Rendszerezett előkészületek

http://blog.xfree.hu/pics/m10.gif

Már jó régen, több is mint egy hónapja összeállítottam a karácsonyi menüt. Sok mindent előre meg is vásároltam – persze amit érdemes volt és amit lehetett – de azért még mindig akad, amiért el kell menni.
Kicsit nem is kicsit fárasztóbb, mint gondoltam, pedig nem kapkodok. De azt nem tudtam betervezni, hogy a cégünk egyik részlegének megszüntetésével és az emberek elküldésével milyen mennyiségű munka szakad a nyakamba. A legrosszabb az egészben, hogy a szívem szakad meg értük. Nem a nyugdíjasokért, hanem azokért, akiknek nincs hova menniük dolgozni.
Ettől még a karácsony nálunk lesz persze, és mivel sokan leszünk, sok és sokféle étel készül majd. Ez a hétvége volt a legviharosabb, mert szombaton még dolgoztam, aztán mire hazajöttem, Apácska elintézett két potykát. Apunak itt is ezer köszönet, hogy kivitte a páromat a piharcra és haza is fuvarozta a jószágokkal. Szóval mire megjöttem, ,,csak” nyúzni kellett a két lábatlant. Meg szeletelni és sózni, de az már csak hab volt a tortán. Kiraktam az erkélyre vajlingostól, és hitetlenkedve konstatáltam, hogy míg én őkelmékkel voltam elfoglalva, lehullott vagy 10 centi hó.
Kaptam magam, felöltöztem, lesöpörtem a havat kocsiról és a 10 perces utat a barátnőmig röpke fél óra alatt meg is tettem. Egészen jól esett, mikor a pizzériában kihozták a tűzforró, kemencés pizzákat és a jó melegből pislogtunk kifelé a hidegbe. Pizza és némi desszert után még felmentem hozzájuk gyerkőcös-szalagavatós képeket vizslatni, aztán újabb negyed órás tevékeny söprögetéssel kiszabadítottam a kocsit a hó alól és hazajöttem. Sikerült olyan későn, hogy tegnap már ki sem szagoltam a konyhába.

Mára kialudtam magam és nekiálltam pár dolgot elkészíteni, ami reményeim  – és sas szemem, valamint sárkányos ösztöneim! – szerint megőrzök karácsonyig. Nem az isteni hallére gondolok, amit nagyon ritkán főzök, de most fantasztikusan finomra sikerült. Inkább a rumos meggyes kókuszgolyókra, illetve a baracklekváros, pirított dióba forgatott golyókra, meg a tojás nélkül sütött diós patkókra, amiket igazi vaníliás porcukorba forgattam még azon melegében, ahogy a sütőből kikerültek. És csak néhánynak törött le a lába, hogy Apácska kóstolhasson.
Szóval sok minden történt, mert a hallé főzés közben halat is paníroztam, sőt egy nagy karajt és megillettem egy szép szál kolbásszal és dijoni mustáros kabátot is kapott. Estére maradék csirkelevest ettünk ceruzababbal, tejfölösen, illetve maradék zöldbabfőzeléket rántott pipicombbal.

Holnaptól szoros menetrend következik, mert nagy adag tejföllel fel kell szerelkeznem, hoznom kell még olajat a sütögetésekhez. Friss salátát is kell zsákmányolnom, illetve csemegeuborkát.
Kedden már süthetem a gyümölcskenyereket, szerdán a ropogós sajtost. Terveim szerint elkészülnek a majonézes saláták, hogy még össze tudjanak barátkozni az ízek egymással. Mindezt munka után, szinte levezetésként. Aztán csütörtökön frissen készítem a borlevest, reggel pedig a sajtos-túrós pogácsát és egy olívás csavart kenyeret a garnélás salátához.
Reményeim szerint Apácska mindeközben fát állít és díszítget a szobában.
Karácsony első napján csak egy tízperces sajtleves készül, és a kolbászos karajt sütöm meg. Ha ketten leszünk, akkor 2 szem rumliból pürét készítek hozzá. Vagy nem, és akkor francia salátával esszük. Karácsony második napján reggel felteszek egy csirkelevest – kicsit puccosabban, combokkal is – és tejszínes spárgalevest varázsolok belőle. De evvel nincs sok tennivaló. Közben betolom a már fűszerezett csirkecombokat a sütőbe, ők is jól el lesznek odabent. Felszeletelem a karajt és kisütöm a zöldbabbal-baconnel-sajttal töltött pulykaroládokat. Készítek egy nagy adag fokhagymás-petrezselymes árpagyöngyöt és egy friss piros salátát. Főzök egy vödör kávét a kávézóknak. Ez csak vicc, majd akkor, ha kérnek. És hajkurászom kicsit a Szerelmemet, hogy vigye be az asztalt a szobába és terítsen meg.

