Havi Archívum: augusztus 2011

Túrós-sajtos kifli – U1

 

Van valami jó a vasárnap reggelekben. Amikor az asztalnál ülve markolom a teásbögrémet és bambán bámulok ki a konyhaablakon a távoli, budai hegyre, amikor még nem zümmög a város. Tulajdonképpen vissza is fekhetnék, de élvezem, hogy reggelre lehűlt az idő, pár bárányfelhő úszkál az égen és a tegnapi szél után mindent vakítóan kristálytisztára pucolt az éjszaka. Jól esik a városi csend.
Ennél nagyobb csendet is el tudnék képzelni, mégis van valami bájos a locsolóautó csobogásában, és a buszok morajában. Ezért gondolom, hogy ez a városi csend. Sóhajjal nyugtázom, hogy megint nem lettünk milliomosok, mert elfelejtettem lottót venni. Megígérem magamnak, hogy majd jövő héten biztosan veszek, hátha. Mosolygok a reményhalon.
Aztán megcsinálom a reggelit, amit egyedül eszek meg, mert Apát még hagyom aludni. Úgysem nagyon tud ilyenkor az allergiája miatt szegénykém. Csendben molyolok, olvasgatok, kapcsolgatom a csendes tévét, töröm a fejem, mit is süssek ma. Nyughatatlan vagyok, mert tegnap azért főztem meg mára is, hogy ma ne legyen dolgom a konyhában. De persze nem bírom ki…

ez a vég.... mennyei illat és látvány :)))) pedig update!

Túrós-sajtos kifli – U1

Ez kell hozzá: 150 g túró, 200 g mastermix, 300 g sima liszt, 2 tk. só, 1 tk. xilit, 1 cs. szárított élesztő, 100 ml tej, 50 ml olaj, 50 ml kefír, 50 g vaj (vagy margarin), 150 g reszelt sajt, 1 tojás a kenéshez (mondanám megint, hogy fél tojás, de hát…), 16 csipet mák és 8 nagy csipet szezámmag.

Így készül: kell hozzá ihlet. Ha ez meg van, és már lelki szemeink előtt látjuk a végeredményt, akkor jó úton járunk.
Először az élesztőt a langyos, xilites tejben felfuttatom. Gondolom menne ez xilit nélkül is, csak még nem próbáltam. A liszteket összekeverem a túróval, 1 tk. sóval, hozzáadom a kefírt, az olajat, majd az élesztős tejet és szép, sima, egyenletes gombóccá dagasztom. (persze géppel, elvégre vasárnap van 🙂 ) A tálat lefedem és egy órára magára hagyom benne a túrós tésztát. Közben megcsinálom a kuglófokat is.
Ha a tészta megkelt, legalább kétszer akkora lett, mint eredetileg. Lisztezett felületen 4 egyforma gombóccá gyúrom. Egy gombócot jó nagy körré nyújtok, félreteszem. A következő gombócot is akkorára nyújtom, megkenem a puha vaj felével, megsózom – lehet lenmagsó is, avval is finom lett – és ráteszem az első kerek lapot. Együtt is nyújtok rajta egy kicsit, majd 16 cikkre vágom egy pizzaszeletelővel. Minden háromszög széles felébe csippentek egy jó adag reszelt sajtot, és onnan kezdve szorosan, befelé feltekerem. Közben picit nyújtok is a tésztán. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom őket. A tészta másik felével ugyanígy teszek, de csak 8 részre vágom, hogy nagyobb kifliket kapjak. Előbbiek a csipegetősek, utóbbiak a reggelire valók.
Mire a kuglófok megsülnek, pont jól megkelnek a kiflik a tepsiben. Felvert tojással mindet megkenem, az apraját mákkal, a nagyobbakat pedig szezámmaggal szórom meg. 180°C-os sütőben kb. 30-35 perc alatt sültek meg. Alig tudtuk kivárni, hogy haraphatóra hűljenek :)))

