július, 2011 | BodzaBlog









Havi Archívum: július 2011

Pikáns paprikás karaj tejszínes gombával – U1

 

Az jutott eszembe, hogy semmi sem jut eszembe. Aztán mikor már eszembe jutott a ,,mit” és a ,,hogyan”, akkor nem akaródzott ezernyóccázperkilóért megvenni a pulykamellet. Ahh… Viszont a szép és akciós karajt annál inkább! Kinéztem egy helyes darabot és rámutattam a hentespultnál. Beosztással él az ember ugyebár, így csak a felét készítettem most így el, de ez is elég lett. Apának nagyon tetszett.
Tehát a vasárnapi menü: gombás paradicsomleves és paprikás karaj tejszínes gombával. Ez lehetne az egyből többfélét műsor is, de nem az. A parilevest maradék húslevesből készítettem, amibe betétnek a gombából vettem el pár fejet és vékonyan szeletelve belefőztem. Szedtem az erkélyen bazsalikomot, azt vékonyan csíkozva beleszórtam. A tejszínes gombához pedig petrezselymet szedtem, aminek a zsenge szárát apróra vágtam – mint a snidlinget szokás – és azt is a levesbe szórtam. Mennyei lett

update menü - akár hétköznapra is: pikáns paprikás karaj tejszínes gombával - igazán mennyei :)))

Pikáns paprikás karaj tejszínes gombával – U1

Ez kell hozzá: kb. 700-750 csont nélküli karaj egyben, 400 g gomba, 250 ml tejszín, 1 cs. petrezselyem, só, bors, 2 fej vöröshagyma, 5 g. fokhagyma, 1 ek. étkezési keményítő.

Így készül: előző nap a karajt hideg vízben a legkisebb lángon felteszem főni. Hogy finom, pikáns íze legyen, a fűszerlabdába az alábbiakat pakolom: szemes feketebors, babérlevélkék, pici kömény, incifinci darabka egész fahéj, mozsárban megtört koriander és borókabogyó. Persze meg is sózom a főzőlét és kb. 2 óra alatt puhára főzöm benne a karajt. Isteni illata van Amikor megfőtt, akkor a lében hagyom kihűlni, vagyis nemes egyszerűséggel elzárom alatta a gázt. Ha már éppen csak langyos, akkor picit leitatom. A levet kiöntöm. Egy üveg vagy porcelán tálban fűszerpaprikát és kevés őrölt borsot összekeverek. Felveszek egy nylonkesztyűt és beleforgatom a paprikába, sőt mindenhol alaposan rátapicskolom, hogy szépen, egyenletesen beborítsa. Fóliával letakarva hűtőbe teszem. Üvegtálat használok, hogy később ki lehessen mosni belőle a paprikát. Tálalás előtt a deszkára folpackot teszek, vagy épp azt, amivel le volt takarva az üvegtálban a karaj. Ráteszem a húst, újra kesztyűt húzok és éles késsel szép vékonyra szeletelem. Aki ügyesebb, mint én, annak egyenletes lesz, nem ilyen kis béna csálé, bár ez az ízén nem ront semmit A folpackos és kesztyűs védelem csak azért volt, hogy ne legyen hetekig piros a döckám és a kezem. Jó a paprikám, ugyanis.

A tejszínes gombához a hagymákat félfőre vágva pici olajon sóval megfonnyasztom, majd rádobom az aprított fokhagymát és a szeletelt gombát. Borsozom, párolom. Ha kész, tejszínnel felöntöm, 5-6 percig főzöm vele. A keményítőt pici hideg vízzel simára keverem, majd a tejszínes gombához keverem. Felaprítom a petrezselymet, beleszórom. Ha kell, utánasózok- és borsozok egy picit. Tányérra szedem, a karajszeleteket ráteszem és tálalom. Kész

Mascarpone krémes kakaós piskóta – U1

 

