Bodzalekvár – mert a név kötelez :)

 

Nem vagyok nagy eltevős-befőzős, aki jár ide, az látja, hogy nem látja. De ennek az az oka, hogy a panelban nincs hűvös kamrám – nem hogy hűvös, de semmiféle kamrám nincs sajnos – és nincs elég helyem sem ahhoz, hogy ,,mindenfélét” eltegyek. Pedig tennék, mert ötletem sok van, és a hagyományos dolgok is érdekelnek.
Te jó ég, nem is tudom, hány éve már, hogy szerettem volna eltenni bodzalekvárt. De ahogy elmúlt a virágzás, úgy múltak el a nyarak anélkül, hogy utánajártam volna a bogyóknak. A szüleim kertjében próbálkoztunk egyszer bodzát ültetni, de nem jártunk sikerrel. Mint kiderült, a bodzára csak várni kell. Előbb-utóbb lesz magától is a kertben. Lett egy kisebb a kert egyik felén, de azt virágzáskor úgy megkopasztottam, hogy nem maradt rajta semmi, amiből bogyót nevelhetett volna. Egy másik pedig a kutyaház mögött lett. Azt meg tavasszal észre sem vettem, csak tegnap. Két létra és apu és anyu segítsége kellett hozzá, meg az, hogy kicsit még a berberisbe és a vadrózsába is bemásszak, és leszedjem a csodaszép, fekete bogyókat. Mondtam is, ha átesek a szomszédba, csak visszatoloncolnak valahogy

Elfelejtettem megmérni, hány kg volt a gyümölcs, de minden mással szolgálhatok: szárával és némi levélkével együtt egy spar-os, narancsos vödör lett vele tele, ami leszemezve kb. 4 liternyi bogyót eredményezett. Ennyi volt ugyanis a nagy leveses lábosomban.

bodzalekvár - a név kötelez :)) de ez jobb, mint amire számítottam! :))))

Bodzalekvár

Ez kell hozzá: 4 liternyi bodzabogyó, 1 hatalmas citrom héja és leve, 500 g xilit, 2 cs. 3:1 dzsemfix (vagymianeve…), 1 pár nylon- vagy gumikesztyű, tetszés szerinti picike befőttes üvegek, némi ecet.

Így készül: mielőtt bármihez kezdesz, jól teszed, ha felveszed a kesztyűt. Mert ezt aztán nem mosod le egykönnyen magadról, ha puszta kézzel kezdesz el vele foglalkozni. Szóval aki nem akar kékes-fekete körmöket, az húzzon kesztyűt 🙂
A bogyókat egy nagy lábosba szemezgettem, leöblítettem, igyekeztem nagyjából minden kis szárdarabtól megválni, bár ez nem teljesen sikerült, de sebaj. A tiszta bogyók nekem a késői hazaérés és vacakolás után egy éjjelt vártak a hűtőben, egyébiránt mikor sorra került, akkor csak simán összekevertem a xilittel, összenyomtam kissé a krumplinyomóval és feltettem főni. Mint minden rendes lekvár, eleinte ez is habzott. Jól elfőztem a víztartalma nagy részét. Eleinte vacakolhatsz avval, hogy szitán átpasszírozod, hátha ott maradnak a magok, de megsúgom, hogy nem érdemes. Nekem vagy háromszor eltömítette a szűrőmet, aztán feladtam. Amíg rotyogott, utánanéztem a neten – így neked már nem kell – hogy leginkább nem is vacakolnak ilyesmivel. Tök egyszerűen felfőzik és slussz.
Ha lekvárfőzés közben mást is csinálsz, akkor is keverd meg néha. Amikor már kezd alakulni, érdemes belenyomni a botmixert és jól eldolgozni. Megsúgom, hogy a magocskákat nem fogja szétvinni, így nagyon autentikus és rusztikus marad a lekvár. Illéskrisznél olvastam, hogy citromot tett bele. Azt kell mondjam, hogy igen, kell bele, ne hagyd ki, anélkül nem az igazi.
A jó sűrű, már csak híg lávaként pöfékelő lekvárba belereszeltem egy egész, hatalmas nagy citrom héját és belecsavartam a levét is. Olyan csavart adott neki, hogy elámultam. A bodza ugyanis édes-fanyar, mint általában az erdei gyümölcsök. De a citrom valahogyan jól kiegyensúlyozta az ízeket. Az édes nem lett túl édes, a fanyarság szelídült, a színe még pompásabb lett, és meg van az az icipici pikantériája, amit a citrom héja és az illóolajok adtak hozzá. Fantasztikus lett.
Ha eddig meg vagy, akkor már csak annyi van hátra, hogy sterilizált kis üvegcsékbe kanalazd, jól lezárd, állítsd fejre 5 percre, majd száraz dunsztban hagyd kihűlni.