Tudom, hogy a mastermix miatt, sosem lesz semmi annyira foszlós, mint a sima liszttel, de ezt most sem bánom. Mert ez a kifli annyira, de annyira könnyű lett, olyan finom, hogy magam is elámultam rajta. Az alja picit ropogós, a többi része pedig pille könnyű és puha. Jó kontraszt rajta a mák látványra és élményre is. Mármint harapás-élményre

Túrós update kuglóf

 

Jól jött már egy hűvösebb nap. Egyből kedvem támadt egy kis sütögetéshez. Még reggel kivettem egy csomag túrót a fagyiból, aztán míg kiolvadt, volt időm gondolkodni, mi legyen belőle. Azt tudtam, hogy kuglófot fogok sütni, de az édes mellé sósat is akartam csinálni, hogy legyen reggelire valami finomság a jövő héten.

update túrós kuglóf - isteni illatokkal! :)

Túrós update kuglóf

Ez kell hozzá: 350 g túró, 2 egész tojás + 4 fehérje, 4 ek. xilit, 250 g margarin, 150 g mastermix, 100 g finom liszt, fél-fél marék mazsola és aszalt áfonya, 1 citrom lereszelt héja, 1 tk. rum, 1 sütőpor, csipet só. Egy kis margarin és morzsa a formák kikenéséhez és megszórásához.

Így készül: a szárazanyagokat összekeverem. A langyos margarint habosra keverem a xilittel, majd az egész tojásokkal, végül hozzáadom rumot, citromhéjat, csipet sót, a mazsit és az áfonyát is. A 4 fehérjét kemény habbá verem. A sűrű túrós keverékhez előbb az összekevert lisztkeveréket keverem, amitől jó sűrű lesz. Ezt a felvert fehérjével lazítom, de nem kell önthető állagot kapni. Ezután belekanalazom a formákba – nekem egy nagyobb és egy kisebb kuglóf formám is kellett hozzá – kb. háromnegyedig. Eligazgatom, az aljukat megütögetem, majd előmelegített, 180°C-os sütőben kb. 40-45 percig sütöm. Tűpróba! Ha már nem ragad, akkor kicsit hagyom hűlni a formában, majd rácsra borítva megvárom, míg teljesen kihűl. Opcionálisan lehet rá szórni porrá darált xilitet, vagy cukormentes csokimázzal bevonni. De magában is nagyon-nagyon finom. Persze cicomázva egy bármilyen ünnepen is megállná a helyét.

Tojástekercs reggelire – U1

 

Ritkán kívánom meg a tojást reggelire, de olykor egy-egy vasárnap mégiscsak belefér. Szeretem rántottának, sajtos omlettnek, főtt tojásnak, tükitojásnak – ahogy Apácska hívja – és lágytojásnak is. De tényleg ritkán fog csak el a kedv, hogy tojást egyek. Apa ugyanígy van vele, mert még sosem állt elő avval az ötlettel, hogy együnk valamilyen tojást. Ma reggel megkívántam, de csak keveset, így zöldséges tojástekercset csináltam. Jó volt ropogtatni.

tojástekercs reggelire zöldségekkel :)))

Tojástekercs zöldségekkel – U1

Ez kell hozzá: fejenként 2 tojás, tekercsenként 1 db. 4 szelet csirkemell sonka, 1 kígyóuborka, 2 paradicsom, 1 zöldpaprika, jégsaláta levelek, lenmagsó, pici olaj a sütéshez. Ja és palacsintasütő is kell.