Amikor semmi nem jut eszembe, akkor körbenézek a hűtőben. Most ezeket láttam: mascarpone – szerencsére 250 g-os kiszerelésekben – tejszín, stb. Tovább nem sorolom, mert sok minden van benne, de most az érdekelt, hogy miből tudnék valami bánatűzőt csinálni ezen az esős napon. Ilyenkor jó, ha valami krémes finomság vigasztalja az embert, ugye? Kis dilemmát az okoz, hogy a mascarpone elég zsíros sajt, de ha csak kicsit eszünk belőle, akkor nem kell a lelkifurdalástól álmatlanul forgolódnunk éjjel.

update piskóta: édes és savanyú - piskóta és citromos mascarpone krém

Mascarpone krémes kakaós piskóta – U1

Ez kell hozzá:
A piskótához: 5 tojás, 1,5 ek liszt, 1,5 ek mastermix, 2 ek. keserű kakaópor, folyékony édesítőszer, 1 tk. sütőpor, csipet só.
Krémhez: 250 g mascarpone, 200 ml tejszín+1 cs. habfixáló (kizárólag lidl-is, mert abban nincsen cukor!), 1 vaníliarúd kikapart belseje, édesítőszer ízlés szerint, 1 citrom reszelt héja, és a levéből kb. 1 ek.
A habhoz: 200 ml tejszín, 1 cs. habfixáló (lsd., mint fent), 2 ek. keserű kakaópor, 1 tk. rum.
A tetejére: cukormentes keserű csoki, vagy keserű kakaópor.

Így készül: nem tudom, ki hogyan süti a piskótát, de csinálja, ahogy szokta. Én a tojásokat szétválasztom, a fehérjét némi édesítővel kemény habbá verem. Utána a sárgákat is édesítem picit, beleszórom a csipet sót is, fehéredésig keverem a kézi mixerrel. A lisztet, mastermixet, kakaóport, sütőport összeszitálom. A kemény habból kicsit hozzákeverek a sárgájához, majd felváltva rászitálom a lisztes keveréket és hozzákeverem óvatosan a fehérjét. Egy kisebb tepsi aljára sütőpapírt vágok, erre öntöm a tésztát. Szépen elterítem, és kb. 170-180°C-os sütőben megsütöm. Most nem cél, hogy magas legyen. Amikor már érzem, hogy jó csokiillat száll, akkor megnézem. Amikor megsült, hagyom hűlni.
A krémhez a tejszínt felverem, a fixálót hozzáadom. A mascarponét a többi hozzávalót is habosra keverem, ehhez adom a felvert tejszínhabot. Rákenem egyenletesen a kihűlt piskótára.
A csokis habhoz a tejszínt elkeverem az édesítőszerrel, a rummal, majd a fixálóval szintén kemény habbá verem. Ezt rákenem a citromos mascarpone krémre.

A tetején a cukormentes csokiból reszelt pillék opcionálisak. Simán kakaóporral is meg lehet szórni. Ilyen helyes kis szeletekre vágva a sütit, 2-3 napra be lehet osztani.

 

Új konyhai kütyü – kerámia serpenyő

 

Állati!
Meg kell mondjam, hogy még csak egy hete kaptam, de állati klassz vele a sütés-főzés! Semmi sem tapad-ragad sehova. Persze a teflonba sem, de ez valami egészen más élmény.

Az is igaz, hogy már mindent össze-vissza elolvastam róla, mióta először megláttam valahol a neten. Most aztán jött egy alkalom és ezt sóvárogtam. Kedves családom pedig meg is lepett vele. Az ok, hogy az egyik régebbi teflon serpenyőm már nagyon a végét járta. Meg is szabadultam tőle, mielőtt még ő szabadult volna meg a bevonatától.

kerámia serpenyő - mesés a főzés vele :)))

Egyébként maga a serpenyő persze nem kerámia, csak a belső bevonata. Meg is kellett vele tanulni ,,főzni”, mert olyan csúszós a felülete, hogy elsőre simán kikavartam belőle a hagymát is és a gombát is. Most már jól megy minden.
Ma pl. padlizsánt pirítottam benne – több menetben – szezámmaggal és gondolatnyi olajjal. Pirítás után sóztam, borsoztam és granulált fokhagymával megszórtam. Mennyei lett. A színe szép és pirult, a serpenyő pedig szinte tiszta maradt utána. A mérete sem csekély, mert 28 cm az átmérője és legalább 10 cm mély. Szinte elmegy már woknak is, nagyon komoly.

