Padlizsánkrém

 

 Gyanítom, hogy ez a recept már valami modernizált változata lehet egy régebbinek. Ezt Kolozsváron tanultam első kézből. Addig nem is ettem padlizsánt. Akkor lettem rá kíváncsi, amikor kimentünk a piacra – jó túristaként  volt nálam fényképelőgép, de ez még az 1. pun háború előtt történt, a fotókat sem lelem és scannerem sincs, hogy digitalizálhatnám őket. Jó indok, miért is kéne oda visszalátogatni. – és megdöbbentem.

Nem a padlizsántól, mert olyat már láttam, hanem a mennyiségtől. Állítólag a délebbi vidékekről hozták fel azt a töménytelen mennyiséget. De hogyan! A piacon nem csak csurig töltött teherautók és ketreces utánfutók voltak, hanem rendes kocsik is. Úgymint dacia. És ezek első ülése mögé rácsot szerelve, teljesen plafonig töltötték őket padlizsánnal. Totál elámultam. Állítólag rengeteg receptjük van hozzá, tésztához és húsokhoz mártásnak, meg krémnek eltéve sósan, édesen, savanyúan, csípősen, mindenhogyan.
Ehhez képest én csak három verzióban eszem, de igen kedvelem. Csütörtökön krémet csináltam belőle a tanult receptet kicsit felturbózva és az új csodamasinériámat használva. 

padlizsánkrém olívabogyóval - igazán jót tesz az ember lelkének és testének is :))

Padlizsánkrém

Ez kell hozzá: 1 nagyobb, kb 500 g-os szimpatikusan csillogó érett padlizsán,  1 nagy fej vöröshagyma, 1 g. fokhagyma, 100 g zöld olívabogyó, 100-150 g majonéz, 1 mk. cukor, 1 mk. só, bors ízlés szerint.

Így készül: aki teheti, menjen a kertbe, de ennek híján a gáz fölött felhevített öntöttvas lapon szoktam a padlizsánt jó feketére megsütni. Előtte pár helyen hústűvel megbököm, nehogy már felpukkanjon :). Akkor jó, ha már jó szenes a héja körben és kezd elválni a húsától. Ettől lesz az az utánozhatatlan füst íze. Tepsiben nem lehet ezt az állapotot elérni. A sült padlizsán húsát tálba kaparom, hagyom kihűlni. Ha kihűlt, belezuttyantom a robot nagyobb tégelyébe, hozzáadom a darabokra vágott hagymákat, az olívabogyókat és minden mást. Krémesre pürésítem, kóstolom, kész. Pirítóssal, vagy friss kiflivel és zöldséggel eszem. 

Talán a legjobban a forró serpenyőben, olíván kisütött, előtte sózott és lecsepegtetett, pirítósra helyezett padlizsánt szeretem. Megborsozom kicsit és kész. Nem kell variálni, isteni.
De kedvelem a parázs felett grillezettet is, amikor a füst megcsípi a húsát, az is nagyon finom tud lenni.

6 Comments

  1. gondaanyu

    Bizonyám, vaslapon sütve az igazi ! Mi Kolozsvár mellé, Györgyfalvára szoktunk baráti látogatóba menni.
    A Pendzsi azt mondja az oltyánok termelik azt a sok padlizsánt, vinettát.
    És otthon készítik a majonézt, csak úgy lazán nekifognak és sikerül.
    Sütés és tisztítás után lefagyasztják, így egész télen tudnak krémet csinálni.
    Na meg zakuszkába használják még.
    Mi is szeretjük !

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia gondaanyu 🙂 nem tudtam, hogy vinettának is hívják, érdekes. Mindenesetre ezt a változatot nagyon szeretem és eszem, amíg van belőle. Persze az olíva már az én újításom, mert nem akartam olajat önteni bele. Van a bogyóban is elég. Örülök, hogy lelkes hasonlókra leltem evvel az egyszerű finomsággal 🙂

    Reply
  3. 97511

    Ez az én kedvencem is! Sokáig azt hittem, hogy nem szeretem a padlizsánt, de aztán egyszer megkóstoltam a padlizsánkrémes pirítóst! Mi is hasonlóan készítjük el.

    Nagymamám pedig sokszor rántott padlizsánt sütött, most egy kicsit sajnálom, hogy akkor nem kóstoltam meg, pedig biztos finom lehetett.

    Reply
  4. BodzaBlog

    Szia simsi 🙂 enenk örülök, mert azt hittem, hogy ezt a verziót csak én ismerem. Megnyugodtam, hogy másnak is van hasonló ízlése :))
    Rántva nem tudom milyen lehet, félek kissé túlpuhul. Aztán ki tudja? Ki kellene próbálni 🙂

    Reply
  5. 131970

    Köszi a megoldást az ízére! Én eddig mindíg a sütőben próbáltam meg pirítani, és ezek szerint ez volt a hiba.

    Reply
  6. BodzaBlog

    Szia Dorka 🙂 nem hiszem, hogy hiba, de tény, hogy teljesen más íze lesz így és úgy. 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.