január, 2011 | BodzaBlog









Havi Archívum: január 2011

Női szeszély

 

Nem vagyok oda a flancos sütikért. Erről is sokáig azt gondoltam, hogy vacakolni kell vele. Aztán ahogy a sok megmaradt tojásfehérjémnek kerestem valami más megnyilvánulási formát, ez a süti is eszembe jutott. Egy napig gondolkodtam rajta, mert azt már tudtam, hogy csörögét mindenképpen sütök ma. Na bumm… nem találtam a csöröge receptet. Sem a régi, jól bevált papír alapúban, sem a blogon. Mondjuk utóbbit még most sem értem, hogy miért, pedig meg mernék rá esküdni, hogy már volt ide téve csöröge. Korán reggel mégsem kezd el az ember telefonálgatni egyik anyuhoz sem, hogy kifaggassa őket. Végül a csörögét emlékeim szerint, némi netes ötlettel dúsítva, a női szeszélyt szintén több receptet kombinálva készítettem. Mindkettő fincsi lett.

női szeszély - savanykásan édes :) tényleg szeszélyes

Női szeszély

A tésztához: 250 g finomliszt, csipet só, 1/2 sütőpor, 2 ek. cukor, 4 tojás sárgája, 100 g tejföl, 120 g vaj, kb. 100 ml tej.
A tésztára: 150 g savanykás lekvár. Nekem most meggyes vörösáfonya.
A habhoz: 7 tojás fehérje, 4 ek. cukor, 1/4 citrom leve és reszelt citromhéj

Így készül: a tésztához való száraz anyagokat összeszitáltam, majd hozzáadtam a többi hozzávalót is. Egy laza mozdulattal kihagytam a cukrot és a tejben oldottam fel édesítőszert. Mixer dagasztókarjával összedolgoztam egy szép kis bucinak. Egy tepsit kikentem margarinnal, kiszórtam liszttel. A tésztát akkorára nyújtottam, mint a tepsi. Szépen beleigazgattam és kb. 15 perc alatt, 180°C-os sütőben halványra sütöttem.
A fehérjéket a csipet sóval félig felvertem, akkor hozzáadtam a cukrot, a citromlét és a citrom reszelt héját. (itt nem hagytam ki a cukrot, mert valamitől meg kellett barnulnia a habnak) Amikor a tészta már negyed órája süldögélt, akkor kivettem. Megkentem a lekvárral, majd a tetejére igazgattam a citromos habot. Habkártyával Balatont rajzoltam rá és visszatettem a sütőbe. Közben a hőmérsékletet lejjebb vettem és a sütő ajtaját résnyire nyitva is hagytam, hogy a hab csak száradjon. Még melegen, vizes késsel felszeleteltem.

Finom lett a pikánsan savanykás lekvárral, de majd ,,eccer” kipróbálom egyszerű, házi baracklekvárral is. Vagy megkérem Évaanyut, hogy süssön nekem olyat

Töltött rozsbucik

 

Párszor már bevált az előre kevert rozskovászos rozskenyérliszt. Most is, mert csak egy kis meleg vízzel hipp-hopp be lehet keverni, aztán ha megkelt és átdolgoztam a tésztát, már csak fantázia kérdése, mi lesz belőle. Múltkor magos zsemlécskék lettek, egy tálban körberakva, úgy megsütve, mint egy virág. A héten valamelyik nap pedig töltött bucik.

töltött rozsbucik - rozskenyértásztából, rozskovásszal. Igazán mennyei :)

Töltött rozsbucik

Ez kell hozzá: 1 kg kevert rozskovászos rozsliszt, 125 g sovány bacon, 150 g trappista sajt, 2 paradicsom, 200 g tejföl, pár csipet bazsalikom.