Így készül: az uborkát meghámozom, derékban keresztbe vágom, majd hosszában felcsíkozom. A paprikát is vékony csíkokra vágom, a jégsalátát szintén. A paradicsomot cikkekre vágom és tálba teszem.
A tojásokat egyesével verem fel. A palacsintasütőben pici olajat hevítek, abba öntöm a felvert, lenmagsóval ízesített tojást. Hamar megsült és csak az egyik oldalát kell megsütni. Nem szabad kiszárítani, hogy ne törjön. Tányérra teszem, majd a másik 3 tojást ugyanígy sütöm meg. (Ha eszembe jutott volna, hoztam volna be az erkélyről petrezselymet és azt apróra vágva rászórhattam volna a sülő tojástekercsre.) Ha kész, akkor minden tekercsre, ami úgy néz ki, mint a palacsinta, teszek 1 szelet sonkát, pár csík uborkát, paprikát és salátaleveleket. Feltekerem és hagyom picit hűlni. Kenyérrel és paradicsommal tálalom. Olyasmi, mint a tortilla tekercs, csak tojából. Vagyis a rántotta új formája.

Apának is ízlett, de neki a paprikát kihagytam belőle, mert nem szereti. Lehetne ketchuppal, majonézzel is turbózni, vagy reszelt sajttal megszórni, ami még beleolvad. Ez viszont most így volt jó reggelire, egy pohár finom earl grey teával

Körtefagyi gyömbérrel – U1

 

Mióta megkaptam/megkaptuk a pöpec kis fagyigépet, azóta Apácska kedvenc desszertjei  a ,,mindenféle” ízű fagyik. De leginkább csokifagyi legyen, az a legnagyobb kedvence.
Természetesen a klasszikus vaníliát – kizárólag igazi vaníliával – is késztettem, majd csokisat, joghurtos-áfonyásat, gesztenyéset, kávés-csokisat, és tegnap előtt a sok körtéből áldoztam. Így lett körte. De kellett egy kis plusz is hozzá, hogy ne legyen egyszerű.

körtefagyi gyömbérrel turbózva - mennyei lett :)))

Körtefagyi gyömbérrel – U1

Ez kell hozzá: 5 sárga és érett, de nem túlérett vilmoskörte, 250 g mascarpone, xilit vagy édesítőszer ízlés szerint, 1 citrom leve, 2 tk. őrölt gyömbér, 1 icipici őrölt fahéj, 2 ek. natúr tejpor.

Így készült: a körtét megmostam, hámozás nélkül felkockáztam. Persze a magja és a szára nélkül. Rögtön rácsavartam a citrom levét, hogy ne barnuljon meg. Botmixerrel pürésítettem. Adtam hozzá xilitet, gyömbért, fahéjat, végül a mascarponét is beleturmixoltam. Kóstolgattam és mikor jónak találtam, akkor még a tejport is beleturmixoltam. Betöltöttem a fagyigépbe és magára hagytam. Utána dobozoltam és ment a fagyasztóba. Hűű… nagyon finom lett. A gyömbér megadta neki azt a kis plusz pikantériát, amit vártam, de még nem lett sem túl gyömbéres, sem csípős tőle. Valahogy nagyon passzol a körtéhez az íze.

Imádom a körtét, egyik legkedvencebb gyümölcsöm. De a csodák-csodája, hogy Apácska is úgy belapátolt belőle 3-4 gombócot, mint a sicc

csak csorog a nyálam - és még az illata is finom :)

Bodzalekvár – mert a név kötelez :)

 

Nem vagyok nagy eltevős-befőzős, aki jár ide, az látja, hogy nem látja. De ennek az az oka, hogy a panelban nincs hűvös kamrám – nem hogy hűvös, de semmiféle kamrám nincs sajnos – és nincs elég helyem sem ahhoz, hogy ,,mindenfélét” eltegyek. Pedig tennék, mert ötletem sok van, és a hagyományos dolgok is érdekelnek.
Te jó ég, nem is tudom, hány éve már, hogy szerettem volna eltenni bodzalekvárt. De ahogy elmúlt a virágzás, úgy múltak el a nyarak anélkül, hogy utánajártam volna a bogyóknak. A szüleim kertjében próbálkoztunk egyszer bodzát ültetni, de nem jártunk sikerrel. Mint kiderült, a bodzára csak várni kell. Előbb-utóbb lesz magától is a kertben. Lett egy kisebb a kert egyik felén, de azt virágzáskor úgy megkopasztottam, hogy nem maradt rajta semmi, amiből bogyót nevelhetett volna. Egy másik pedig a kutyaház mögött lett. Azt meg tavasszal észre sem vettem, csak tegnap. Két létra és apu és anyu segítsége kellett hozzá, meg az, hogy kicsit még a berberisbe és a vadrózsába is bemásszak, és leszedjem a csodaszép, fekete bogyókat. Mondtam is, ha átesek a szomszédba, csak visszatoloncolnak valahogy

