A boldog karácsony

 

Életemben – mióta dolgozom – először voltam szabadságon karácsony előtt. Olyan szuper érzés volt, hogy nem kellett kapkodni, nem volt stressz, nem volt éjjelig sütögetés, mert minden belefért az időmbe. Máskor is szeretnék ilyet!

kétszemélyes asztal Szentestére - nekünknek :)))

Bejglin kívül sokfélét sütöttem, de a cél az volt, hogy tartós sütik legyenek. Na és persze reformosak! Szem előtt tartottuk, így idén sem volt őrült zabálás, meg össze-vissza evészet és remekül működött. De leginkább azért, mert nem is tudunk már annyit enni, mint pár éve. Öregszik az ember ugyebár, vagymi…  Szóval csak normálisan eszegettünk.

Szenteste a hagyományos borleves és kalács, rántott halacs – most harcsafilé – és majonézes rumli volt a menü. 6 szem rumliból készült a saláta, joghurttal kevertem a majonézt, nem tejföllel és apró kockára vágott póréhagymával, a tetején szintén apróra vágott lila- és póréhagymával díszítve készült. Igazán finom volt, de 6x ettünk belőle, mire elfogyott.

Karácsony első napján Szolnokon olyan, de olyan, de olyan finom vörösboros őzpörköltet ettünk, hogy kettéállt a fülünk. Legalábbis az enyém mindenképpen! Ugyanis nem vagyok oda a pörköltekért. De ez! Atyaég, most is kiráz a hideg, ha rágondolok, olyan isteni íze volt. Éva anyut magasztalom evvel, mert annak ellenére, hogy ő nem eszi meg a vadhúst, sőt meg sem kóstolta a pörit, egyszerűen remekelt! Fantasztikus volt. Szaftos…. hétnyelven beszélő szaftja lett, édeskés, fűszeres, őzes, pörköltes… szóval minden, ami egy jó vadpörköltet fejedelmi étellé tesz. Egyszerűen csúcs volt! Boszorkányos  boszika Egyszerűen csak azt rontottam el, hogy nem fért belém egy falat női szeszély. Azt nagyon megkóstoltam volna és remélem máskor lesz rá alkalmam.

Anyuéknál pedig az elengedhetetlen karácsonyi spárgaleves volt a nyitány, aztán az utánozhatatlan gombás csirkemell, amire könnyű, sokgombás töltelék van halmozva, és persze nekem rántott bálna ponty. Na jó, de hatalmasak voltak a szeletek! Keresztben átérték a lapos tányért. A csirkét épp csak megcsippentettem, mert én nagyon halas vagyok, így azt ettem. Még ma ebédre is. Nem tudom megunni.
Anyu gombatölteléke hét nyelven beszél. Imádom. Meg ha ott lettem volna, a lábost is kinyalogattam volna utána…. Rendesen, ahogy szoktam. Szerintem az ilyet nem lehet kinőni és akármennyire felnőttem, akkor is a kislánya maradok. Szóval egyszerűen lehet és kész.

Itthon készültem még egy kis kolbásszal töltött karajjal és ceruzababbal, sajttal töltött, feketeerdei sonkába göngyölt pulykamellel. Mindkettőt megsütöttem még 24-én és porcióztam. Ma pl. aszalt paradicsomos rizzsel és szójás-szezámmagos kígyóuborkával ettük a pulykaroládokat, amiket ferdén karikáztam fel. Nem csak látványra, de ízre is finom volt. A karaj még vár egy picit, de nemsokára annak is eljön az ideje.

Utólag is köszönjük minden mamának és anyuinknak a sok ellátmányt. Természetesen a mesés töltött káposztákat, a spárgalevest, a gombás csirkét, a fagyasztott süllőt és keszegeket, mert minden el fog majd fogyni! Ígérjük. 

4 Comments

  1. tms.

    Szia

    Már ismertem a menüt és a zörejeket is hallottam , de így még fantasztikusabb. Kár , hogy a bárány állandóan csoszog.

    Reply
  2. BodzaBlog

    Kedves tms :))))) ha egyszer lenémítod a bárányomat (klikk a hangszóróra, míg át nem húzottá válik), akkor soha többé nem fog csámcsogni neked. 🙂
    Megnéztem az órát is, de nekem be sem tölti. Utána kell néznem, hogy esetleg nem müxik a link, ahonnan szerkáltam. Lehet, hogy az a baja.
    Jó, hogy írtál ide amúgy :)) pusz érte!

    Reply
  3. kecsege

    Hát…
    Halat, vadat s mi jó falat.Szem szájnak ingere.
    Látszik nem vagyok normális mércével mérhető, ezek a finomságok engem egyáltalán nem ingerelnek.
    A spárgát viszont nagyon szeretem.
    Az őzpörkölt a két fiú kóstolgatásának köszönhetően lett ilyen:)Én csak repkedtem a konyhában a seprűmmel körbe, körbe:)
    De egy szónak is száz a vége. Örülök ha ízlett.
    Puszi mindkettőtöknek.

    Reply
  4. BodzaBlog

    Ez teljesen normális mérce. Ma pl. az apu főzött úgy kocsonyát, hogy ő utálja, meg nem enné sosenemegyáltalánsemmikorsem :))) és mégis mindig isteni finomra csinálja. Valószínűleg gyakorlat teszi a mestert. Szóval jó mesterek vagytok 😉 Bár hozzád jobban illik a seprűn röpködés, mint apuhoz :DDD

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.