bodzalekvár - valószínűleg a hűtőegér rágta meg :)))))))

Amit pedig nem teszel üvegcsébe, azt kóstold meg… ízleni fog. Úgyis ez a sorsa a fotóalanyoknak. Ezután pedig jöhet a mosogatás  Az ecetet a kupakokhoz használom. Forró, ecetes vízbe áztatom őket, míg rá nem csavarodnak az üvegekre. Az üvegeket pedig mikróban – kis vízzel az aljukban – 10 percig a legmagasabb fokozaton csírátlanítom. De ezt gondolom mindenki másképp, háza tája szokása szerint csinálja.

15 Comments

  1. Cserha Lászlóné Masa

    Ez a blog egy tündéri. Biztos az írója is az, ezért ragadtam tollat. Nem szeretném elveszíteni az oldalat, ezért mindent felírok, hogy visszataláljak. Rövid ideje hódolok az internet szépségeinek, még tanulom, de ilyen kedves oldalt még nem találtam.

    Na jó, elég a dícséretből.

    A receptek nagyon tetszenek, ki fogom őket próbálni.
    A padlizsánt mi is szeretjük, most vettünk kb 10 darabot, amit a férjem a garázsban, nyílt lángon sütött jó füstösre, és miután lecsöpögött, leszedtük a héját és kettesével be a mélyhűtőbe.Sajnos nem fog sokáig tartani, hagymával, majonézzel, sóval, borssal isteni reggeli vagy vacsora.

    További szellemes bloggolást, üdvözlettel Masa

    Reply
  2. BodzaBlog

    Kedves Masa 🙂 Régen kaptam ilyen kedves és szellemes dícséretet, köszönöm. Örülök, hogy tetszik a Bodza, gyere sokszor. A padlizsán szeretetével sajna én egyedül vagyok, bár az igaz, hogy teljesen odavagyok érte. És igen: a legjobb láng felett, platnin füstösre pirítani, az úgy az igazi. Ezt még Erdélyben tanultam anno, addig azt sem tudtam, milyen íze van a padlizsánnak. Azóta sokféle módon készítettem már, de kétségtelen, hogy a sült padlizsán ízének nincs párja :)))

    Reply
  3. BodzaBlog

    Küldi: Masa Ekkor: 2011. 08. 29. 11:46
    Megsütöttem a kefíres-töpörtyűs pogácsát kis változtatással. Tönköly búzaliszt, fele teljes kiőrlésű, fele finom őrlésű fehér, és egy félcsomag porélesztőt még tettem a félcsomag sütőporhoz. A férjem már megette a fele pogácsát, ma biztos az egész elfogy. Mindennap süthetnék,de inkább a többi finomságot próbálom ki. A recepteket dícséri, hogy mellettünk működik egy kis pékség, a kenyér illata este belengi az egész környéket, mégis ezeket a finomságokat sütöm. Hál’Isten nagy sikerrel.
    Köszönöm

    Reply
  4. BodzaBlog

    Ekkor: 2011. 08. 29. 12:26
    Szia Masa 🙂 Örülök a sikerednek. De hadd tanuljak: miért jó az élesztőt és a sütőport keverni? Eddig én sosem tettem. A kefíres tésztáknál amúgy a kefírben lévő kis gombák úgyis megdobják a sütőpor hatását, így fel sem merült bennem ilyesmi. Van ennek valami jótékony hatása, vagy ilyesmi? Kíváncsi vagyok!
    Egyébként nálunk is pár utcányira van egy pékség és ha arról fúj a szél, mindig erős késztetést érzek a sütésre :)))))))) de már nem csábulok el a cukros dolgok és teljes szénhidrátos sütik felé.

