Kalács sonkával és tormával – húsvéti próba

 

Valamelyik nap ebédidőben szétnéztem a gasztrovilág honi gyűjteményében és Áginál, aki főz találtam egy jó kis húsvéti kalács receptet. Ma lencsét főztem, és mivel megkínáltam egy darab füstölt lapockával, amit megfőztem, de csak a felét kockáztam bele, a maradékot nézegetve beszóltam Apának: – Hééjúú! Mit gondolsz egy sonkás-tormás kalácsról? Most van hozzá mindenem. Ha megkel a kenyér és sütőbe teszem, ezt is összedobhatom és mire az megsül, ez megkel. Na először furán nézett erre a megkel-megsül-megkel-re, aztán felfogta a lényeget: kalács is, sonka is, torma is, minden, amit szeret. Is. Hihi, gondoltam, hogy úgyis igent mond rá, meg nekem is volt kedvem kipróbálni, csak így mintha ő bíztatott volna kicsit. De jól esett, mert utána vágytam az elismerésre. Persze mindenki mindig változtat egy kicsit az eredeti recepten, icipicit én is ezt tettem, de azért felismerhető benne Ági remek ötlete.

kalács -sonkával és tormával - igazi húsvéti csemege :)

Ami megfogott a receptben, hogy Ági azt írta, kenyérnek való liszt kell belé… hoppá! De tuti! Még sosem sütöttem kelt kalácsot. Gondoltam akkor itt az idő, most vagy soha! Stílusosan március 15-éhez, ami mint tudniillik nagymamám szülinapja. Remélem, örülsz Balogh mama, hogy eljutottam idáig – mármint a kalácssütésig – és ezt a sonkás kalácsot most neked ajánlom. Remélem, ott fent is érzed az illatát 🙂

 

Kalács sonkával és tormával

Ez kell hozzá: 500 g BL80 kenyérliszt, 10 g szárított élesztő, 50 g vaj, 1 tojás sárgája, 9 tk. cukor (nem írtam el, de édesebb tésztára vágytam), 1 mk. só, 300 ml langyos tej,  1 tk. balzsamecet, 150 g főtt füstölt sonka, 50 g reszelt torma (nálam csemege és enyhén ecetes), még egy tojás a kenéshez, és 2 csipet szezámmag.

Így készült: A tejből 100 ml-t meglangyosítok és elkeverem 1 tk. cukorral, meg a szárított élesztővel és hagyom felfutni. Addig összeszitálom a lisztet a cukorral, sóval, hogy finom lágy legyen. A vajat megolvasztom. A liszt közepébe mélyedést csinálok, beleteszem a tojás sárgáját, az olvasztott vajat, a balzsamecetet és az élesztős tejet. Én gépi erőt használtam és a mixer dagasztó karjával meg még kb. 150-200 ml tejjel szépen összedolgoztam. Jól kidagasztottam kb. 3-4 perc alatt, még kellett hozzá egy pici liszt, amit rászitáltam és úgy dolgoztam bele. Amikor szépen elvált a tál oldalától, akkor aláliszteztem, kicsit ellapogattam, megszórtam felül is liszttel és a tálat zacskóba zárva ment a langyos radiátorra 50 percre.
Amikor megkelt, akkor előbb 2 részre, majd mindkét felet további 3 részre osztottam. Igyekeztem egyforma téglalapokká nyújtani minden darabot. Persze egyenként. Megkentem egy kicsi tormával, megszórtam bőségesen az időközben apró, kb. 1×1 cm-es kockákra vágott sonkával (ill. lapockával, mert még nincs húsvét ám), feltekertem, mint a bejglit. 3 tekercs végeit összefogtam, megfontam és karikába igazítva a tepsire tettem. A másik féllel ugyanígy jártam el, és 2 szép kerek, fonott kalács heverészett a tepsin. Hagytam még fél órát kelni, majd tojással lekentem, és hogy ne legyenek csupaszok, megszórtam szezámmaggal, majd mentek a begőzölt 220°C-os sütőbe, amiben azonnal visszavettem a hőmérsékletet 180°C-ra. Így sültek 40 percet, majd ahol összekeltek, szétválasztottam őket, elforgattam és még kaptak 10 percet. Ettől szép színük is lett, nem maradtak annyira hókák, de még nem sötétedtek meg, mert Apa azt nem szereti.

kalács - és holnap megmondjuk azt is, milyen lett az íze :)))

Meg kell mondjam, hogy mivel nem tökéletes ez a sütő, így eddig nagyon féltem kalácsot sütni benne. Egész pontosan, ami kissé finnyásabb, annak neki sem állok. De annyira kíváncsi voltam, hogy sikerülhet-e, hogy muszáj volt megpróbálnom.
A kenyereinket rendszeresen sütöm. Minden héten sütök. Egyszer. Mivel szerencsére azért nem sokat eszünk. Kitapasztaltam, hogy felső rácson, két réteg sütőpapíron egészen szépen sül. Csodálkozhat valaki, hogy miért van a receptekben balzsamecet. Olvastam több helyen is, hogy aszkorbinsavat adnak a kenyérhez. Biztosan jót tesz neki, de amikor olvastam, nem volt itthon, kipróbáltam helyette sav gyanánt a bársonyos balzsamecetet és nagyon bevált. Egy gondolatnyit azóta minden kenyérbe teszek és bár ízre senki meg nem tudja mondani, hogy benne van, de az tuti, hogy a kenyér nem savanyodik és nem penészedik és semmi gondja nincs még 4-5 nap múlva sem, max. egy kicsit szikkadtabb. Akkor viszont isteni finom pirítósnak. A bolti kenyér ennyi idő alatt szépen penészedne már. Szóval így került ez a pici mennyiség a kalácsba is, bár erősen kétlem, hogy ez addig kitartana. Holnap viszünk egyet anyciékhoz, ez lesz a főpróba. Meg persze jön velünk egy nagy adag lencseleves, meg egy ropogósra sült félbarna rozsos cipó is. De a meglepetés mi magunk leszünk, mert nem jelentkeztünk be előre, hogy anyut ne törje ki a frász és ne keljen fel hajnalban, hogy nekiálljon sütni-főzni 🙂

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.