Házi krémsajt zöldfűszerekkel és lenmagsóval – U1

 

3 napja laza csuklóval összekavirnyoltam 2 hatalmas adag (2x900g) tejfölt és egy nagy  (450g) natúr joghurtot. Előkaptam a kisebb leveses lábosomat és a belevaló tésztafőző adaptert. Kibéleltem egy tiszta konyharuckóval és beletessékeltem a joghurtos tejfölt. Fedő alá rejtettem és másnapig a hűtőben várta, hogy hazaérjek. Akkor leöntöttem a lecsepegett savót, ami jó sok volt, legalább 700 ml. Összefogtam a ruha sarkait és csavarintottam rajta egyet, mire újabb adag kezdett szépen cseperészni. Rákötöttem a ruckó csücskeit a fedő fülére és fordítva téve így a lábosra, a fülön lógattam bele a kis gömböcöt. Még egy napot hagytam csepegni. Harmadnap már klassz volt az állaga, így a savót újfent megmentve tiszta edénybe tessékeltem a natúr krémsajtot.

házi krémsajt lenmagsóval és szezámsóval és rengeteg zöldfűszerrel

Így is imádom és bűnösen sokat tudnék elnyalingatni belőle. De! A legeslegjobbabb akkor, ha valamit belecsempész az ember és ropogós, szezámmagos rozskenyérre keni – by lidl – vagy rusztikusan egy friss péksütire halmozza, hatalmas Mount Everesteket alkotva rajta. Az élvezetek halmozása céljából pedig megpakolja mindenféle mennyei finomságokkal: saláta, spenótlevél, uborkacsíkok, esetleg sonka, és persze zöldfűszerekkel. Most pedig emígyen lett ez a kis adag fűszerezve.

Házi krémsajt zöldfűszerekkel és lenmagsóval – U1

Krémsajt hozzávalók és elkészítés fentebb.
Fűszerezés: tetszés szerint egy kis friss kapor, egy kis friss petrezselyem, egy kis friss snidling, (én az erkélyről kaszaboltam őket), 6 szem rózsabors, szezámos só és lenmagos só. Zöldeket felaprítani, a rózsaborsot morzsolni, a sókkal óvatosan bánni és ízlés szerint adni a natúr krémsajthoz. Konyec. Igazán egyszerű.

Amire szót pazarolnék:
Nemrég olvastam Jókajánál a szezámos sóról. Akkor megvilágosodtam, mert egyszer már csináltam lenmagból ilyen sót. Jó, mondjuk fogalmam sem volt, hogy  a szezámosnak neve is van – gomasio – de lenmagosat csináltam. Akkor fel is buzdultam ezen és gyorsan nekiálltam magokat pirítani. Külön a szezámmagot, majd külön a lenmagot. Vigyázat! A lenmag a szezámtól eltérően úgy pattog a forró serpenyőben, mint egy cirkuszi akrobata! Ha nem akarjuk, hogy teli legyen vele a konyha, és még egy hét múlva is rácsodálkozzunk, – azmiaz,bogár?dehogy,lenmag! – akkor érdemes egy fröccsenésgátlót fölé tenni, arra az 1 percre, míg a forró serpenyőbe kényszerítjük, vagy egy papírtörlőt. Szóval kiszórtam egy hideg tányérra, és mikor kihűlt, sóval összedaráltam. Külön edénykében lakoznak a szekrényben – ma újfent rájöttem, hova is tűnnek az apró kis edénykéim – és már beleillatozni is élmény mindkettőbe.
A szezámos íze fantasztikus, leírni nem tudom az összetettségét. A lenmagos nálam viszont még azt is übereli, annyira odavagyok érte. Muszáj kipróbálni! És ezekkel sóztam ma a krémsajtot. (Meg hetek óta minden salátát is.)

Ki is gondoltam, hogy pakolok egy kis adagot anyuéknak, hátha tesómék elviszik nekik. Most meg, hogy leírtam, rájöttem, hogy nem adhatom holnap oda, mert nem egyből oda mennek, hanem majd csak vasárnap kanyarodnak arra. Addig meg mi lesz vele? Saaaaaajnos fel kell majd áldoznunk magunkat Apácskával. Úúúúgy sajnálom Pedig már pixisbe is beletettem, hogy elutazzon a kóstoló. Na majd legközelebb, ígérem!

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.