Hétköznapi egytálételek

 

Nem mindig flancolok itthon. Persze sokszor jön az ihlet, hogy kipróbálok valamit, de szép számmal vannak ,,közönséges” kedvenceink is.

Olykor túrós csuszát eszünk. Oké, nem csuszatésztából, de biztos vagyok benne, hogy erre az egyszerű ételre is illik az ,,ahány ház, annyi szokás” mondás.
Minálunk tepertősre sütünk jófajta szalonnát, aztán a forró zsírban megfuttatjuk a túrót, én fokhagymát nyomok bele, sózom, kis tejföllel elkeverem és erre szedem a tésztát, még jól átforgatom, hogy a túró mindenhol beborítsa. Tálaláskor még tejföllel meglocsoljuk. Ha előbb vettem ki pörcöt, akkor avval is megszórom. (Nem bírom édesen megenni, de a biztosítékot az üti ki, ha valaki édesen eszi, de szalonnapörcöt kér rá! Brrrrr!)

Tegnap másfajta egytálat készítettem. Pásztortarhonyát. Ez sem bonyolult dolog, csak azt kell ügyesen kiszámítani, hogy minden egyszerre készüljön el. Rászoktam a házi tarhonyára, legalábbis formára. De sorrendben: egy kis darab – 150 g – füstölt szalonnát kockára vágok és a felét kisütöm. Kis darab lapockát, kb. 200 g-ot felkockázok és rádobom a szalonnára. Fedő alatt párolgatom 10 percig, néha megrázom az edényt. Közben egy nagy fej vöröshagymát apróra vágok, egy nagy krumplit meghámozok, 2×2 centis kockákra vágom, egy paprikát és egy paradicsomot is felkockázok, és 4 duci gerezd fokhagymát is előkészítek, megpucolom. Ha a husi megpirulgatott, kiszedem egy tálba. A szalonna másik felét szintén kiolvasztom, majd mikor már majdnem pörcös, akkor beleszórok 200 g tarhonyát. Halványra pirítom, kevergetem közben. Mehet rá a fokhagyma, amit rögtön odapréselek a fokhagymanyomóval. Rögtön ezután a vöröshagymát és a paprikát is beledobom. Kicsit sózom, hogy már ne piruljon, hanem párolódjon a zöldség. Belezuttyintom a paradicsomot, megszórom egy kis pirospaprikával, beleteszem a megmosott rumlikockákat, 2-3 percig kavirnyolom. Forró vízzel felöntöm, lefedem és puhára  főzöm. Ha van, akkor pár szál virslit is belekarikázok. Vagy lehet kolbászt is, ki mit szeret. Arra figyelni kell, hogy elég legyen a víz, de ne legyen sok, mire megfő a tarhonya, ne essen szét a krumpli. De hamar belejön az ember, aztán azon veszi észre magát, hogy bazinagy bográcsban főzi a rokonságnak ezt az egyszerű ételt

Olcsó és gyors, régen a csóró időkben többször került asztalra némi savanyúval a szalonnás krumpli. Semmi extra, csak kockázott, tepsiben kipirított szalonna, amilyen van éppen, és kockázott krumpli némi sóval. Sütőben megsütve, megpirítva és forrón tálalva. Nem kalóriaszegény, de zseniálisan finom és gyors.

Egyik kedvencem – sajnos Apácskának nem – a lebbencs és a tarhonya leves. Egy kis szalonnát kipirítunk, annak a zsírjában megpirítjuk a tésztát, majd aprított hagymát dobunk rá, és amikor megpárolódott, akkor egy kis paradicsomot és zöldpaprikát is dobunk rá. Megszórjuk pirospaprikával, felöntjük vízzel, beledobunk egy zellerlevelet és pár petrezselyemlevelet. Sózzuk és megfőzzük. Legjobban akkor szeretem, mikor langyosra hűl, de akkor nagyon. Jó kis nyári leves, bőven elég egy evésre

Ugyanilyen kedvencem a töltött paprika. Tulajdonképpen 40 perc alatt elkészül és mire elmosogatunk, már teríthetünk és tálalhatjuk is. Picit édesen szeretem, de csak módjával.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.