Külön öröm, hogy mosogatni is rém egyszerű. Egyáltalán semmilyen súrolást nem igényel, csak mosogatószeres szivaccsal kitörlöm, kiöblítem és kész. Egyszerűen mesés Csak ajánlani tudom!

Magvas update kenyér – U2

 

Van úgy, hogy majd megeszi az embert a fene. Pl. egy zsenge cső főtt kukoricáért. Finom volt 🙂 Vagy egy magvas kenyérért, amit frissen, meg nem frissen, pirítva és pár naposan is szívesen megeszik. Hát egyik nap ilyen készült.

Magvas update kenyér – U2

Ez kell hozzá: 150 g mastermix, 150 g BL80 kenyérliszt, 150 g sima liszt (BL55), 2 tk. só, 10 g instant élesztő. késhegynyi aszkorbinsav, 3 ek. vegyes magocska: napraszotyi :), tökmag, mandulapálcika. 1 ek. olívaolaj.

Így készül: a száraz anyagokat átszitálom. Belecsorgatom az olívaolajat, majd vizet adok hozzá és a mixer dagasztó karjával kb. 6-8 percig keverem, amíg végül egy szép gombóccá áll össze. Kelesztés kb. 1 óra, formázás, majd újrakelesztés kb. 40 perc. Formázás után ollóval megcsipkedtem a tetejét. Ettől végül úgy nézett ki, mint egy disznoszaurusz :)))
Sütés: előbb 10 percig 220°c-on, majd  180°C-on még legalább 50-55 percig.  Elég nedves, így nem kellett hozzá plusz párásítás a sütőbe.

Csíkos update kalács

 

Kipróbáltam, hogy ha a sütnivalónak nem a fele, hanem csak a harmada mastermix, akkor vajon mennyire lesz légies az eredmény?
Most már mondhatom, hogy ilyen finom kalácsot talán még soha nem sütöttem. Ettől viszont nem tudom, hogy hányas kódot kellene kapnia? Így inkább reggelire fogjuk megenni.

kakaócsíkos update kalács - illatos-vaníliás is egyben :)

Kakaócsíkos update kalács

Ez kell hozzá: 150 g mastermix, 150 g B l 80 kenyérliszt, 150 g sima liszt, 10 g instant élesztő, 2 tojás sárgája + az egyik fehérje a kenéshez, csipet só, 1 vaníliarúd, 2 ek. natúr tejpor, 50 g vaj, 200 g langyos tejföl, pici langyos víz, késhegynyi aszkorbinsav (nem muszáj, de tovább eláll tőle és nem savanyodik meg. A kenyér sem. És semmi sem 🙂 …nem mintha lenne ideje ilyesmire bárminek is 🙂 ) 5-6 ek. keserű kakaópor, édesítőszer ízlés szerint (kb. 4 ek. folyékony, amit a tejfölben keverek el, és 4-5 ek. por alakú, amivel majd a kakaót szórom meg.), fél marék mazsola (bár ez meg kevés lett, lehetett volna több is.).

