Csííííííp……

 

A fene vinné el. Mert vessetek rám követ, újabban megkedveltem a chilit. Ámde! Ma anyuékhoz megyünk és megkönnyítve a dolgát, meg nekem sem okoz (?) bonyodalmat, és mert szívességet is kértünk, szóval így kicsit illendő is, na meg azért, mert magamnak nem csináltam még idén, lévén Apa nem szereti, de az ősökkel együtt imádjuk, (szép, hosszú, kerek mondat lesz ez, már látom) tegnap vettem paprikát és ma reggel összedobtam ebédre egy jó kis rizses-virslis lecsót. Na nem sok rizzsel, épp csak mutatóba.

lecsó - amúgy imádom, ha nem csíp :)

De! Valamelyik paprika csíp. Amikor felvágtam, tálcára tettem, és a paradicsomot vagdostam, bekaptam egy darab parit. Fura volt… mondom a paradicsom nem csíphet. Belekotortam a paprikahalomba és bekaptam egy darabkát. Az nem. De valamelyik tuti. Pár perc múlva a szám körbe tök piros lett és égett. Hiába nyalogattam, mint egy macska a tejlefetyelés után, nehezen múlt el. Na mindegy…. Chili ide vagy oda, azért a csípős ízzel nem vagyok még nagy barátságban. Álmomban sem gondoltam arra, hogy csípős lecsót csináljak. Megfőztem, mert már mindent felvágtam hozzá, de ha túl csípős lesz, hát mind az ősökre hagyományozom. Nem hiszti, de már egy órája készen van, és a jobb kezemen a körömágyamnál és az ujjaim tövében úgy ég a bőröm a kapszaicintől, hogy legszívesebben hideg vizes tálba dugnám mind a kettőt. Totál olyan, mint a reumakenőcsök, vagy a kínai balzsam, meg a kígyómérges kence, hihi :)) Na, majdcsak elmúlik. De persze ilyenkor a mosogatásnál is éget a meleg víz.

Elhadarom a receptet is, ha már vartyogtam róla. Bár azt tudni kell, hogy lecsó ügyében (is) ahány ház, annyi szokás. És végtelenül sokféle módon lehet variálni. Nálam így készül, mert így szeretem a legjobban.

Lecsó virslivel, rizzsel

Ez kell hozzá: 1 kg paprika, 4 paradicsom, 2 nagy hagyma, 1 fej fokhagyma, só, pirospaprika, 100 g rizs. (flancoltam, most jázmin rizs, mert perpill ez a kedvencem).,2 ek. libazsír (vagy olaj), virsli.

Így készül: a paprikát tetszőlegesen felvágom. Gyerekkoromban karikákra vágtuk, manapság jobb szeretem a félkarikákat és a nagyobbacska, harapható falatokat. A paradicsomot feldarabolom, majd a hagymákat is felvágom, de nem túl apróra. A libazsírt felforrósítom, rádobom a hagymát, sózom. Pár perc múlva mehet hozzá a paradicsom, majd némi kavargatás után félrehúzom és tetszőleges mennyiségű (sok) pirospaprikával elkeverem. Ráteszem a darabolt paprikát, beleforgatom, majd kis lángra visszatéve, fedő alatt párolgatom. Kb. 10 (ha közben csinálok valamit, akkor 15) perc múlva odapislantok, addigra annyi a leve a paprikának, hogy mehet bele a megmosott rizs és a virslidarabok is. Lefedve ennek a rizsnek 15 perc kell, de most elég volt 10-12 perc is. Kész is van 🙂
Szerintem a lecsó melegen jó, hidegen pedig finom. Ha ennék kenyeret, még a lábosból is kiszednék rá egy adagot 🙂

 

Utózönge: mikor ettük, olyan haloványan volt csak csípős, ami igazán még kell is a lecsónak.

2 Comments

  1. Maimoni

    Képzeld, egyszer tanuló koromban szakmai gyakorlaton vagy húsz kiló csípős paprikát kellett kicsumáznom, megmosnom (mire jók a tanulók, ugye), aznap a továbbiakban használhatatlan voltam; úgy égett mind a két kezem, hogy ha fél percre kivettem a hideg vízből majd’ bepisiltem. Hú, de rossz volt.

    Reply
  2. BodzaBlog

    Jajjistenem 🙂 de most átérzem a dolgot 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.