Napi Archívum: 2011/09/12

Tejkrémes piskóta csokimázzal

 

 Én már tudom, hogy finom , de Apácska még nem. Ugyanis maradékból készült. Még mielőtt szabira mentünk, sütöttem egy adag (update) kakaós piskótát egy kis eperhez és tejszínhabhoz. Akkor csak az üvegtálkák aljára vágtam belőle akkorát, amekkora belefért, illetve két adag pohárkrémet csináltam vele, amihez hetyke kis csíkokra vágva, rummal megillatosítva illesztgettem a pohárba a tejszínhab és eper közé. Megmaradt belőle egy darabka, amit akkor eltettem a fagyasztóba. Milyen jó ötlet volt! Ma csak kivettem, és kreáltam hozzá egy krémet és 4 kis süti lett az eredménye.

update tejkrémes piskóta - hihetetlen, hogy egyetlen gramm cukor sincs benne, ugye? :)))

Tejkrémes piskóta csokimázzal

Ez kell hozzá: kb. 12x15x2 cm-es kakaós piskóta lap, 100 ml + 2 ek. tej, 3 ek. natúr és sovány tejpor, 2 csapott ek. keményítő, édesítőszer, cukormentes csoki, kb. 10 g vaj.

Így készül: A tejet elkevertem a tejporral, édesítettem és lábosban felmelegítettem, de nem forraltam fel teljesen. 2 ek. tejben elkevertem a keményítőt és hozzákevertem a meleg tejes keverékhez, majd folyamatosan kevergetve sűrűre főztem. Kivételesen akkor jó, ha megáll benne a kanál.  Ezt a kis méretű maradék piskótadarabot lapjában kettévágtam, megkentem vastagon a tejkrémmel, ráillesztettem a másik felét és 4 darabra vágtam. A csokit a vajjal gőz fölött felolvasztottam, majd bevontam vele a mini sütiket. Hűtőbe tettem dermedni.

Mielőtt lököttnek gondol valaki: a tejpornak teljesen más íze van, mint a tejnek, szinte köszönőviszonyban sincsenek. Tökéletes krémekhez pl. a kávékrémpor helyett, ami glükózzal és még plusz cukorral is tele van. Eredetileg is azért tartom, hogy krémekhez használjam. Most is egy régebbi receptem update-esítésén gondolkodom, amihez pont jó lesz a tejpor.

A díszlet is ehető, még mindig virágzik a görög bazsalikom az erkélyen. Hálás kis jószágocska, már nyár eleje óta folyamatosan szüretelem, csokrokban szárad a konyhában, ahol mindig mozog a levegő. Lemorzsolva pedig kis üvegcsében várja a telet. Tiszta öröm beleszimatolni, mert teljesen olyan az illata, mint a frissnek. Hmm… belegondolva gasztro-ajándéknak sem utolsó.