Pékség a házban?

 

Összefoglaló – ahogy sikerül – az elmúlt két hétről:

Miután tesóm megsütötte élete első kenyerét, egészen belejött a jóba és valamelyik nap hívott, hogy küldött képeket, nézzem már meg. Diós félbarna kenyeret sütött. Egészen csinosra sikeredett. Én meg már megint büszke vagyok!

tesóm diós félbarna kenyere - a tanítványom és büszke vagyok rá!

Éppen aznap, na nem mintha összebeszéltünk volna, én meg hagymás-szalonnás vekniket gyártottam. Hű, nagyon finom lett, olyan bajoros egy kicsit, de puha, még harmadnap is.

hagymás-szalonnás félbarna bajoros vekni - hosszú lett a neve, de megérdemli, mert nagyon finom lett :)) most már tudjuk, hogy harmadnap is puha, ízes, ehető.

Na, ma pediglen, hogy kivonódtam a forgalomból egy hétre és nem is igen mászkálhatok odakint, persze elfogyott a reggelinek való. Pediglen vasárnap egy félbarna lenmagos veknit és virslivel töltött táskákat is csináltam. De nagy sikere volt Apánál is, nálam is, így kimúltak. Jó, a vekni nem, azt reggeliztük ma. Én egy kis házi kenőmájassal, Apa sonkával.
Szóval, hogy visszakanyarodjak, mint Forest Gump, bekevertem egy adag graham lisztes tésztát. Előbb csak sima vekniket akartam. Aztán vágott cipót gondoltam. Végül a tésztát négy részbe vágtam, rudakat sodortam belőlük és bogot kötöttem rájuk. Megspricceltem a tetejüket és megszórtam egész mákkal. A második kelesztésnél kicsit elfelejtettem őket, és emiatt kissé részegesen dülöngéltek a tepsin, de aztán összekapták magukat és nagyon helyes négy cipócska lett belőlük. Le is mázsáltam őket: mindegyik 250 grammos lett, 1-2 gramm eltéréssel. Állítom, ha ki akartam volna mérni, nem tudtam volna ennyire pontosan osztani a tésztát.

csavart, mákkal szórt graham cipó - tök csinoska :) ugye?

Szóval van mit dicsekedni, mert az a pár percnyi munka bőven megtérül, amikor az ember kinyitja a sütő ajtaját és szembenéz vele a műve. Az is eszembe szokott ilyenkor jutni, hogy – Na most aztán megnézheted, mit műveltél! De még egyszer sem volt olyan – szerencsére – hogy ne tetszett volna a végeredmény. Fantázia kérdése az egész.

kicsit részegeskedik a lelkem, de finom ropogósra sült :)

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.