Káposztás-sonkás lángos

 

Ennek a hétvégének a címe lehetne akár az is, hogy ,,a nagy káposzta-show''. Tulajdonképpen imádom a káposztát. Fejest, vöröset, kelbimbót, a kelkáposztát mértékkel, de szeretem a brokkolit és a karfiolt pedig végképp imádom. Hm… még egy bizonyíték, hogy valami kecske lehetett az őseim közt.
Pénteken nem tudtam ellenállni egy hatalmas káposztahegy tetején vigyorgó, tökéletes, friss, csodaszép és mellesleg bazinagy  fejes káposztának. Mondtam is neki, na kisöcsi, te most velem jössz! Jött is, még nem tudta mi vár rá. Szombat reggel aztán nekiestem, apróra szecskáztam az új gépemmel. Beizzítottam a wokomat, mert az a legnagyobb edényem és a majd' 3 kiló szecskának azért kellett hely. Ráadásul a wokban 15 perc alatt kész a párolt kápi. Főként, hogy én inkább még zöldesen szeretem, nem barnán, bár azért a cukrot nem csalom ki alóla és bizony karamellizált cukorral csinálom. 😉 Vannak, amik csak hagyományosan lesznek finomak és ezt az anyukámtól tanultam, ő meg a nagymamámtól. 

káposztás-sonkás lángos - másnap is nagyon finom :))

Káposztás-sonkás lángos

Így készült: 75 dkg lisztből csináltam lángostésztát.  Ehhez 2 nagy krumplit főztem, a liszthez élesztőt és cukrot kevertem, és összedolgoztam a krumpli sós főzővizével. Annyit írtam már a lángosról, hogy nem részletezem. Igazából csak azért mértem meg a lisztet, hogy le tudjam írni ide, de rájöttem, hogy nincs értelme, mivel a káposztát sem tudom, mennyi volt. 

A szecskázott, sózott és kinyomkodott káposztahegyet tehát olajban karamellizált cukorra, és beleszórt őrült köményre tettem. Hogy pikánsabb legyen, őrült gyömbérrel is ízesítettem. Nagyon jót tett neki. Halványra pároltam, nem fedő alatt, hanem a forró wokban folyamatosan kevergetve. Jó sok lett, de a káposztás cvekkedlihez is kell – sőt elsősorban ahhoz készült – így örültem, hogy egy szuszra meg tudtam csinálni. Enyhén borsoztam csak.
Apa arra szavazott, hogy használjam el a feketeerdei sonkát, így a hajszálvékony szeleteket vékony csíkokra vágtam, (2 x 100 gramm) és forró herpenyőben, némi olajon megpirongattam. Ehhez kevertem egy jó adagot a párolt káposztából és kész is volt a töltelék.

káposztás-sonkás lángos... igazi őszi finomság :)))


Időközben a lángostészta megkelt, ujjnyi vastagságban ellapítottam a lisztezett munkapulton, majd 10×10 cm-es kockákra vágtam. Ezeket picit megnyújtva a tenyerembe vettem, jó evőkanálnyi káposztás-sonkás tölteléket tettem rá, a széleit összecsippentettem, a végeit ujjal bedugdostam, meghengergettem és 10 percre még félretettem. Ezalatt újra észhez tér a tészta, aztán sutty, mehet az olajba, hogy szép pirosra süljön. Éééés… Apa sütötte őket! :)) ugyehogy? Tiszta kincs a pasi a háznál!
Napersze én közben a nagypapámhoz készültem, hogy anyunak segítsek egy kicsit a főzésben. Elrohantam hajat mosni, tusolni, és már indultam is. Apát itthon hagytam a maradék lángosokkal és mondhatom, hősiesen helyt állt 🙂 Kisütötte őket, letakarította a pultot és még fel- és le is porszívózott mindent. Imádom és ha olvassa, köszönöm is

Amikor anyu meglátta, hogy mit vittem – kis kosárban, szalvétával letakarva – ennyit mondott: – nem mondod, hogy lángost sütöttél? Mire én: – úristen, csak nem te is?
De nem sütött, szerencsére, csak meglepte, hogy olyan fazonú töltött lángost gyártottam, amilyet ő szokott. Merthogy imádom az ő sonkás töltött lángosát, aminek a tölteléke valami egészen más, de majd ha olyat fogok elkövetni, akkor prezentálok ide pár fotót. A káposztás pedig  – ja, lett olyan is, mert több volt a tészta, mint a sonkás töltelék – ugyanolyan mindkettőnknél: kívül lángos, belül káposzta. Tökre örült neki, meg is ölelgetett, ízlett is mindenkinek, aztán együtt főztünk, pakoltunk. Illetve én mosogattam szinte végig, de ez legalább akkora munka, mint a főzés. Készült a papának csirkeleves, csirkepaprikás, túrós csusza, zúzapörkölt, székely káposzta, kelkáposzta főzelék, bableves, halászlé, rakott karfiol, sült csirkecombok, én meg vittem egy nagy üveg marhahúslevest. Amiben persze volt mindenféle finomság: marhahús, (najó, ez evidens), leveszöldségek, pár fej apró gomba, kelbimbó. Fogalmam sincs még, milyen az íze, de az illata olyan, mint amilyet a nagymamám főzött régen. Ez is egy hagyományos étel, amin nem vagyok hajlandó változtatni. Mert mindig van, ami úgy jó, ahogy örököltük, ahogy már őseink is készítették. És azért is jó úgy, mert akkor mindig eszembe jutnak ők. Az emlékek, az illatok, a régi képek. Én ettől jól érzem magam

2 Comments

  1. vizsgáló

    Hát Bodza, ez valami nagyon finom,megcsináltam, pont most ment vissza a férjem ebédidőről és nagyon tetszett neki. A kisfiam pedig alvás után teszteli. Hamar kész van és nem lehet elrontani.
    Köszönöm az ötletet! 😉

    Reply
  2. BodzaBlog

    Szia vizsgáló 🙂 örülök, hogy újfent itt látlak és annak még jobban, hogy meglepted vele a családodat. Számomra ez az igazi siker 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.