Így készült: a lisztet a rajta lévő recept szerinti mennyiségű meleg vízzel (660ml) és a kézimixerem dagasztókarjaival – nemám a sajátommal, pláne hétköznapon – szépen kidolgozom. A tállal együtt beteszem a mikróba és rácsukom az ajtót. Ott nincs huzat és jól érzi magát a tészta. Közben megcsinálom a többi házimunkát, majd kb. 40 perc múlva kézzel átdögönyözöm a tésztát és ekkor kitalálom, mi legyen belőle. A töltött bucikhoz a tésztát kinyújtottam és 15×15 centis kockákra vágtam. A kockák egyik felét megkentem tejföllel, megszórtam granulált fokhagymával, pár kocka sovány baconnel. A paradicsomokat vékony szeletekre vágtam, de hogy a bucikat fel tudjam tekerni, a karikákat félbe vágva tettem a bacon tetejére. Megszórtam egy csipet varázsbazsalikommal. A bucit feltekertem, a végeit bedugdostam, szépen eligazgattam kicsit és sütőpapírral bélelt tepsibe raktam. Némelyiket megvágtam és szezámmagot szórtam a tetejére. A többit mellé. Egy tepsire 8 db fért el kényelmesen úgy, hogy még a fél óra kelesztés után sem értek össze. Akkor megspricceltem őket, forró, gőzös sütőbe toltam. 10 perc után lentebb vettem a hőmérsékletet, ahogy a kenyereknél szoktam, és még 25 percig sütöttem őket. Nagyon fincsik lettek, azt hiszem paradicsommal ettük. Ráadásul milyen könnyű volt másnapra csomagolni!

Jópofa ez a kevert liszt. Ezt is át szoktam szitálni, mert szeret összetömörödni, ahogy szállításkor minden szuszt kipréselnek belőle. Akkor láttam meg, hogy ez a kovász is egy instant dolog, mert helyes, apró kis gömböcskékben van jelen a lisztben. Nem is értem, hogy eddig miért nem láttam ilyet üzletben? Erre fel mondta valaki, hogy ő már vett kész kovászt és nem vált be neki. De nem ilyen formátumú volt. Pedig ez lehetne az év nagy biznisze, nem?

Paprikás krumpli

 

A legjobb bográcsban. A legjobb, ha az ember alápirít egy kis házi szalonnát. A legjobb, ha a füst íze is benne van. A legjobb az benne, hogy finom, szaftos, és olyan egyszerű, mint a karikacsapás. Mellesleg sosem próbáltam még karikás ostorral csapkodni, de gyanítom, hogy az azért mégsem olyan ,,eccerű”

Olyan étel, ami minden háznál másképp készül. Nálunk meg még sosem, mióta Apát ismerem, mert neki nem a kedvence. De most ehhez volt kedvem. Ha már a süti ilyen hagyományos lett, akkor az étel miért ne lett volna? Persze a hagyományostól annyiban eltértem, hogy nem volt alatta szalonna, de sok jó hagyma az igen. És most ezt is egy evőkanálnyi libazsírra dobtam. Aztán ment rá a hámozott nyári paradicsom (fagyiból),  fűszerpaprika, egy jó adag a saját készítésű, nyár illatú vegetából. Aztán erre jöttek a hasábra vágott rumlik, egy kis víz, 15 perc múlva 6 kis darabka lángolt csabai kolbász és darabkákra vágott virsli is. Kinek mi ízlik majd jobban. Szaftosra  főztem-rotyogtattam, és már készen is volt. Tényleg nincs is ennél egyszerűbb!

Vacsi után vagyunk már, és most azt mondhatom, hogy eléggé ízlett neki. Jóízűen falatozta, tunkolta. Sőt még hétfői ebédre is bevállalta, ami már kész csoda! De nagyon örülök neki.

Vaníliakrémes rózsák

 

Van kedvenc műsorom a paprikán, méghozzá az Édes nagyik című. Nagyon tetszik, ahogy az öreg és kevésbé öreg nagyik és nénik olyan sütiket sütnek, amiket ismerünk és szeretünk. Valahogy már a látvány is jó ízt ad nekik, de főleg az a mérhetetlen tudás, amit nem lehet leírni. Mert a sót látni kell, a kelt tésztát érezni. Imádom őket, aranyosak és ügyesek. Az én Balogh mamám is ilyen ügyes volt ám. Mai napig emlékszem, hogy az aranygaluskához hogyan forgattuk a tésztácskákat olvasztott vajba és cukros dióba. Hogy az milyen légies és könnyű volt, hogy alig volt szabad hozzáérni, valahogy mégsem kapta ki a kezemből. Együtt csináltuk hozzá a vaníliasodót. És van valami homályos képem a borsodóról is, aminek az értelmét csak sokkal később fejtettem meg: bor-sodó. Jah! Ebből is látszik, hogy még elég kis töpörödött lehettem akkortájt.
Mindenesetre azóta is szeretek sütni-főzni és tegnap elkapott a hév, hogy olyan kelt sütit csináljak – amit mellesleg nem lenne szabad enni, de hát ezegyszer elvettem a kezem a szívemtől – ami puha, édes, foszlós. Tegnap kilestem ezt a kelt tésztát az egyik édes nagyinál. A változtatás annyi, hogy a krémje nem porcukros margarin, hanem vaníliapudingos, ami persze édesítőszerrel készült. A maradékba pedig – a frászt maradék, hisz’ még egy kis tepsi tele lett – még fahéjat is szórtunk Apával. Mennyei! Csak ennyit tudunk rá mondani.