Így készült: az összes szárazanyagot összeszitáltam egy nagy tálba.  Ebbe belekockáztam a vajat, kikapartam a vanília magjait és a lisztes keverékhez kevertem, hozzáadtam a tojások sárgáját, a folyékony édesítővel elkevert, langyos tejfölt. Összedolgoztattam a mixer dagasztó karjaival – amik sokkal kitartóbbak, mint én – és csak akkor adtam hozzá egy kis langyos vizet, amikor úgy láttam, hogy szükséges. Egyébként kellett, biztosan a mastermix miatt.
Szép, fényes gömböcöt dagasztottam belőle, kellemesen rugalmasat, amin látszott, hogy már elkezdett dolgozni a liszt és az élesztő. Letakarva 1 órát pihentettem huzatmentes helyen. Nekem fedeles az egyik tálam, de egyébként betettem a mikróba és rácsuktam az ajtót.
Egy óra múlva kivettem a tálból a tésztát, lisztezett lapon – mondanám, hogy döckán, de szilikonlapot használok döcka helyett – kétfelé vettem. Az egyik felét óvatosan tenyérrel kilapogattam kb. 20×25 centisre. Előkaptam egy kis szűrőt és vastagon, egyenletesen megszórtam a kakaóporral. Erre por alakú édesítőszert szórtam és nem sajnáltam, mivel a tészta sem lett túl édes. Rápotyogtattam a mazsolákat, amiből legközelebb bővebben fogok szórni. A tészta másik felét is picit gombócoltam, majd kilapogattam és végül rátettem a kakaósra. Picit összenyomkodtam, de csak érzéssel, mert lelke van! Viszonylag szorosan feltekertem és egy sütőpapírral bélelt (pástétom) formába tettem. Letakarva újra kelesztettem, most kb. 40 percig. Mire szépen kidagadt a formából, addigra a sütőt 180°C-osra előmelegítettem. Elkevertem az egyik tojásfehérjét, megkentem vele a kalácsot és kb. 45-50 percig sütöttem. Amikor betettem, bedobtam a sütő aljába 8 jégkockát is. Az első 15 perc után a sütőt 160°C-osra állítottam. Amikor megsült, a formából kivéve, rácson hagytam kihűlni. Aztán alig vártuk, hogy ezt a vaníliaillatú szépséget meg lehessen kóstolni 🙂

Kedvenc nyári köretem – U1

 

Egyik vásárlás után egy darab lapockát nagy darabokra kockáztam, fokhagymával, borssal bedörzsöltem, úgy fagyasztottam le. Elkészítés előtti este feltettem a fagyiból a hűtőbe, mert csak másnap délután került sorra, amolyan estebédnek.
Amikor készült, éppen pocsék volt az idő, hideg is volt, így valami melengető, nyárias menüt gondoltam ki. A lapockát kis sózás után egy kis forró libazsírban megforgattam, tepsibe raktam, egy nagy hagymát daraboltam mellé, 4 babérlevelet pakoltam a tepsibe és lefedve a sütőbe toltam megsülni, végül pirulni.  De a köret…? Még mondtam is Apának, hogy nincs ötletem, mi legyen a köret hozzá, mire a szokásos választ kaptam: hát rizs! Milyen meglepő… Persze neki rizst főtem, magvakkal, fokhagymával és petrussal.

Én viszont nem akartam rizst enni, ezért körbenéztem a hűtőben és amikor a padlizsán a szemem elé ugrott – hahó, itt vagyok, engem válassz! – akkor már tudtam is. A kedvenc nyári köretemmel kényeztettem magam. Megmarkoltam még 2 szép paprikát is, és már robogtam is a konyhába. Ti.: helyhiány miatt nálunk a hűtő nem a konyhában lakozik, de cserébe legalább – többé-kevésbé – elférünk benne, ami panelnél egészen ritka.

Pirított padlizsános köret – U1

Ez kell hozzá: 1 közepes padlizsán, 2 nagy tv paprika, 1 hatalmas vöröshagyma, só, fokhagyma, bors, némi olívaolaj, 5 szál petrezselyem, vagy 1 csokor zsenge petrezselyem szára.

