csirkemell filézve, só, 5 tk. granulált fokhagyma, őrölt bors, 6 púpos ek. update zsemlemorzsa, 50g (és legközelebb még 50g) Grana Padano, (vagy Gran Moldavia, vagy Parmesan, vagy Parmigiano Reggiano, szóval valami finom és érett kemény sajtocska), 1 ek. étkezési keményítő, 4-5 ek. szőlőmagolaj (vagy nem szűz olíva, esetleg sima napraforgó olaj).
Köret: tisztított, vékony csíkokra darabolt kígyóuborka enyhén sózva, citrommal és szezámolajjal megcsepegtetve.

Így készül: a csirkemelleket kétfelé, majd lapjában szintén kétfelé vágom. Illetve leszedem róluk a picihúst is. Ennyi éve blogolok és még mindig így hívom, mert fogalmam sincs, mi a hivatalos neve. Vagy hogy egyáltalán van-e külön neve annak a két kis finom húsnak, ami a mell része? Na mindegy is. Szóval a csirkehúst enyhén megsózom, megszórom 2 tk. granulált fokhagymával és 10 percre félreteszem.
A gyári bundához nincs hozzáfűznivalóm: tálba szórtam. Sajtos, de fura szaga volt. Előírás szerint  a csirkemell szeleteket kevés olajban megforgattam, majd a bundában is meghempergettem és úgy tettem sütőpapírral bélelt tepsibe. Ja igen: ezeket a husikat nem sóztam meg előre. Mint utóbb kiderült, jól tettem. Sütőben szépen megsütöttem, egyszer meg is fordítottam, mert nincs grillem.

Eközben a házi morzsához a sajtot késes aprítóban daraboltam fel, hogy teljesen morzsa állaga legyen. Ehhez kevertem a zsemlemorzsát, a 3 tk. granulált fokhagymát, 1 mk. őrölt borsot és 1 ek. keményítőt. Illatra nagyon klassz volt a sajt miatt. A csirkemell darabokat szintén megforgattam a pici olajban, majd a morzsában, hogy jól rátapadjon. Ugyanúgy raktam tepsibe, mint a gyáribundásat és ugyanúgy sütöttem is meg.

Összehasonlítás: NEM ÉN mondtam, hanem Apácska, hogy a gyáribunda gyanúsan narancssárga, így túl sós és túl mű íze van. Juhéj! Aztán a házibundát teszteltük és megállapítottuk, hogy bár tehettem volna több sajtot a morzsába, minden tekintetben az a nyerő. Mert nem túl sós, viszont kellően fokhagymás, jobban tapadt a csirkéhez és ropogósabbra is sült, nem ázott el, mint a gyáribunda. Mellesleg isteni finom volt!
Szerintem bármilyen vékonyabb – főleg házi – szeletelésű húsból elkészíthető így a rántott hús. Lehet akár pulykamell, vékony szelet sovány karaj, sőt még halfilé is pl.

balra házi, jobbra gyári. Látványos különbség, ugye?