Én és a kisöcsém – meg a fehér kenyér

 

Annyira emlékszem rá, hogy már iskolás korunkban elég szigorúan voltunk nevelve, legalábbis ami a háztartást illeti. Mivel aput ritkán láttuk – ergo már nem volt itthon, mikor mi felébredtünk és még nem, mikor lefeküdtünk – és anyu is későn járt haza, a mi dolgunk volt hétköznap, hogy az ágyakat összerakjuk, elmosogassunk és a napi kenyeret, tejet, esetleg krumplit, ilyesmit megvásároljuk.
Erre mindig hagyott itthon pénzt anyu – 20 Ft-ot, amiből 6-8 Ft visszajárt – és iskola után el kellett intéznünk. Csak sejtem, hogy ha reggel az ágyakat is összeraktuk volna, beágyaztunk volna, sokkal másabb érzés lett volna hazajönni, mint a vizilófészkes szobák látványára. De ki ért rá akkor ilyesmire, mikor reggel még a holamatekfüzetem és a holatöriatlaszom műsort adtuk elő? Végül valahogy mégis elkeveredtünk a roppant távolságban, még hátramenetben is csak 5 percre lévő suliba. Aztán suli után persze lustálkodtunk, sokszor pedig akkor raktuk csak össze a szobát, amikor anyu az utcasarkon befordult, de akkor hihetetlen iramban tudtuk megcsinálni a mosogatással együtt.

Be volt osztva, hogy egyik héten egyikünk szobás, másikunk konyhás, aztán másik héten fordítva. Akkor még nem gondoltam volna, hogy lesz olyan idő, amikor imádom majd a konyhai szöszmötölést, kivéve persze a mosogatást. (De majd egyszer lesz egy gépem, ami elvégzi a piszkos munkát!) Aztán volt egy rövid időszak, amikor tesómmal együtt éltünk. Lehet, hogy dögség, de megköveteltem tőle, hogy ő is ugyanúgy vegye ki a részét a házimunkából. Nem parancsoltam ki ugyan a konyhába, mégis úgy alakult, hogy sokat sürgött körülöttem, amikor főztem. Nem ettünk olyan flancos dolgokat, mint manapság, de azért amit ettünk, azt igyekeztem finoman elkészíteni.

Már a kedvesével él évek óta, és sokáig fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen mennyire megszerette a főzést. Annyira evidens a legtöbb kapcsolatnál, hogy a nő főz, nem? Manapság már minden nyűglődés nélkül, jó kedvvel főz nagyon finomakat. Ráadásul a sógórnőm is nagyon jól főz, nagyon jó receptjei vannak és mind a ketten nyitottak az újdonságokra.

Ma a boltból hívott a kisöcsém – amúgy csak 1 évvel fiatalabb nálam – és azt kérdezte, milyen lisztet is vegyen a kenyérhez? Hát mit mondjak, dagadok a büszkeségtől, hogy az én öcsém kenyeret fog sütni! Legszívesebben kiállnék a háztetőre és kikiabálnám. Megbeszéltük, amit meg kell. Otthonról aztán felhívott, hogy már elkezdte összedolgozni. Kicsit ugyan több élesztő és só ment bele, de sebaj, ettől még ez lesz az első, a tanulópénz és a siker mércéje. Aztán majd kitapasztalja, hogy miből mennyit, meddig dagassza, mivel keverje, mit szórjon bele. Az ember kísérletezik, és rutint szerez idővel. Meg tapasztalatot.

Fehér kenyér

hófehér kenyerem - mert most erre volt igény, amúgy ritka felénk, mint a fehér holló! :)))

Úgy hozta az élet, hogy amikor felhívott a kisöcsém, nekem már be volt dagasztva egy adag fehér kenyerem. Ugyanis semmi kedvem nem volt ebben a szottyos időben boltba menni, de valami kell holnap a töltött paprikához ebédre. Nem áll semmiből, 10 perc a dolog vele és már mehet is a radiátorra kelni. Jól meg is kelt, kellett ma hozzá jénai edény, hogy megtartsa. Hófehér, és mifelénk ritka is, mint a fehér holló. Nemigen szoktam sima fehéret sütni, bár egészen más, mint egy bolti. Nemsokára kiveszem a sütőből a kész kenyerem, aminek az illatával tele van a lakás.

Ez kell hozzá: 300 g BL80 kenyérliszt, 250 g sima liszt, 10 g szárított élesztő, 2 tk. cukor, 2 tk. só, 1 ek. olívaolaj, kb 300 ml kézmeleg víz. És ebbe tettem kíváncsiságból 1 tk. balzsamecet esszenciát, de meg kell mondjam, egyáltalán nem érezni benne. Csak kíváncsi voltam.