Elfelejtettem megmérni, hány kg volt a gyümölcs, de minden mással szolgálhatok: szárával és némi levélkével együtt egy spar-os, narancsos vödör lett vele tele, ami leszemezve kb. 4 liternyi bogyót eredményezett. Ennyi volt ugyanis a nagy leveses lábosomban.

bodzalekvár - a név kötelez :)) de ez jobb, mint amire számítottam! :))))

Bodzalekvár

Ez kell hozzá: 4 liternyi bodzabogyó, 1 hatalmas citrom héja és leve, 500 g xilit, 2 cs. 3:1 dzsemfix (vagymianeve…), 1 pár nylon- vagy gumikesztyű, tetszés szerinti picike befőttes üvegek, némi ecet.

Így készül: mielőtt bármihez kezdesz, jól teszed, ha felveszed a kesztyűt. Mert ezt aztán nem mosod le egykönnyen magadról, ha puszta kézzel kezdesz el vele foglalkozni. Szóval aki nem akar kékes-fekete körmöket, az húzzon kesztyűt 🙂
A bogyókat egy nagy lábosba szemezgettem, leöblítettem, igyekeztem nagyjából minden kis szárdarabtól megválni, bár ez nem teljesen sikerült, de sebaj. A tiszta bogyók nekem a késői hazaérés és vacakolás után egy éjjelt vártak a hűtőben, egyébiránt mikor sorra került, akkor csak simán összekevertem a xilittel, összenyomtam kissé a krumplinyomóval és feltettem főni. Mint minden rendes lekvár, eleinte ez is habzott. Jól elfőztem a víztartalma nagy részét. Eleinte vacakolhatsz avval, hogy szitán átpasszírozod, hátha ott maradnak a magok, de megsúgom, hogy nem érdemes. Nekem vagy háromszor eltömítette a szűrőmet, aztán feladtam. Amíg rotyogott, utánanéztem a neten – így neked már nem kell – hogy leginkább nem is vacakolnak ilyesmivel. Tök egyszerűen felfőzik és slussz.
Ha lekvárfőzés közben mást is csinálsz, akkor is keverd meg néha. Amikor már kezd alakulni, érdemes belenyomni a botmixert és jól eldolgozni. Megsúgom, hogy a magocskákat nem fogja szétvinni, így nagyon autentikus és rusztikus marad a lekvár. Illéskrisznél olvastam, hogy citromot tett bele. Azt kell mondjam, hogy igen, kell bele, ne hagyd ki, anélkül nem az igazi.
A jó sűrű, már csak híg lávaként pöfékelő lekvárba belereszeltem egy egész, hatalmas nagy citrom héját és belecsavartam a levét is. Olyan csavart adott neki, hogy elámultam. A bodza ugyanis édes-fanyar, mint általában az erdei gyümölcsök. De a citrom valahogyan jól kiegyensúlyozta az ízeket. Az édes nem lett túl édes, a fanyarság szelídült, a színe még pompásabb lett, és meg van az az icipici pikantériája, amit a citrom héja és az illóolajok adtak hozzá. Fantasztikus lett.
Ha eddig meg vagy, akkor már csak annyi van hátra, hogy sterilizált kis üvegcsékbe kanalazd, jól lezárd, állítsd fejre 5 percre, majd száraz dunsztban hagyd kihűlni.