Így készül: minden zöldséget megtisztítok. A padlizsánt hosszában félbe, majd mindkét felet lapjában 2 szeletre vágom. Ezután csíkokat és végül kockákat darabolok belőle.  A paprikákat szintén nagy darabokra vágom (mag és csuma nélkül), majd a hagymát is 8 darabra nyesem.
Forró serpenyőbe pici olívát teszek, beleszórom a padlizsánkockákat és nagy lángon addig pirítom, míg szép barna-piros színt kap. Tálba szedem. Ezután jön megint egy icipici olaj, és a paprikák. Addig sütögetem-rázom, míg barnulni kezd, majd ezt is a tálba teszem. Végül megint icipici olaj, amire rádobom a nagy darabokra vágott hagymát. Barnulásig pirítom, szintén mehet a többi zöldségre. Csak ekkor sózom, borsozom és fokhagymázom meg az egészet. Végül az erkélyen szedett zsenge petrezselyem szárát olyan apróra vágom, mint a snidlinget – és úgy is néz ki! – és megszórom vele a pirított zöldségeket. A zöldje Apa rizsére került.

Teljesen odavagyok érte! Minden olyan finom, édeskés, sós, pikánsan borsos, jó fokhagymás, hogy most is csorog a nyálam.
Salátának érett paradicsomokat kockáztam fel, gondolatnyi sóval szórtam csak meg, fokhagymagerezdet lapjára vágva, friss bazsalikomleveleket pedig vékony csíkokra vágva kevertem hozzá és olívaolajjal megcsurgattam. A dresszinget maga a paradicsom leve adta. Én nem is tudom… ti is ki szoktátok inni a tálból a végén a levét? Vagy ez ciki? Mert mi nagyon szeretjük

Fokhagymás-sajtos nokelli – U1

 

Nem, nem írtam el. Apai nagymamámtól mindig így hallottam a nokedlit: nokelli. Mai napig sem tudom, hogy tényleg így szokta-e hívni, vagy mindig csak bohóckodik – ami egyébként családi vonás mifelénk. Pl. van nálunk a nokellin kívül káposztásnyék, mákostástészta, gifli, zsemfel, lavoár, búszúpucsi, és még sorolhatnám. Azért rá lehet jönni, hogy melyik mit jelent, ezek mind félrebeszélésekből lettek és így maradtak. Mamát majd meg kell kérdeznem a nokelliről.

Na szóval, ma egy gyors update nokellit gyártottam, mert van az úgy, hogy még a kecske – alias én – sem kívánom a zöldet. Fura, mi? De persze csak sima nokellit csinálni az olyan snassz… és különben is: igen! A fokhagyma igenis – majdnem – mindenhez illik, csakazértis 

update nokedli: fokhagymásan, tejföllel és sajttal

Fokhagymás-sajtos nokedli – U1

Már az elején bajban vagyok az ,,Ez kell hozzá:”-nál, mert addig tudom, hogy kell 2 tojás, 1 tk. só, és ööö…. fogalmam sincs mennyi liszt és víz. Soha nem mérem ki, csak sitty-sutty bekeverem. Arra figyelek, hogy a liszt és a mastermix 50-50%-ban legyen benne, illetve a sima lisztet most graham liszttel kevertem. Kell még fokhagyma, tejföl és valami jó kis – pl. füstölt trappista, ami most a kedvenc nálam – sajt.

Így készül: Másik nagymamám egyszer azt mondta, hogy a nokedlivel nem kell vacakolni, sőt tilos pátyolgatni és simára keverni! Csak kicsit meg kell pofozgatni, és kész. Hát én ehhez tartom magam: elkeverem a 2 tojást a sóval, aztán elkezdem adagolni a lisztet és a vizet. Az ember tudja, hogy mikor jó a noklitészta. Ja tényleg: még noklinak is szokta hívni a mama! Még az elején belenyomtam 3 naaaagy gerezd friss fokhagymát is, amitől isteni illata lett. Ez még zsenge foki, nem olyan ütős, hogy falhoz csapjon. Vizet forraltam egy nagy lábosban, aztán mikor felforrt, sót dobtam bele és a toszogatómmal beletoszogattam a tésztát a lyukakon át a vízbe.
Amikor feljött a víz tetejére, pár percig kevergetem, majd öblítés nélkül forró olajra – vagy libazsírra – szedem. Fokhagymás tejföllel és reszelt füstölt sajttal tálalom. Mmmm….. fincsi, mi?