Illatos, omlós, foszlós és igazán vaníliás kelt rózsák. Mennyei bűnbeesés :))

Vaníliakrémes rózsák

Ez ment bele: 800 g sima liszt, 20 g szárított élesztő, 1 l tej, 5 tojás sárgája, 1/2 vaníliarúd kikapart belseje, csipet só, 1 cs. vaníliapuding, 250g margarin, 1 ek. libazsír.

Így készült: a pudlingot édesítőszerrel  – nem is sajnáltam belőle, mivel csak ebben volt édes íz – és a vanília kikapart magjaival megfőztem, kitettem hűlni az erkélyre. Az élesztőt 450 ml tejben egy tk. cukorral felfuttattam. (Azt kérdi Apa: -Mi ez a habos izé ott a pulton? Gondolatban már láttam, hogy tuti kifuttattam az élesztőt! De nem, még a tálban volt, csak ő még így nem látott élesztőt felfutni ) A lisztet átszitáltam, a csipet sóval, hozzáadtam 5 tojás sárgáját, az élesztős tej nagy részét, majd elkezdtem dagasztani. Mivel én már gépesített vagyok, így bedugtam a dagasztókarokat a mixerembe és addig dagasztottam a tésztát, míg szép egyenletes, sima, és fényes nem lett. (persze a nagymami simán kézzel dagasztott és egyetlen izzadtságcsepp sem gyöngyözött a homlokán… hogy csinálják?) Persze kellett bele a tej. Végül kicsit megliszteztem és 4 gombócot csináltam belőle. Letakarva 30 percig békén hagytam. Hű de szépek és puhák lettek!
Közben a vaníliapuding kihűlt és összekevertem az előzőleg már habosra kevert margarinnal. Kinyújtottam egy gombócot jó nagyra, megkentem a krém negyedével, feltekertem, elrendezgettem és 6 részre vágtam. Libazsírral kikent tepsiben viszonylag messze tettem egymástól. Voltak fenntartásaim a zsírral való kikenés miatt, de fantasztikusan működött! Nem ragad sem le, sem oda, sem oldalra, sehova sem. Apa volt a felügyelő és ügyelt a megfelelő távolságokra. Közben kizsírozta a kisebb tepsit is, mert az is kellett. Az utolsó gombóc nyújtása után, amikor megkentem a maradék vaníliás krémmel, megszórtam fahéjjal is, úgy tekertem fel és daraboltam. Micsoda illata volt, amikor sült!
A sütés nem tartott sokáig. 180°C-os, előre bemelegített sütőben kb. 25-30 percig sültek.  Amikor készen lettek, egy-egy kanál tejet locsoltam rájuk.

kelt vaníliakrémes rózsák. Mmmmmmm :))))

Na és persze nem bírtuk ki, míg kihűlnek. Langyosan jól megkóstoltuk és elégedetten nyalingattuk utána az ujjainkat

Mellesleg még ilyet sosem láttam tőle: annyira izgult, hogy milyenek lesznek, hogy az első 25 percet végigülte velem a konyhában és kíváncsiskodott, mint egy kisgyerek. Folyton kérdezett valamit és közben leste az órát, hogy már 10 perce vannak bent, és 5 perc múlva megfordíthatom a tepsit. És már csak 10 perc, meg már csak 5 perc, és már mindjárt kivehetem. Haláli volt! Imádom ezt a krampuszt

Meggyes tejpite – graham liszttel

 

Tegnap csináltam a pitécskét egy őrületes, letaglózó migrénes roham után. Szinte felüdülés volt a lelkemnek, de akkor leginkább már azért, mert túl voltam a fájdalomhegyen. Olyan vagyok, mint egy jó szamár: előre érzem az időváltozást. Meg telihold is volt/van/lesz és talán azért is dőltem romjaimba. Ámde’ a rom közt mindig a legszebb virág fakad, mint tudjuk. Ez az ,,eccerű” pitécske épp ilyen lett. De csak frissen finom – szerintünk.

