Tökmagos kifli

 

Jajj… mindig is nagyon szerettem a vajat. Azt az igazit, nem a margarint. De azért az évek során mégiscsak elkopott valahogy. Egy időben tudom, hogy sosem vettem, csak margarint. Mindig avval is sütöttem. Aztán úgy jó egy éve visszaszoktam rá, mert … cc.. na, a vaj az mégiscsak más. Össze nem lehet hasonlítani a margarinnal.
Szóval a vaj, az az isteni tejszín ízű, krémes vaj… mmm! Szóval a héten kifigyeltem fűszerkertnél az ő hagyományos sóskiflijét és igencsak sóvárogtam utána. Nagy dilemma nekem a péksüti készítés, mert sajnos a tűzhelyem egy nem teljesen kezes jószág. Úgy értem nincs semmi baja, de akárhogy is állítom, a tepsiben bizony alul mindig kicsit ,vastagabb' lesz a tészta a péksütik és pogik alján, de nem adom fel. De azért is ki kellett próbálnom ezt a receptet, mert nagyon egyszerűnek tűnt.

csakazértis megpróbáltam és egész jól sikerültek a tökmagos kiflicskék :) hurrá!

Tökmagos tejes kifli

Ez kell hozzá: fűszerkert sóskifli receptje, amit megfejeltem még 2 marék hántolt tökmaggal és egy marék lenmaggal. De ki fogom próbálni rozsliszttel is, azt hiszem.

Így készült: ahogy az le vagyon írva, csak még a lisztbe előre belekevertem a magokat. Aztán kenéskor a tetejét sale marino grosso-val megszórtam. Olyan pici kis kiflik voltak eredetileg, hogy vidáman beletettem a nagy tepsibe mind a tizenhatot. Aztán míg ők éledeztek, ezer más dolgom volt, és mire fellibbentettem a fátylat – konyharuhát – róluk, úgy megkeltek, hogy teljesen összedagadtak. Néztem, mint a boci, de akkor már nem tudtam volna szétszedni őket, így lekenegettem őkelméket és egy – Jók és szépek legyetek! szólással beküldtem a tepsit a sütőbe. Óvatosan sütöttem, és az eredmény nagyon finom, puha, friss kiflik lettek.

és a sale marino grosso a tetején isteni ám :)))

Épp itt voltak AnyuApuék és meg is kóstolták a még forró kifliket. Meg persze csomagoltam is nekik belőle, illetve az éppen kisült kuglófból és almás-áfonyás tortácskából is egy-egy felet betettem a pakkba. Mert ki kellett próbálnom az új kis-kuglóf és kis-torta formáimat is ám. Nem nyughattam, múlt héten kaptam AnyuApuéktól avval a megjegyzéssel Aputól, hogy ő nagyon szereti ám a kuglófot. Is. Meg szinte bármit, azt hiszem

Szeretem az ilyen recepteket, mert nincs velük sok faxni, és a kelesztési idő alatt bármit csinálhat az ember. Optimális esetben pihenhet – terveim szerint öreg koromban majd ez is eljön – vagy olvasgathat pl. gasztroblogokat is akár. Én most még a takarítás, a teregetés kevésbé élvezetes hullámain hajóztam fel s alá, aztán csak eljutottam a kuglóf bekeveréséig, amit aztán sutty' betoltam a sütőbe, végül még le is zuhanyoztam és hajat is mostam. És csak 10 perccel szárnyaltam túl az 1 órás kelesztési időt. De a legjobbabb az volt, mikor Nyunyi meglátta mi van a konyharuha alatt! Hogy elcsudálkozott persze mivel rövid a sütési ideje ennek a kiflinek, mindenképpen akartam, hogy várják meg a kisültét, Jó így meglepetést szerezni
A pakkba került még a csütörtökön készült padlizsánkrémből is egy doboznyi, hogy reggel legyen mit kenni a kiflikre. 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.