bodzalekvár - valószínűleg a hűtőegér rágta meg :)))))))

Amit pedig nem teszel üvegcsébe, azt kóstold meg… ízleni fog. Úgyis ez a sorsa a fotóalanyoknak. Ezután pedig jöhet a mosogatás  Az ecetet a kupakokhoz használom. Forró, ecetes vízbe áztatom őket, míg rá nem csavarodnak az üvegekre. Az üvegeket pedig mikróban – kis vízzel az aljukban – 10 percig a legmagasabb fokozaton csírátlanítom. De ezt gondolom mindenki másképp, háza tája szokása szerint csinálja.

Sült almás rétes – cukormentes

 

Hát igen… mert azt nem hinném, hogy ez igazán update lenne. De sebaj, legalább finomított cukor nem került bele, és ma letornázom, Apa pedig úgyis edzésre megy, ő is ledolgozza.
Van az úgy, hogy nem tud az ember ellenállni. Mert tegnap anyuaputól egy kosár gyümölcsöt kaptunk: évaalmát, vilikörtét, stanleyszilvát. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit csinálok ennyi sok gyümölccsel? Aztán tegnap bevillant, mint a fejfájásom is, de ez sokkal finomabb lett annál. Szóval nem tudtam ellenállni a gondolatnak… és kicsi munkával összedobtam egy kis sült, almás rétest. Fura ezt így leírni, mert nem a hagyományos, és nem az alma sült meg – bár nyilván az is picit – hanem magát a kis csomagot sütöttem meg ropogósra, de nem sütőben, hanem egy kis olajban.

nem találtunk szavakat rá! :)))

Sült almás rétes

Ez kell hozzá: 13 db évaalma (édes-savanyú, csudaszép rózsaszín a húsa a héja alatt), 2 ek. xillit, egy kis őrölt fahéj, 1 cs. réteslap, 1/2 cm-nyi olaj egy kisebb serpenyőbe.

Így készült: Az almát megpucoltam, gyorsan lereszeltem, már azonnal a serpenyőbe, mert ennek a fajtának nem sok a leve. Pár perc alatt átpároltam, egy kanálnyi xillitet kívánt csak, és egy kis fahéjat. A réteslapokat kicsomagoltam, 4 kockára vágtam az egészet, és 2 lapocskából készítettem egy-egy réteskét. Forró olajban kb. 30-30 másodperc alatt sült meg mindkét oldaluk. Fahéjjal porrá őrölt (darált) xillittel picit megszórtam. Olyan, de olyan finom lett, mint a csuda

Egy kis segítség.

így készültek az almás tekercsek

Még ugyan nem csináltam, de gyanítom, hogy a kis tavaszi tekercseket zöldséggel, ugyanígy meg lehetne csinálni. Csak jól be kell csomagolni. A bő olajban sütéstől ugyan ódzkodom kissé, de talán egyszer kipróbálom.

Virslis hasé update módra

 

Korán keltem, egy egészen elképesztő hülye dolog ébresztett: ide márpedig kerítés kell és kész. Márhogy ide… a panellakás köré. Hát persze, hogy egyből felébredtem. Pár kör a lakásban, egy frissítő zuhany, hajmosás és még mindig korán volt. Hát sütöttem egy tepsi virslis hasét, jó mustárosan, ahogy szeretjük. Utána a maradék fél tojásból sajtos tojáslepényt csináltam és kígyóuborkával, puffasztott búzával és a maradék 3 ek. kefírrel azt reggeliztem. Tök jó volt.

update fíííínomságos virslis hasé :)))

Virslis hasé mustárral – U1

Ez kell hozzá: 150 g mastermix (mami), 80 g sima liszt, 70 g graham liszt, 1 tk. só, 1/2  cs. sütőpor, kb. 350 g kefír, 1 ek. olívaolaj, update mustár, szezámmag és lenmag, 1/2 tojás a kenéshez.
Ja, és 8 db magas hústartalmú, jó minőségű virsli. (Olyan, ami hő hatására sem dagad a háromszorosára, hogy utána nyamvadtan lelapuljon :)))  )