meggyes tejpitécske :)

Meggyes tejpite – graham liszttel

Ez kell hozzá: 3 nagy tojás, csipet só, nekem most xillit, ízlés szerint, de persze ez lehet cukor is, kb. 500 ml tej, 200 g graham liszt, kb. 100 g sima liszt, de annyi hogy sűrű, palacsintatészta legyen az eredmény, 1 tk. sütőpor, 50 g vaj + 50 g a tepsi kikenéséhez és  egy kis liszt, amivel beszórom. Ja és 200 g magozott meggy!

Így készült: A tepsit kivajazom, kilisztezem, a lecsepegtetett meggyeket művészi össze-visszaságban elszórom benne. A sütőt 190°C-ra melegítem.
A tojásokat habosra keverem a xillittel, majd az olvasztott vajat hozzácsorgatom. Utána a tejjel és a liszttel sűrű palacsintatésztát csinálok. Ráöntöm a meggyre, kicsit megütögetem a tepsi alját és mehet a sütőbe. Kb. 25-30 perc alatt sül meg. Kezdetben nagyon magas, felfújódik, aztán lelapul. Akinek nem kell odafigyelnie, az megszórhatja porcukorral tálalás előtt. Fincsi, de csak frissen. A graham liszttől telt íze van.

tejpite meggyel - jó fincsi volt :)

Kölespalacsinta zöldbabbal és paradicsomos gombával

 

Uhh… jó húzós nap volt ez a mai. Az előbb még az is komoly koncentrálást igényelt, hogy a leírjam a paradicsomos szót.
Szóval egy kis leltárkiértékelés és futás után, éppen azt találtam ki, hogy a paradicsomos gombához zöldbabbal töltött kölespalacsinta illik. Lazaaaa…. De kész, megcsináltam, és ami még pali pluszban maradt, abból cukormentes szilvalekvárral megkentem párat, a többit pedig folpackba csavarva eltettem a fagyasztóba. Hátha lesz egy kevésbé őrült napom, amikor egyébként ráérnék és nem terhelne a palacsintasütés, de akkor! Majd akkor a homlokomra csaphatok, hogy: – Hűűű! Nekem van lefagyasztva olyanom! Na és akkor majd nem kell sütni, csak elővenni, megtölteni és mosolyogva az asztalra tenni.
Két dologra jöttem rá ma este: a.) ha nincs elég időm, akkor persze flancolok a vacsival (eznemnormálisnemkellutánozni!) és b.) ha már úgyis fáradt vagyok, akkor még jobban kiütöm magam. De miért épp melóval? (naeztsemkellutánozni) Remélem legalább jól fogok aludni. Kb. mint akit agyonvágtak

kölespali zöldbabbal és paris gombával - igazán reformos és nagyon fincsi lett :)))

Kölespalacsinta zöldbabbal és paradicsomos gombával

Ez van benne: 3 tojásból kölesliszttel, tejjel, sóval, szénsavas vízzel palacsintatészta. 200 g ceruzabab, 125 g sovány bacon, 400 g csiperke gomba, 2 nagy lilahagyma, 400 g húsos paradicsom, só, bazsalikom, 3 g. (vagy granulált) fokhagyma.

Így készült: A bacon pici olajon megfuttattam. A lilahagymákat apróra vágtam, a baconhöz adva üvegesre pároltam, hozzáadtam a fagyasztóból elővarázsolt húsos paradicsomokat, amiknek a héját egy pillanat alatt lekaptam egy kis meleg víz alatt. Rádobtam a szeletelt csiperkét, sóztam, fokhagymát adtam hozzá, belemorzsoltam egy kis illatos varázsbazsalikomot. Készre rotyogtattam, csak semmi fakszni, el van magában.
A babot megpároltam. A palacsintákat kisütöttem, még melegen a babbal megtöltöttem és a végeit behajtva felcsavartam.
Tálalás ízlés szerint: lehet előbb a paradicsomos gombát a tányérra tenni és a tetejére biggyeszteni a ferdén elvágott palacsintákat, vagy a palikat a tányérra hasaltatni és meglocsolni a gombával. Mindegy. De az íze isteni

Mivel mindent egyszerre csináltam, hát nem mondom, hogy nem kellett kicsit kapkodni, meg odafigyelni: a palik ne süljenek túl, a hagyma ne égjen meg, a bab nehogy szétessen, gyorsan csavarni, még melegen, dobozolni ami majd a holnapi ebéd lesz, közben gyorsan mosogatni, elpakolni, teríteni. Ja és fotózni, hogy mire Apa hazaér, addigra már csak vacsizni kelljen.