Tegnap nagyon büszke voltam rá, mert míg dolgoztam, kinyúvasztotta a halacsokat, ruhákat teregetett, pakolászott. Ma leszedte és elrakta a száraz rucikat, megvizsgálta a világ legértelmetlenebb ablakának párásodási kérdését, hozta-vitte a porszívót nekem. Ma is büszke vagyok rá.

Kíváncsi lennék, másnak hogyan telik a készülődés? Fejetlen rohanással vagy ütemterv szerint alakul? És még egy: csak én nyűgösködök a sok tennivaló miatt, vagy más is nagyon várja már a szentestét, amikor leül a család és semmit sem kell csinálni?

4 Comments

  1. timus

    Szia,

    én is iszonyú nyűgös vagyok, úgy érzem szalad minden és még a karácsonyi menü végleges formája is most alakul ki… Az ablakainkat most cserélték nemrég, még most lesz lefestve az őj vakolás mentén a fal, szóval ablak- és függönymosás holnap remélhetőleg, egy nagy takarítás (bár messze nem nagytakarítás( és majd csak uténa vethetem be magam a konyhába. Ja, és még egyes ajándékok is hiányoznak. Szerencsére holnap már nem dolgozom.
    Bár én fele ennyit nem fogok főzni mint te, gyakorlatilag csak szenteste enyém a menü, utána sütiket kell vinnem vendégségbe.
    Szóval nem vagy egyedül a nyűglődéssel, de te sokkal többet vállaltál nálam, el vagyok ámulva! 🙂

    Reply
  2. BodzaBlog

    Kedves timus 🙂 Tudod, nem a főzőcskézés és a ,,logisztika” – beszerzés, szállítás, stb. – a legnehezebb számomra. Hanem a rumli. Azt nagyon rosszul viselem.
    Apukámtól kaptunk új küszöböket, amik rozsdamentes acélból vannak hajlítva, és a Kedvesem ma rakta fel őket. De a régieket leszedni, a régi ragsztót lecsiszolni, porszívózni, stb. kellett. Súlynak az egyikre rátoltuk a kondigépet, ami így félig kilógott az előszobába, ott hevert a porszívószörny, meg a csavarhúzók, kalapács, ragasztó, kinyomópisztoly, smirgli. Én meg azon botladoztam át folyton a konyha és a hűtő között. (Mivel helyhiány miatt nálunk nem a konyhában lakozik a jószágocska.) Ez jobban megviselt, mint a mai raffaello- és rumosdió-golyók monoton gyártása. :)))))))))))
    Szóval megértelek az ablakcsere utáni rendre és tisztaságra vágyásoddal. Nem is tudom, mit csinálnék, ha csak egy napom maradt volna a konyhában. Nem aludnék éjjel? :))) Na de azt nem lehet, mert még holnap dolgozni megyek. Kicsit abban reménykedve, hogy délben elengednek. Nagy ajándék lenne. :))

    Reply
  3. kecsege

    Nos. Részese lehettem és voltam a 26.-i menünek.Állítom, hogy nagyon finomra sikeredett, a spárgalevessé varázsolt húsleves, a töltött húsok, és a saláták. Az árpagyöngye nekem ebben a formájában újdonság volt, de az is ízlett.
    Minden elismerésem azoké, akik ennyi időt önkéntes alapon eltöltenek a konyhában és ilyen csodálatosan finom ételeket varázsolnak, amit aztán a banda 10 perc alatt elpusztít és indulhat a mosogatás, pakolászás.
    Természetesen személyesen is megköszöntem, de itt is köszönöm a finomságokat, a törődést és az odafigyelést ránk:) Annyi kaját kaptunk, hogy még holnap sem kell főzni, ami számomra külön ajándék.
    Pusszantás.

    Reply
  4. BodzaBlog

    Kedves kecsege 🙂 Azért most már tudod, hogy nekem a sok munka mellett az egyik legnagyobb örömöt jelentette, hogy ti is jöttetek, ettetek és remélhetőleg jól éreztétek magatokat. Ami pedig a pakolást illeti, direkt készült ekkora mennyiség, hogy tényleg ne legyen gondod 1-2 napig a főzésre.
    Most jött az előbb a telefon Gabitól, hogy nagyon ízlett neki a halászlé, ami még külön öröm nekem. Ritkán főzök, de szeretem jól elkészíteni. Anyu receptje, családi hagyomány, semmit sem változtattam rajta, mert ez így jó. Ma este én is forrósítok belőle egy nagy tálnyit és azt eszem a náthám kúrálása céljából 🙂
    Remélem jöttök máskor is, és lesznek még jó kis gasztronómiai élményeitek nálunk. 🙂 Szeretettel várunk mindig 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.