Ui.: az jutott eszembe, hogy lehetne ezt kisütött füstölt szalonnával is turbózni, vagy túróval, vagy kapros juhtúróval… de az már egy egészen más étel lenne. Ez így volt jó!  Egyszerű, gyors és finom

Jól sikerült tévedés – sült krumpli helyett sült cukkini – U1

 

 Múlt héten Apa egyik kedves kollégájától kaptam egy cukkinit. Nem volt kicsi, inkább nagy. Néztem-néztem pár napig, hogy mit csináljak vele? Na nem mintha nem szeretném, de méretileg nekem nagynak tűnt. Ha felvágom, utána meg mi legyen a maradékkal? Merthogy Apácska nem eszik ilyen ,,füveket”, főleg, ha az zöld.
Pénteken szabadnapom volt, így mint a nem normális rendes házisárkány, reggel bevittem Apát, aztán vásárolni mentem, majd otthon ki- és elpakoltam, mostam, mostam, mostam és közben teregettem, teregettem, teregettem, közben takarítottam, majd délután főztem. Még szerencse, hogy ,,csak” ennyi dolgom volt, mert mire készen lettem, jól el is fáradtam. Na de ez itt kit érdekel, nemde? Jöjjön a cukkini-sztori:

Végül csak felvágtam azt a bazi nagy cukkinit. Jó kemény volt, még a spéci késemmel is kemény küzdelem volt kettéhasítani. Kiszedtem a magjait, meghámoztam. Megint bámultam rá egy darabig, mint hal a levesben. Aztán – bár éles sikoly nélkül – izomból csíkokra, majd kockákra vágtam az egészet.

Az ihletadó recept a fejemben egy David Rocco cukkinifasírt volt, amit ő füstölt scamozával, friss pecorinoval, morzsával, tojással, fűszerekkel állított össze. Az egészet pedig úgy kezdte, hogy a – nem meghámozott! – zsenge cukkinit kockára vágva kisütötte olívaolajban, kinyomkodta a levét, tálban hagyta kihűni. Ehhez keverte hozzá a többi finomságot.  Mennyei lehet!

A hasonlóságot itt maximum a cukkini neve jelenthette. Mindenesetre ott hevert előttem a tálcán egy hegynyi ,,helyes”  cukkinikocka. Gondoltam, megpróbálom kisütni, megnézem mi lesz belőle. Bő olajban sütöttem, mint a brassóihoz való krumplikockát szokás.
Az eredmény döbbenetes lett! Szépen megsültek a kockák és mikor megkóstoltam az egyiket – aztán még egyet meg még egyet meg még egyet  – annyira finom volt, hogy vetekedett a krumplival! Ha azt is hozzáteszem, hogy előre nem sóztam meg, (mert úgysem eresztett volna levet) csak utólag, hát teljesen olyan, mint a krumpli. Ráadásul még update is, ami külön öröm.

Végül mindet kisütöttem, szépen lecsepegtettem róla az olajat, utólag sóztam. Mire Apácska hazajött – és mire észbe kaptam volna – nem maradt belőle semmi. Sem fotózni való alanyok, sem kóstoló.  Egyszerűen muszáj volt rájárni és megenni, na…. Ez van, ha az ember félig kecske is.
Amikor meséltem neki, hogy micsoda felfedezést tettem – lelkesedésem alapján azt hihette, hogy minimum a spanyol viaszt fedeztem fel, vagy annál valamivel érdekesebb dolgot – a kemény cukkini felhasználásával kapcsolatban, és micsoda finom lett az eredmény, az én kedvesem bizony azt kérdezgette, hogy hagytam-e kóstolót? Le is döbbentem, a szó bennem akadt és most azon jár az agyam, honnan szerezzek gyorsan egy nagy, kicsit szikkadtabb cukkinit a héten.  
Addig is bátran ajánlom mindenkinek, hogy ha összehozza a sors egy nagy, de legalább jó kemény cukkinivel, ne féljen kést/baltát/fűrészt ragadni és némi izomerő bevetésétől se riadjon el: az a dög még menthető és nagyon finomat lehet belőle készíteni!

