Lenmagos köleskenyér

 

Mint írtam, nem bírtam már magammal. A sütés-főzés hiánya roppant lélekromboló hatással van rám. Már múlt hét végén készültem a ma reggelre: lenmaglisztet és köleslisztet gyártottam a béna kis darálómmal. Az ihletet Jókaja egyik kenyere adta. A végeredmény meglepően jó lett, csak türelem kellett hozzá. Tegnap este úgy találtam, hogy ha még süt is majd ma a nap, akkor sem a konyha felől kezdi és nem lesz olyan meleg, hogy időben és jól megkeljen a kenyerem. Ezért most dagasztás nélküli lett ez a kis szépség, és már tegnap este bekevertem. Kísérleti jelleggel készült, de annyira kápráztatóan finom az íze, hogy biztosan örök darab marad a palettán. Apácska is csak ámuldozott. Annak, aki szereti a finom kenyereket, szívesen ajánlom kipróbálásra, mert nem fog benne csalódni.

lenmagos köleskenyér - ezeréves titkok újrafelfedezése

Lenmagos köleskenyér

Ez kell hozzá: 100 g kölesliszt, 100 g kölespehely (dm-ben kapható) 100 g lenmagliszt, 200 g BL80 kenyérliszt, 100 g graham liszt, 2 tk. só, 1 tk. barna cukor, 7 g szárított élesztő, langyos víz, egész lenmag.

Így készült: a száraz anyagokat összeszitáltam, de a sok pehelyféle miatt kevertem is rajta egyet. Langyos vízzel összedolgoztam, olyan jó sűrű nokedlitészta állagúra. A tálat behúztam egy nejlonzacskóba, letakartam konyharuhával és reggelig elfelejtettem. Ma reggel lisztezett felületre borítottam és egy kis liszttel átdolgoztam, mert elég nedves tészta lett. Konyharuhával bélelt kiskosárban még 40 percig kelni hagytam. Addigra a sütőt már előmelegítettem és a nagy teflonos edényemet az üvegfedőjével együtt átforrósítottam benne. A kenyeret óvatosan belehuppantottam az edénybe, igyekeztem az egyik felébe rázogatni, mert az edény ovális és akkora felületet nem töltött ki. Megspricceltem vízzel, megszórtam lenmaggal, megvágtam sniccerrel és a fedőbe is vizet spriccelve lefedve tettem a forró sütőbe. 20 percig hagytam most 220°C-on, mivel tető volt rajta, majd lecsavartam 180°C-ra és 40 percig úgy süldögélt. Végül tető nélkül még 10 percet sült 190°C-on. Jó ropogós lett a héja, és alig tudtuk kivárni az ebédidőt, amikor 1-1 szeletet vajjal megkenve, zöldségekkel megrakva megehettünk belőle.

köleskenyér, igazi ám! méghozzá szép zöld lenmagosan  :)

Sokféle kenyeret sütöttem már, mégis kevés olyan van, amit többször is sütök. Ez nem azért van így, mert nem lettek jók, hanem azért, mert mindig kísérletezgetek. Persze nem is eszünk sok kenyeret, így nem napi téma a sütés sem. A sokféle kenyér közül ez valahogy mégis kimagaslik, mert annyira zamatos, ízes és illatos lett, hogy már félidőben tele volt a lakás az illatával. Talán megpróbálom majd úgy is egyszer, hogy jól kidagasztom és nem dagasztás nélkül sütöm meg. De ennek csak az lehet majd az oka, hogy szeretném, ha hamarabb elkészülne. Igaz: éjjel meg senkinek sem volt útban a konyhában. A lenmag régóta nagy kedvencem, eddig mégsem jutott eszembe, hogy nem csak egyben tehetném a kenyérbe, vagy szórhatnám a tetejére, hanem liszt formájában is. Most megtettem és nem bántam meg. Nemcsak finom, de látványos is, mert a barnának tűnő örleményből kitűnik a lenmag szép zöld belseje. 

4 Comments

  1. jókaja

    Gyönyörű lett! Látom sikeresen megoldottad a lenmagliszt kérdést, külön anyagbeszerzés nélkül 🙂

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia 🙂 Igen, igyekeztem. Sajna hiába húz a Csarnokba a szívem az Ázsiához, nehezen tudom megoldani, hogy emiatt átutazzam a várost. Meg aztán onnan haza is kell cipekedni valahogy. Szóval máshol vadásztam a dolgokat, és másképp oldottam meg, de a végeredmény elképesztően finom lett és ennek nagyon örülök még ma is 🙂 Azért köszi a tippeket :

    Reply
  3. gabojsza

    bodza, lenmaglisztet és köleslisztet hol vettél?

    Reply
  4. BodzaBlog

    Szia gabojsza 🙂 Seholsem. Csináltam. Van egy jó kenwood gépem, aminek a darálója nagyon erős. Avval szoktam lisztté darálni. Bár a köles elég kemény, így azt második alkalomtól már a DM-ben kapható kölespehelyből készítem, amivel könnyebben boldogul a gépem. Egészen finom lisztet tud csinálni belőle. Az a kölespehely pedig úgy készül, hogy a kölest gőzölve felpuhítják, aztán gyakorlatilag kisodorják laposra és megszárítják a szemecskéket. Valakinél láttam, hogy házi malommal csinálta, de az kicsit sziszifuszi 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.