Így készül: a mamit, a liszteket, a sót, a sütőport összeszitálom. Hozzáadom az olajat és a kefírt, összedolgozom egy rugalmas kis gombóccá. Nem kell sokáig adjusztálni, hamar megvan és ennek a tésztának az a jó, ha nem vacakolunk vele, mert így könnyedebb lesz. Kb. 30×40 centisre nyújtom. A felém eső részére egymás mellé tettem egy csíkban 2 virslit, mustárt nyomtam rájuk, majd szépen feltekertem a tésztával. Ahol összeért, ott előtte picit vizes ecsettel végigkentem a tésztát, hogy összeragadjon. A csíkot megkentem tojással, a tetejét pici sóval, szezám- és lenmaggal megszórtam, majd 12 darabkára vágtam. Ezt 4x megismételtem, mivel 8 virsliről volt szó. Sütőpapírral bélelt tepsiben megsütöttem. Fincsi lett 🙂

Régebben leveles vajas tésztából sütöttem ugyanilyet, ami szuper bulikaja volt mindig. De ez is finom, szerintem az is megenné, aki nem update-ista

Mákos csík – U1

 

Szombat reggel nem ébredtem túl korán, de jó kedvem lett. Totál nosztalgikus hangulatban arra gondoltam, hogy vasárnapra lasagne-t vagy bolognait kellene csinálni. Végül odaálltam Apácska elé és azt mondtam, hogy döntse el: ma mákos csík és holnap lasagne vagy bolognai jó lesz-e? Inkább örülnék, ha lasagne-t választana, az sokkal kompaktabb, jobban lehet pakolni. Mondott valami lekváros meg diós tésztákat, de kivédtem: lekvárost nem szeretem, én amúgy rakott karfiolt eszem, amit meg ő nem szeret, dió meg úgy elfogyott pár hónapja, mintha sosem lett volna itthon. Kapni most nem lehet csak tavalyit, meg daráltat, ami cukrozott, szóval szeresse a mákos csíkot :))) Finoman meggyőztem, hogy az lesz, amit akarok, de azért éreztettem vele, hogy számítok a véleményére. Trükkös, mi? Én csak desszertnek ettem egy kis mákos csíkot, de elaléltam, olyan finom lett.

igazi mákos csík :))))) ez a csík szó most valamiért nagyon tetszik nekem. Csík csík csík csík csík csík :))))

Mákos csík – U1

Tészta: ha csak a csíkhoz, akkor 100 g liszt+ a nyújtáshoz is kell pár deka, 100 g mastermix, 1 mk. só, 2 tojgli. (más néven tojás, bár egyszer idetalált már így a gúgli a Bodzára :))) ), víz, olaj.
Szórvány: mák és xillit összedarálva, illetve opcionálisan egy kis por alapú édesítő, akinek nem elég édes a mák.