    Reply
  5. BodzaBlog

    Küldi: Masa Ekkor: 2011. 08. 29. 15:14
    Valahol olvastam együtt az élesztőt és a sütőport. Nem emlékszem, hogy hol és miért. Én azért tettem bele, mert nagyon kevés volt a sütőporom, nem akartam, hogy ülve maradjon a tésztám. Szerencsére nem rontottam el, már alig van belőle. Én nem vagyok újító, ha valami nem sikerül, akkor is elfogy.
    Üdvözlettel Masa

    Reply
  6. BodzaBlog

    Értem. Ennek a témának majd alkalomadtán utána fogok olvasni. Az pedig tök jó, hogy újítgatsz, főleg, ha hálás a közönség. Nekem is mázlim van e téren :)) De azért megtanultam a határokat is.• Ekkor: 2011. 08. 29. 18:49

    Reply
  7. BodzaBlog

    Küldi: Mária• Ekkor: 2011. 10. 03. 20:50
    Szia! Jövőre ha törik, ha szakad szerzek kipufogómentes bodzát, és teszek el belőle lekvárt. Remélem sikerülni fog, igaz, hogy messze van van még a jövő, de megírom hogy sikerült.

    Reply
  8. BodzaBlog

    Szia Mária 🙂 Remélem addig nem felejted el, hol találtad a receptet. Bár a címben is utaltam rá, miszerint a név kötelez. Talán arról eszedbe jut :)) Addig is gyere sokszor nézelődni! :)))• Ekkor: 2011. 10. 03. 22:09

    Reply
  9. BodzaBlog

    Küldi: masa • Ekkor: 2011. 10. 06. 16:46
    Frászt kaptam a “Vig Máriától”. Bár az a lánykori nevem, de ez nagyon komolyan hangzik, maradjunk a Masánál.
    Ami fa az utcán terem, az mindenkié. Valaki le szokta szedni az érett fügét? Bátran, magabiztosan kell a fa alatt tevékenykedni, és kedvesen mosolyogni az öreglányokra.
    Angliában Hugh is azt csinálja, hogy akciókat szervez, a vadon élő termések leszedésére. Jó, lehet, hogy a füge nem él vadon, de hasznosítják?
    Kedvenc blogom vagy, igaz nem tudok mindennap idejönni, de most már visszatalálok.
    De honnan tudtad, hogy volt ahova a mai napig nem tudok visszamenni? Üdv Masa

    Reply
  10. BodzaBlog

    Küldi: Masa • Ekkor: 2011. 10. 06. 16:54
    Jaj, a legfontosabbat kifelejtettem. Van egy kicsi, cserépben nevelt fügebokrunk, amelyen számontartottuk a termést. Ha kettő megért, férjemmel testvériesen elosztottuk. Az utolsó a napokban ért volna be. Ma néztük, és az érett füge a cserépnyi földön feküdt, ill. csak a külső burka, valmelyik kismadár egy jót lakmározott belőle.
    Masa

    Reply
  11. BodzaBlog

    Szia Masa! Jó, akkor maradjunk ennél 🙂 A fügét nem tudom, hogy leszedi-e valaki. Nem tartom számon, mióta ,,huligánok” lettünk, és nem is járok a háznak annak az oldalán minden nap, így nem látom a ,,fogyást”, de majd ma megnézem.
    Hogy honnan tudtam? Mert írtad, hogy felíertad, hol találsz meg és ezt nagyon kedvesnek tartom most is.
    Szüleimnél a kertben sokféle gyümölcsfát ültettünk. Az első terméseket izgatottan vártuk, főleg a cseresznyét. Jól körbeálltuk a fát és megbeszéltük a tennivalókat. Csoportokat szervezünk a termés betakarítására, majd az egyik felét magunknak megtartva, befőzzük azt. A másik felét pedig piacra visszük, hogy keressünk is rajta, és mások is megismerjék a terméket. Az első termés cseresznye 2 szem volt. :))))))))))
    Szóval Hugh-tól messze állunk, de anyuval a hétvégi kutyasétáltatáskor pl. egy halom diót szedtünk. Ha tudom, akkor még zacsit is vittem volna, így csak a zsebünket tömtük tele. A kertben pedig mandulát szedtem, még csak azt, ami lepotyogott, de így is rengeteg. Azt, hogy mit kezdtem vele, majd felteszem valamelyik nap ide. 🙂
    A kismadarak az egyetlenek, akiktől nem sajnálok ilyesmit. Sem körtét, sem almát, sem mást. Az énekesek hasznosak, a kertben anyuék mindig etetik őket. Télen almát is akasztanak ki, amit élvezettel csipegetnek még fagyosan is. Hálás kis jószágok, és kedvesek :)• Ekkor: 2011. 10. 10. 8:01