 

 

Bundázott polenta chilis krémfehérsajttal

 

Egy pasit nem szabad egyszerre túl sok információval elhalmozni. Úgyis mindig a legegyszerűbb, legalapabb döntést hozza. Olyan… egyszerű

– Apa, főztem csirkelevest, tettem bele neked zúzáját is. De ha ma még meglennél hús nélkül, akkor csináltam egy kis bundázott polentát, tettem bele chilibe forgatott krémfehér sajtot. És van hozzá egy finom, könnyű saláta is. De levest vihetsz holnap ebédre, és lenne utána egy kis rizottó is. Na, mit ennél?
– Jó lesz ez a bundás izé.

polenta bundában chilis krémfehérsajttal megbökdösve - gyors, könnyű, finom ;)

Bundázott polenta chilis krémfehérsajttal

Ez került bele: 250 g kukoricadara, 50 g krémfehérsajt, chilipehely, só, 100 g vaj, granulált fokhagyma, víz, pár ek. morzsa. Sütéshez pici olaj.
Salátához: római saláta és jégsaláta levelek, 1 fej lilahagyma, 100 g zöld olívabogyó, csipet só, olívaolaj

Így készült: a polentához felteszek 1 liter vizet egy lábosban.  Egy kisebb tepsit folpackkal kibélelek és olajjal vékonyan megkenegetem. Akkor jó, ha annyira túllóg a széleken, hogy visszahajtva befedné még egyszer az alapterületét. Ha felforrt  a víz, 1 tk sót dobok bele. Beleszórom a kukoricadarát és habverővel csomómentesre keverem. És keverem. Keverem. Még mindig keverem. Ha már nem túl szemcsés, kezd megfőni a dara, akkor megkóstolom, hogy elég sós-e. Elzárom alatta a gázt és belekeverem a darabkákra vágott vajat. Jó alaposan eldolgozom, pár percig hagyom állni.
A krémfehér sajtot apró kockákra vágom, chilipehelyben megforgatom. A polentát elsimítom a bélelt tepsiben, gyorsan belenyomkodom – nagy össze-visszaságban – a sajtkockákat és visszahajtom rá a folpack túllógó széleit. Így nem lesz libabőrös és vastag a teteje, míg kihűl. Persze kiköltöztettem az erkély hideg kövére, hogy hamarabb kihűljön.
Amikor megdermedt, deszkára húztam a folpackkal, kockákra vágtam. A kockákat hipp-hopp éppencsak morzsába forgattam és már mehettek is a forró olajba. Oldalanként kb. 1- 2 perc kellett csak nekik.
Salátával ettük és nagyon finom volt. Most nem flancoltam – szerintem – de ez a polenta már megint bejött nekünk

Sajtmártásos-diós csavartcső tészta

 

Az angoloknak minden belül lyukas tészta makaróni. Ez van. Talán csak a canelloni nem 🙂  Pedig milyen jól hangzik, hogy csavartcső, ugye? Meg murisan is néz ki. Ráadásul bordás is, jól felveszi a szaftot, mártást, ragut, bármit, amihez elkészül. Tegnap nálunk sajtmártással készült, hogy a rengeteg újévi húsos menüt kicsit likvidáljuk. Igazán ritkán eszünk fehér tésztát, de ez nagyon jól esett! Legközelebb már tk.kiőrlésű lisztből készülttel fogunk bűnbe esni, ígérem! Ma meg sokzöldséges rizs volt a menü friss, joghurtos tzatzikivel. Isteni volt, könnyű és illatos

ritkán eszünk fehér tésztát, de ez isteni falat volt :))))

Sajtmártásos-diós csavartcső tészta

Ez kell hozzá: 500 g csavartcső tészta, 200 ml tejszín, 200 g gorgonzola dolce, 200 g tejszínkrémsajt (nekünk boci, mert ez édeskés), 200 g trappista vagy eidami, só, granulált fokhagyma, 50 g vaj, 2 nagy, vagy 4 kisebb marék dió.

