Rozsos-magos kiflik

 

Éppen szőlőt szemezgetek és úgy érzem, be fogok csípni, ha az egész fürtöt elcsipegetem. Mert ez olyan már, mintha murci lenne  a szemekben.
Már tegnap biztos voltam benne, hogy a fűszerkert által megismert sóskifli receptet másképp is el fogom készíteni. Nem vártam sokáig, mert a tegnapi adag igencsak megcsappant és egy hétfői reggeli már nem is telik ki belőle.

hogy nyúlik benne a még meleg saaaaaaaaaaaaaajt :)))))))) imádom!

Rozsos-magos kiflik

Ez kell bele: fűszerkert receptjének arányait megtartva 500 g finom liszt + 3 ek. (mert a rozsliszt kicsit többet kíván), 200 g tk* világos rozsliszt,  500 ml tej, 100 g vaj,  2 tk.** só, 1 tk. cukor, 50 g élesztő. A tuning: 1 marék lenmag, 1 marék szezámmag, 1 marék tökmag, 1 ek. mák és 50 g parmigiano reggiano reszelve. (ez kis maradék, de valamibe el kell használni, nemde?)
A kenéshez még 50 g vaj, a tetejére kenegetéshez 1 tojás és nagyszemű só, valamint a maradék sajt.

Így készül:  Kimérem a liszteket egy naaaagy tálba – mondjuk egy ilyen legnagyobb tálam van, de éppen abba – és a nagy szűrőmmel összeszitálom őket. Beleszórom a sót és a sajt kivételével a tuningcuccokat.  Eközben langyos tejben cukorral megkínálva felfuttatom az élesztőt. A lisztben elmorzsolom a puha vajat és a felfutott élesztőt a tejjel együtt hozzáadom, összedolgozom és szép fényes kis cipót csinálok belőle. Kell még az a 2-3 ek. liszt, anélkül ragacsos marad a tészta. Négy részre osztom, ahogyan le vagyon írva és kerek – vagy legalábbis arra törekszem, hogy hasonlatos legyen – lappá nyújtom. Egyszerre egyet, kérem szépen. Ezt megkenem az olvasztott vajjal és itt jön a csel! Vagyis a tuning sajtos része: megszórom a lapot a reszelt sajttal, négyfelé vágom, majd minden cikket kívülről befelé szorosan felsodrok, a végeit begyűröm és kifli fazonra formázva tepsire teszem. Persze a tepsiben már ott figyel a sütőpapírusz. Egy órára elfelejtem őket, majd megcsodálom mindet, a tojással lekenve és bigbig*** sóval megszórva betolom a 190°C-os sütőbe.
Azért alacsonyabb hőfokon, hogy ne hamar süljenek meg vastag csizmatalpat növesztve, hanem inkább lassan, vékony talpú cipővel. Egész jól bevált.
A negyedik cipót 4 gombóccá formáztam, majd tenyeremben tartva, hosszában az ujjammal benyomva, aztán a széleit újra összezömítve kis zsömléket formáztam. Sütés előtt ebbe a résbe szórtam a maradék sajtot és úgy sültek meg. Helyesek lettek, mintha vágott zsemlék lennének. 

én odavagyok a bennesült magokért... és a sóért a tetején :))))))

* jelen esetben teljes kiőrlésű-t takar

** na ez most akkor hogy is van? ez meg természetesen a teáskanál, mint mértékegység lenne

*** bigbig só: tegnap írtam, hogy sale marino grosso. De csak simán bigbig mert hatalmas. És persze sok le is potyog, meg nem is kell mind megenni, csak jól mutat. A tészta pedig nem igen sós, valahogy a rozsliszt elviszi a só ízét, így ha nem is esszük meg mindet, azért elfér jó pár szem só a kiflik tetején. 

Piszkosul beindult a fantáziám, hogy az alapreceptből még mi mindent fogok tudni csinálni! Tele vagyok ötletekkel!

2 Comments

  1. 22603

    Hogy neked milyen jó ötleteid vannak!
    Ezt a rozsos-magos változatot ma este majd én is elkészítem, annyira tetszik.:-)

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia fűszerkert 🙂 köszi, de te vagy az oka, mivel tied a nagyszerű recept 🙂
    Ma kedd van és még ma is nagyon finom a rozsos-magos kifli. Persze némileg szikkadt egy kicsit, de nem száraz, vagy fojtós, hanem ízes, finom. Lehet, hogy kedvenc lesz belőle 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.