    Reply
  12. BodzaBlog

    Küldi: masa • Ekkor: 2011. 10. 11. 3:58
    Az oldal megtalálásával talán csak az elején volt egy kicsi gondom, de aztán már a gépem egyedül is idetalál.
    Másokhoz is beköszönök, de itt érzem magam a legjobban.
    Mi is minden télen etetjük a madarakat, egyre több mag fogy, idén már három zsákkal kell venni. Tavaly kétszer is kifogytunk belőle, idén ezt már nem engedhetjük meg. Egy bigámista örvösgalamb hármas is eltalált hozzánk, rengeteg gerle, cinege, rigó, meggyvágó és egy furcsa kis lény is. Akkora mint egy veréb, de úgy néz ki, mintha gólyalábakon járna. Nagyon bátrak, nyáron nyakig voltak az itatóban, az sem zavarta őket, hogy a kutyáink ott feküdtek mellettük.
    Azért főzni is szoktam. Majd írok arról is…..

    Reply
  13. BodzaBlog

    Képzeld masa, apukám a napraszotyi aratáskor odament a kombájnoshoz és megkérdezte, hogy egy 200 literes hordót megtöltene-e neki kis pénzért? Apu letolta talicskával a hordót és próbálta a magsugár alá irányítani. Fél perc alatt tele lett. Lett még két kisebb, 10-10 literes vödörrel is, szóval most vagy 2 évig van a madárkáknak szotyijuk :))
    A főzésről szívesen olvasnék 🙂 Jöhet mindenféle ötlet, tanács, bármi. Erre gyakorlatilag minden mennyiségben vevő vagyok :)• Ekkor: 2011. 10. 12. 21:05

    Reply
  14. BodzaBlog

    Küldi: masa • Ekkor: 2011. 10. 13. 19:42
    Barátnőm a madaraknak héjastól teszi ki a diót. Nekünk is hozott, én csak kalapáccsal tudom megtőrni. Vajon milyen madár tudja a csőrével feltörni a diót? Szerintetek…..?

    Reply
  15. BodzaBlog

    Legcsúnyább hangú énekesmadarunk, a varjú 🙂 Ami egyébként egy nagyon okos madár, és szerintem vicces is. Főleg ha csapatban vannak. Csodálatos hierarchiális rendben élnek, és szinte emberi tulajdonságokat lehet felfedezni náluk. Vannak, akik középen ,,hátratett kézzel” és ,,egyenes derékkal” peckesen járnak. Ők az idős arisztokraták. Vannak a hölgyek, és vannak a lányok, akik a hölgyek körül cserfeskednek. A csapat szélén mindig fess katonák biztosítanak. Aztán vannak a siheder fiúk, akik ,,bandáznak”. Pl. egy érdekes tárgyat, vagy almát, vagy bármit együtt megrohannak, kakaskodnak, viaskodnak és látszik, hogy az erejüket fitogtatják. Játszani is szoktak és vicces hangokat adnak ki olyankor. Állítom, hogy nevetgélnek egymáson. :))) És mint minden társadalomban, náluk is vannak a ,,különcök”, akik a csapattól leszakadva, kissé távolabb, de a csapat egységét a hátuk mögött tudva egyedül bóklásznak, ők a szinglik. Régen távcsővel is figyeltem őket és nagyokat kacarásztam rajtuk. 🙂 Egyáltalán nem unalmasak és nem ,,csak madarak”. Mindnek van jelleme, és okosak, bölcsek. Pl. sokszor látni út szélén varjút, de elütve még sosem láttam. Én szeretem őket :))))) Éljenek a varjak!• Ekkor: 2011. 10. 13. 20:02

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.