Fishburger – itthon

 

Vannak olyan napok, amikor nincs az embernek sem kedve, sem ideje arra, hogy valamit főzzön. Még nekem sem Mert a fülemen is szatyor lóg, mikor hazaérek, azokból el kell pakolni, rendszerezni, adagolni, fóliázni, fagyasztani, stb. Ilyenkor jól jön, ha észreveszek a bótban egy csomag panírozott tőkehal filét, és hamburgerzsemlét. Ó, hát igen, bűnözés, de még milyen
Na és akkor míg a forró száraz serpenyőben megpirítom a bucik belsejét, aztán egy korty olajon megsütöm a halacsokat, már mosom is meg a salátaleveleket, csíkozom, karikázom a lilahagymát, kikészítem az asztalra a ketchup-mustár-majonéz triót. Egy tálban elrendezem a nagyon picit sózott hagymakarikákat, a vékonyra gyalult uborkát, a sangóretek csírát. Egy kiabálás, hogy vacsi! és már mindenki csinálhatja is magának a halburgert. Apa a halhoz a mustárra esküszik, én viszont a majonézre és pár csepp citromlére, de ez ízlés kérdése. Mint ahogy az is, hogy minden létező friss zöldséget képes vagyok belepasszírozni. Máskor paradicsomkarikákat, csalamádét, jégcsapretket, vagy sörretket, póréhagymát, színes salátákat, rukkolát, egyszóval bármit.

fishburger - itthon, csupa-csupa zöldséggel :)))

Nyah, lehet így bűnözni, hogy ennyi füvet eszik mellé az ember? Persze, de azért mindjárt jobb a lelkivilágunk egy forró fishburger után, azt garantálom! Legközelebb pedig a füstölt tofus halpogácsákkal fogom megcsinálni, akkor még finomabb lesz

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.