Pizza gorgonzola dolce

 

Ritkán van olyan, hogy ,,nincs itthon semmi kaja” tárul elém, amikor kinyitom a hűtőt. Időnként direkt igyekszem is mindenféle elfekvő készletet felhasználni a ,,mókusraktáramból”. Mert Apácska szerint remek mókus válna belőlem. Nem árt ha tudom, hátha egyszer jól jön majd ez a tudás. De most halmozottan fordult ez elő, mert vasárnap nem volt nyitva semmi, hétfőn pedig odaadtam a kocsit, hogy a hasát vizsgálják meg, és csak tegnap kaptam vissza. Tehát kedden valós hiányokkal néztem szembe. Terveim szerint a maréknyi megmaradt dióval és a hűtőben leledző gorgonzolával csigák készültek volna. De ezt hamar felülbíráltam, mert hát egy desszert azért mégsem elég egy főétkezés helyett. Így újfent pizzát sütöttem, amit szerencsére nem lehet megunni. S megint levontam a következtetést: ha semmi sincs otthon, akkor csinálj pizzát! Arra mindenféle ,,semmit” rá lehet tenni.

Pizza gorgonzola dolce - mennyei :)) és a dió! Na hát az fenomenális, mert úgy illenek egymáshoz, mint borsó meg a héja :))

Pizza gorgonzolával és dióval

Ez kell hozzá:
Tésztához,
2 hatalmas kerek pizzához: 250 g liszt, 250 g mastermix (ch csökentő keverék), 1 tk. só, 10 g szárított élesztő, 2 ek. olívaolaj, meleg víz.
Feltét, 1 pizzára: 200 g Gorgonzola Dolce (aki szereti, teheti rá a Piccanteria-t is), 1 nagy marék dió, 150 g túró, 4-5 ek. tejföl, olívaolaj.  (A másik pizza tetszőleges. Most tejfölös-túrós alapon lilahagyma, mozzarella, paradicsom, bazsalikom, bacon-szeletkét és reszelt sajt volt. És mindenből csak egy pici, amennyi épp még volt itthon.)

Így készül: A lsiztből 100 g-ot félreteszek. A többit, a sót, élesztőt, mastermixet óvatosan összeszitálom. Nem kell vehemensen nekiállni, mert utána még a mikró tetején is csinálhatunk lisztrajzot, úgy száll a mastermix.  A lisztkeverék közepére öntöm az olívaolajat, majd a meleg vizet. Forró ne legyen, de én nem lacafacázok, simán a csap alá teszem a tálat és csorgatom. Elsőre egy sűrű nokedlitésztát készítek, robotgéppel dagasztatom kb. 5 percig. Úgy vettem észre, ez a technika válik be legjobban a mastermixes kelt tésztáknál, mert így valóban egyenletes lesz az eloszlás. Ezután dolgozom bele a többi lisztet és addig dagasztom, míg szép és egynemű, lágy gömböcöt nem kapok. Kézzel szépen megformázom, majd a tálat lefedem és elteszem kelni a tésztát. Edzés, torna, sütő bekapcsolása 180-190°C-ra stb.
Ha megkelt a tészta, kétfelé vágom. Nincs spéci cuccom ehhez, kések helyett a habkártyámat használom ilyen célra. Az egyik felét sütőpapíron, már a tepsiben, jó nagy, kerek lappá lapogatom tenyérrel. Rusztikusra :)))) Megcsorgatom olívával, elkenem rajta a (maradék) tejfölt. A (maradék) túrót rászórom, majd rámorzsolom a gorgonzola sajtot. Végül a (maradék) dióval is megszórom gazdagon. Mire evvel a pepecseléssel végzek, a finom tészta a melegben már újra elkezd megkelni. Végül betolom a sütőbe és megsütöm. A végén feljebb veszem a hőmérsékletet és picit megpirítom a tetejét.
Közben bőven van idő a másik pizza elkészítésére is,  aztán azt is csak meg kell sütni és vigyorogni a szomszédon, aki leselkedik és csorog a nyála, ahogy átles a konyhánkba.

szinte most is érzem az illatát az orromban, az ízét a számban :)))))

Nah. Így történt a puccos, gazdag pizza a ,,semmiből”. Aztán tegnap elmentem bevásárolni, újra feltölteni a mókusraktárt. Valahogy megnyugtatja az embert, ha van mihez nyúlni. Ugye?

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.