Női szeszély

 

Nem vagyok oda a flancos sütikért. Erről is sokáig azt gondoltam, hogy vacakolni kell vele. Aztán ahogy a sok megmaradt tojásfehérjémnek kerestem valami más megnyilvánulási formát, ez a süti is eszembe jutott. Egy napig gondolkodtam rajta, mert azt már tudtam, hogy csörögét mindenképpen sütök ma. Na bumm… nem találtam a csöröge receptet. Sem a régi, jól bevált papír alapúban, sem a blogon. Mondjuk utóbbit még most sem értem, hogy miért, pedig meg mernék rá esküdni, hogy már volt ide téve csöröge. Korán reggel mégsem kezd el az ember telefonálgatni egyik anyuhoz sem, hogy kifaggassa őket. Végül a csörögét emlékeim szerint, némi netes ötlettel dúsítva, a női szeszélyt szintén több receptet kombinálva készítettem. Mindkettő fincsi lett.

női szeszély - savanykásan édes :) tényleg szeszélyes

Női szeszély

A tésztához: 250 g finomliszt, csipet só, 1/2 sütőpor, 2 ek. cukor, 4 tojás sárgája, 100 g tejföl, 120 g vaj, kb. 100 ml tej.
A tésztára: 150 g savanykás lekvár. Nekem most meggyes vörösáfonya.
A habhoz: 7 tojás fehérje, 4 ek. cukor, 1/4 citrom leve és reszelt citromhéj

Így készül: a tésztához való száraz anyagokat összeszitáltam, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is. Egy laza mozdulattal kihagytam a cukrot és a tejben oldottam fel édesítőszert. Mixer dagasztókarjával összedolgoztam egy szép kis bucinak. Egy tepsit kikentem margarinnal, kiszórtam liszttel. A tésztát akkorára nyújtottam, mint a tepsi. Szépen beleigazgattam és kb. 15 perc alatt, 180°C-os sütőben halványra sütöttem.
A fehérjéket a csipet sóval félig felvertem, akkor hozzáadtam a cukrot, a citromlét és a citrom reszelt héját. (itt nem hagytam ki a cukrot, mert valamitől meg kellett barnulnia a habnak) Amikor a tészta már negyed órája süldögélt, akkor kivettem. Megkentem a lekvárral, majd a tetejére igazgattam a citromos habot. Habkártyával Balatont rajzoltam rá és visszatettem a sütőbe. Közben a hőmérsékletet lejjebb vettem és a sütő ajtaját résnyire nyitva is hagytam, hogy a hab csak száradjon. Még melegen, vizes késsel felszeleteltem.

Finom lett a pikánsan savanykás lekvárral, de majd ,,eccer” kipróbálom egyszerű, házi baracklekvárral is. Vagy megkérem Évaanyut, hogy süssön nekem olyat

4 Comments

  1. duende

    Szegény anyum de sokszor sütötte! Az egyik kedvence volt. (És anyukám is Éva volt.)
    Ő berácsozta a tetejét. Tésztából vékony csíkokat sodort, és azt tette a fehérjehab tetejére. És mindig baracklekvárral készült, mert volt egy csodálatos nagy fánk, egy ceglédi óriás fajtájú. Rengeteg barackot termett mindig. 🙂

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia duende 🙂 Elgondoltam, mi munka lehetett még a habra rácsot szerkeszteni, le a kalappal anyud előtt :)) Nálunk amúgy kedvesem anyuja Éva, dehát anyu-anyu, szerencsére még mindkettőnknek van. Ismerem a ceglédit, nekünk is olyan lett másodszorra is, miután az elsőt elvitte valami tűzhalál betegség. De tavaly nem nagyon volt rajta bari, mert virágzáskor megcsípte a fagy. Hiányzik is anyukám savanykásra hagyott baracklekvárja 🙂 Remélem idén jobb idő lesz rájuk.

    Reply
  3. kecsege

    Észben tartom. Egyszer…
    Puszi

    Reply
  4. BodzaBlog

    Köszönöm 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.