Ügyintézés: nagylájbosban vizet forraltam a pastának, amikor felforrt, sóztam és beletettem a csavartcsőket főni. Néha átkavartam, és 8 perc után elzártam alatta a gázt. Mivel nem akartam, hogy minden sajtmártást magába szívjon, hagytam még 2 percig a vízben, utána adtam csak a mártáshoz.
Fél kézzel a palacsintasütőmben megpirítottam a diót.
A sajtmártás annál jobb, minél jobban szeretjük. Ehhez a vajat mély teflonserpenyőben megolvasztottam, hozzámorzsoltam a gorgonzolát, belenyomtam a bocisajtokat, a tejszínt, és kb.150 g reszelt trappistát. Kevergettem, míg minden elolvadt, granulált fokhagymával ízesítettem. Só nem kellett bele.
Amikor a tészta megfőtt, beleforgattam a mártásba és a főzőlevéből kb. 1 merőkanálnyit adtam hozzá. Hogy mennyi legyen a pasta főzővizéből hozzáadott mennyiség, az attól függ, kinek mekkora a merője. Eláztatni sem szabad, de ha nem folyós, hanem csak ragacsos a sajtmártás, az sem jó, mert szomjan hal benne a tészta.

Tálaláskor a maradék sajttal megszórtam és a diót rátördeltem a tetejére. A gorgonzola és a dió igazán harmonikus páros együtt és a puha tésztához jól passzol a pirított dió érett roppanóssága.

Gyümölcskenyér – fehérjéből

 

Naná, hogy maradt meg tojásfehérjém az ünnepi sütögetésből! Nézelődtem a neten, mert nem szoktam csak fehérjéből gyümölcskenyeret sütni. Tényleg hóka 🙂 Van ahol ezüst gyümölcskenyérnek hívják, ahogy olvastam. (Csendben jegyzem meg, hogy bár látványos, a reformos konyhába kevésbé illik, de azért most az egyszer na…. megengedtem magunknak. A tavalyi év után megérdemeljük. Így döntöttem és kész.)
Végül Eve & Apple-nél találtam olyan receptet, amihez nem kellett dekáznom és még a cukorral is spórolhattam. Ha nem lettem volna lusta xillitből porcukrot gyártani, akkor már majdnem reformos is lehetett volna. Na meg persze nem sima liszttel. De akkor ez már nem is ez, hanem egy másik recept lenne. Viszont van egy mondás ,,mifelém” miszerint: ,,ami kés az nem nyúl”, szóval még eljöhet az ideje annak a másmilyen receptnek is egyszer.

tojásfehérjéből készült gyümikenyér - csinos, finom, csak semmi diétás nincs benne, szóval bűűűűűűűűűűűn :)

Gyümölcskenyér – fehérjéből

Ez kell hozzá: 8 tojás (megmaradt) fehérje, ez egy nagy bögrényi, ugyanennyi sima liszt, 3 ek. porcukor, csipet só, 1 kupica vaníliaaroma, 1/2 kávéscsészényi olaj, 1 mandarin reszelt héja, aszalt gyümölcsök és csonthéjasok: vörösáfonya, sárgabarack, mazsola, dió, paradió, kesudió, törökmogyoró, mandula.

Így készül: a fehérjéket a porcukorral, vaníliaaromával és a mandarin lereszelt héjával félkemény habbá vertem. Vagy legalábbis valahol a félkemény és a kőkemény között volt. A mindenféle magvakhoz és gyümölcsökhöz kevertem 1 ek. lisztet, jól összerázogattam, hogy mindenhol beterítse őket. A habhoz hozzáöntöttem az olajat, majd beleforgattam a lisztet, végül a magvakat és gyümölcsöket is.
Kivajazott, kilisztezett őzgerinc formába tettem és megütögettem, hogy egyenletesen elkússzon minden sarokba. 2 forma kell ehhez a mennyiséghez. (deúúúútálomelmosogatni:) ) 180°C-os sütőben kb. 25-30 percig sültek. Tűpróba után kivettem, mivel ezen nem látszik, ha túlsül: a teteje akkor is fehér marad. De nem száradt kis és egészen finom lett.

Az egyiket étcsokival bevontam és kókuszreszelékkel megszórtam. És ha megvártam volna, hogy megdermedjen a csoki, még szebb lenne:

ez is olyan... csak még csokis és kókuszos is ... plánesőt nem diétás :) de finom! ;)