Gomburger :))))) – Gombás burger update buciban

 

Találtam egy guszta receptet itt. Most meg ha megfeszülök sem, lelem. Az ötlet alapján készült a gorgonzolás, grillezett gomba. De hogy valami bonyolultabb is legyen, sütöttem hozzá bucikat és úgy raktuk össze, mint egy hamburgert. Apa szerint gomburger

gorgonzolával töltött, grillezett gomba hamburger buciban - még mindig update

Gorgonzolás grillezett gomba burger buciban – U1

Hozzávalók:
Bucihoz a recept itt: a hamburgerzsemlénél. A változás annyi, hogy fele liszt, fele mastermix a keverék.
Egyebek: 8 nagy fej grillgomba, 6 szál petrezselyem, 150 g gorgonzola, só, bors, 3 g. fokhagyma, jégsaláta, 1-1 közepes fej lila és zsenge vöröshagyma (vagyis idei új, fehér hagyma), 1 kígyóuborka, 1 ek. olíva. Tetszés szerint update mustár, majonéz, kechup.

Készülődés: A bucihoz a szokásos módon összeszitáltam minden szárazanyagot, majd ment a közepébe a tojás, az olaj és a joghurt, végül egy kis langyos víz is. Géppel szép, selymes gombóccá dolgoztam, lefedtem a tálat és jó egy órára magára hagytam. Amikor megkelt, előmelegítettem a sütőt, mert nem volt elég meleg a konyhában. A tésztából 8 helyes kis zsemlécskét formáztam, tepsire tettem és ruhával letakarva még 25 percig hagytam kelni. Akkor egy tojással megkentem, szezámmag hiányában csipet mákkal és nagyszemű sóval megszórtam. 170 °C-os sütőbe tettem és kb. 25-30 perc alatt megsütöttem őket. Rácsra téve hűltek ki. 
A tészta kelesztése közben a gombák szárát kitörtem, apróra vágtam, serpenyőben pici vajjal, sóval, borssal, fokhagymával megpirítottam és a végén apróra vágott petrezselyemmel megszórtam. Közben a gombafejeket megsóztam és papírral bélelt tepsiben egymás mellé tettem. A pirított gombaszárakat visszahalmoztam beléjük, majd a gorgonzolát darabokban a gombákra halmoztam. Jó forró sütőbe toltam (bárcsak grilles lenne, de nem) és 10-12 perc alatt – épp mire a gorgonzolától csalhatatlan lábszag kezd terjengeni a konyhában – megsütöttem. Utána kiszellőztettem.
Tálaláshoz minden zöldséget előkészítek: a jégsalit csíkokra vágom, a hagymákat szintén, de kicsit megsózom és olívával megcsurgatom, az uborkát vékonyra gyalulom. Egy tálban egymás mellé teszem őket, így mindenki úgy pakolja meg a bucikat, ahogy tetszik neki.

Amíg nem ismertem a gorgonzolát, meg nem ettem volna az ennyire penészes, kékkel csíkozott sajtokat. Most is leginkább csak ezt. Frissen egyébként jobban szeretem, mint ahogy a camembert és brie sajtokat is jobban kedvelem, amíg nem másznak és ott maradnak a tányéromon. De igazából nem is tudom, mit lehet szeretni rajta, mert mikor kibontom a csomagolásból, már akkor ismerős az a bizonyos illat, amit én csak lábszagnak szoktam hívni. De akkor az ember bekap egy darabot, és teljesen elvarázsolja az a krémes, édeskés, mégis kicsit éretten-csípős íze. Odavagyok érte, ha egy darab pirítósra kenhetem, vagy gorgonzolás gnoccit, spárgát, karajt, bármit csinálok vele. Szerencsére Apa is szereti, így rendszeres időközönként előfordul nálunk