Így készült: minden szárazat összeszitáltam alaposan, majd belecsurgattam az olajat és a balzsamecet esszenciát. Majd ha bátrabb leszek, többet teszek bele, mert egyáltalán nem érezni az ízén. De el sem rontotta! Ma nem kézzel, hanem a kézimixerem dagasztókarjaival – amit tizenéve egyszer sem használtam még – dagasztottam kb. 5-6 percig a tésztát. Lágyabb lett az állaga, mintha csak kézzel dolgoztam volna össze, időben is annyi volt, csak nem volt olyan ,,fárasztó”. Letakartam, kelesztettem, megformáztam, papírral bélelt jénaiban sütöttem a szokásos módon: 220°C-on 10 perc, majd a fedőjét levéve 180°C-on még 60 perc, majd a színe kedvéért 200°C-on még öt percig sült. Isteni lett.

Kíváncsi vagyok, hogy kisöcsém mikor hív, mert lassan lejár az első kenyerének az első kelesztési ideje. Akkor át kell kicsit dolgozni, formázni, megvágni, hagyni még egyszer megkelni. És kíváncsi vagyok, mit szólnak majd hozzá, majd kifúrja az oldalam a kíváncsiság
Közben megbeszéltük, mi a teendő, meg is formázta, formába is tette az első kenyerüket. Az egyetlen, amiben nem tudok tanácsot adni neki, hogy az überszuper sütőjének melyik programjával süsse meg. Ezt rá is hagytam. Azóta már sül a kenyérke, én meg várom a végeredményt. Remélem lesz pikcsör is róla! ? Ha érkezik, akkor feleteszem.

Itt a pikcsör és olyan, de olyan büszke vagyok, hogy azt el sem tudom mondani!

tesóm első kenyere - távirányítással, telefonon keresztül. Szétvet a büszkeség! :)))

Amint látható, tett bele tökmagot is, és fehér sütőlisztet, valamint teljes kiőrlésű fehér lisztet használt. Még a végén pék lesz a srácból!

6 Comments

  1. sofn

    🙂

    Legközelebb már azt fogom olvasni, hogy Apácska magától süt kenyeret, és összedob köretnek egy kis “füvet”:))))))

    Gyönyörűek lettek a kenyérkék, elhiszem, hogy büszke vagy!

    Reply
  2. BodzaBlog

    Ha ezt várod, hosszú életű leszel, szerintem. :))) Mert minden támogatást megkapok Apácskától a konyhai tevékenységeimhez, mind mentálisan, mind fizikálisan. Kezdve a szuper eszközöktől a vacsi utáni mosogatásig. De azt nem hiszem, hogy egyszer is arra vetemedne, hogy kenyeret süssön. Salátát azt hiszem már csináltunk együtt, olyan összekeverős-fajtát: olívás-fetás-koktélparadicsomost-sonkást. És újabban azt is szereti, hogy ha friss pirítóst darabolok a salátába, talán egyszer megihleti. Azt mégsem hinném, hogy a közeljövőben ilyesmivel várna egyszer haza :))))) De imádom, mert szeret ott sündörögni, leskelődni, motoszkálni körülöttem.

    Remélem öcsém is olvassa a dicséretet, mert igazán megérdemli 🙂

    Reply
  3. sofn

    :)))))

    nálunk “AZember” ki van tiltva, bár ő is jönne segíteni.
    Az elején még egyszer megkértem, hogy aprítson nekem hagymát, kb fél óra alatt lett kész két fejjel:) viszont azok aztán szabályos kockák voltak:D
    Azóta inkább beküldöm játszani:)
    Egyszer talán Apácska is ihletet kap, és nem csak kéri, hogy csináld meg, hanem nekiáll majd maga;)

    Reply
  4. BodzaBlog

    Jajj de aranyos 🙂 lelki szemeim előtt látom, ahogy egyforma kockákra vágja a hagymát :))))))))

    Reply
  5. 97511

    Én meg kedvet kaptam a sütéshez, ne csodálkozz rajta, ennyi ennivalóan gyönyörű péksüti és kenyérke láttán… Ma is, és tegnap is pizzás csigát sütöttem. (Ma azért kellett ismét sütni, mert a tegnapi túl hamar elfogyott :-))

    Reply
  6. BodzaBlog

    Szia simsi :))) azért ez jobb vírus, mint a h1n1, ugye? 🙂 Én örülök, hogy sok mindenkit meg tudok vele fertőzni.
    Tegnap előtt én is sütöttem egy hagymás-baconös rozskenyeret, igyekszem azt is feltenni, mert nagyon-nagyon finom lett 🙂 Talán kipróbálod majd 🙂 Addig is gyere sokszor 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.