Készítés: na igen, kell egy tésztagép, bár anélkül is meg lehet csinálni – gondoljunk nagyanyáink cérnametéltjére is akár- , csak macerás. Mindenesetre részemről géppel történik a gyártás, ha már van.
A lisztet és a mastermixet óvatosan összeszitáltam a sóval. (Utálom egyébként, ahogy porzik és száll mindenfelé a ,,mami”, még szélcsendben is, és sunyin rátelepszik a dolgokra.) Beleütöttem a közepébe a 2 tojást, amik szép nagyok voltak. Kézimixer dagasztókarjával összedolgoztam. Olyan nagy tojglik voltak, hogy nem kellett víz a tésztához, de ha valakinek túl száraz, picit adhat hozzá. Jól összedolgoztam az egészet, majd még lisztezett szilikon lapon (vagy nyújtódöckán, akinek az van, bár nekem is, de folyton pakolni kell és az is csak macera) szép és egyenletes gombóccá formáztam. Fél órára eltettem pihenni, letakarva egy fedeles edényben.
Felszereltem a tésztagépet a pultra, majd nyújtáshoz előbb csak a tészta felét vettem el belőle. Beliszteztem. A metódus kb. a következő: 1-es fokozaton 10-15x tekerem át, mindig hosszában, vagy keresztben hajtva rajta egyet, és ha kell, picit meglisztezve. Ha túl nedves a tészta, akkor ragad és szakad. Aztán 2-es fokozaton 2-3x, majd sorban a 3-4-5-6-7-es fokozatokon csak egyszer tekerem át, mert addigra szép egyenletes és sima a tésztám. A 7-es fokozat után a csíkgyártó adapter fölé lógatom a tésztát és avval felcsíkoztatom. Tálcán hagyom szikkadni, de a csíkokat széthuzigálom. Ha meg nem lisztezem be nagyon, akkor kifőzés előtt még egyszer széthuzigálom, amihez segítséget kérek Apától.
Bő, sós, lobogó forró vízben kb. 3-4 perc alatt kifőzöm, tálba teszem, olajjal picit meglocsolom és rengeteg mákkal szórom meg.

Biztosan ezt is lehet turbózni, de nem érdemes. A mákos csík, az csak ennyi. De mennyei!

update széles metélt, más néven csík tészta :)))))))))

Szilvás-bazsalikomos ivójoghurt – U1

 

Ultra update reggeli, az tuti Csütörtök este csináltam, aztán reggel úgy elrohantam, hogy itthon felejtettem. De szombaton reggel is isteni íze volt, sőt egy kicsit turbóztam is rajta az ízlésemnek megfelelően.

szilvás-bazsalikomos ivójoghurt - Ultra update :))) és utána is ultra könnyű leszel, az tuti :))))))))))))))

Szilvás-bazsalikomos ivójoghurt – U1

Ez kell hozzá: 450 g creamfield natúr joghurt, 15-18 közepes szilva, víz, édesítőszer, egy kis őrölt fahéj, majd egy kis görög bazsalikom.

Így készül: a szilvát kimagoztam és egy magas pixisbe daraboltam. Öntöttem hozzá egy kis ásványvizet, belenyomtam a botmixert és úgy ahogy volt, hájastól összeturmixoltam. Aztán hozzáadtam a krémjoghurtot, egy kis fahéjat és édesítőszert. Újra, jó alaposan összeturmixoltam. Aztán mikor ugye másnap itthon hagytam, akkor nem nyúltam hozzá, Apácska meg elvolt a saját adagjával reggelire. Nem is itta meg mindet. Már akkor szóltam neki, hogy ha a rostok túlságosan bedagadnak, kis vízzel hígítsa meg nyugodtan. Szombaton reggel aztán összeöntöttem a maradékot, ami kb. 800 ml volt. ehhez öntöttem még 300 ml vizet, így már ihatóra hígult. Magamnak belecsipkedtem egy kis görög bazsalikomot és ami a fotón a tetején van, azt is elrágtam hozzá. Hát mit mondjak: isteni volt a szilvás joghurt bazsalikommal!

Nagy szerelmem egyébként a bazsalikom. De szinte minden fajtának más az íze. Tavaly a lilába voltam szerelmes, de sajnos idén nem lett olyanom, mert nem volt jó idő, miután vetettem. Nagy levelű zöld kétféle is lett, azokat is szeretem, ma pl. a lasagne paradicsomos mártásába azokról szüreteltem egy jó nagy adagot. Eszméletlen illata volt, amikor főtt. Nagyon szeretem a thai bazsalikomot, amit idén sehol, de sehol nem tudtam levadászni, sem kis cserépben, sem magot, semmit… el is szomorított. Akkor vettem a görögöt. Apró kis gömb formájával és pici, apró leveleivel mindig arra csábít, hogy simogassam meg. Rögtön szétárad az az isteni illata, és persze olyankor csipkedek is róla pár hajtást, amit gyorsan szétrágok. Nagyon finom, friss, zsenge, picit talán mentás, de mégis üdítő íze van.

Pénteken új üvegkancsót avattunk. Természetesen igazi citromos, igazi limonádé került benne,  jó sok jéggel és pár citromszelettel (persze nem cukorral). Na meg vagy 4-5 hajtásnyi görög bazsalikommal. Talán pont a hangyányit mentát idéző íze miatt tettem bele, de látványra és ízre is megérte! Ja és a kancsó überszuper, mert NAGY és csinos, és még jó a csőre is

Van, ami úgy jó, ahogy – juhtúrós kőrözött – U1

 

Szóval igen, van, amit sosem csinálnék másképp, nem kísérleteznék vele, mert úgy jó, ahogy tanultam. Ahogy anyutól láttam, ellestem. Ahogy a receptet örököltem.
Gyerekként nagyon, de nagyon szerettem az anyu-féle juhtúrós kőrözöttet. Semmi bonyolult és mégis tökéletes ízharmónia. Aztán egyszer már felnőttként vettem egy adag juhtúrót csak úgy, hogy ebédre zsömlével és paradicsommal megegyem. A pultban jól nézett ki. Az ebédlőben kibontva…. nos, izé…
Nagyon érzékeny a szaglásom, ami sokszor jó. De rosszul vagyok a kecske- és a birkaszagtól. Egy pillanat alatt olyan hányinger tud rám törni, hogy az a csoda, ha kibírom. Szóval annak a juhtúrónak iszonyatosan birkaszaga volt, ott is hagytam érintetlenül, illetve valaki felajánlotta, hogy ha én nem, akkor majd ő a magáévá teszi. Tegye… Úgy elvette a kedvem az az adag, hogy évekig, már lehet, hogy több is, mint 10 éve, nem vettem juhtúrót.
A héten egyik nap viszont a boltban láttam. Friss volt, krémes, valamiért nagyon megkívántam. Lelki szemeim előtt juhtúrós sajtos rudak jelentek meg. Vettem belőle húsz dekát, de előbb kértem az eladót, hadd szagoljam meg. Biztos hülyének gondolt, de aztán  hazahoztam a zsákmányt. Itthon sem volt állat-szagú és ennek nagyon örültem. Akkor jutott eszembe, hogy nem is sajtos rudat kellene belőle csinálni, hanem anyu-féle kőrözöttet. Van minden: juhtúró, vaj a hűtőben, hagyma, és petrezselyem is van az erkélyen.

anyukám-féel isteni, juhtúrós kőrözött - nagyon-nagyon finom!!!

Juhtúrós kőrözött

Ez kell hozzá: 200 g friss juhtúró, 200 g puha vaj, 1 közepes vörös- vagy lilahagyma, 1 csokor petrezselyem.

Így készül: a juhtúrót és a vajat tálba teszem. A hagymát apróra vágom, a petrezselymet felaprítom. Villával az egészet jó alaposan kikeverem, dobozba, majd hűtőbe teszem. Update kenyérre kenve ehető. Sózni nem szabad!

Mióta Apácskával együtt vagyunk, sosem csináltam. Azért félszegen megkérdeztem tőle, hogy szereti-e? Azt mondta igen. De hogy ennyire bejön neki, nem hittem volna. Egy adagot elvittem belőle reggelire én is, a nagyobb része a dobozban maradt. De ő azt mind elpusztította reggelire! :))) Azért talán akkora mennyiségben nem volt update, de meg lett bocsátva, mert aznap éppen edzésre is ment, szóval ledolgozta egészen biztosan. Anyukám egyébként sima vöröshagymával készíti a mai napig, csak most a lilához volt kedvem. Azóta megint vettem juhtúrót, és megint kőrözött lett belőle, de  vöröshagymával. Érdekes, hogy Apát mennyi ,,zőccséggel” meg lehet etetni újabban