Nyári fejtettbab leves

 

Annyi minden félét eszünk mostanság, ami csupa-csupa finomság. Nyáron nem szeret az ember a melegben a tűzhely mellett rostokolni, de azért sok minden van, amit gyorsan meg lehet csinálni. 

Ettünk pl. lángost újfent zöldségekkel, tejföllel, sajttal, és még virslist is.  És persze tettem el hógolyókat a fagyasztóba, majd jó lesz valamikor előkapni. Meg ettünk rántott mozzarellát és rántott gombát is. Finom zöldborsós csirkés rizottót, megbolondítva egy gondolatnyi füstölt szalonnával és borssal. Ettünk gombakrémlevest, amibe még nagy gombaszeleteket csempésztem bónuszként. (tökéletes felhasználása ez a gombatönköknek  .) Ettünk melegszendvicset óriáskifliből. Ettünk hidegtálat, mindenféle sonkákkal, sajtokkal, zöldségekkel, főtt tojással. Ettünk meggyes-kefíres öntött sütit. Ettünk vaníliapudingos, eperlekváros, és kakaós palacsintát. Ettünk sokféle levest: zöldborsót, vegyes zöldségest,spárgás-kelbimbóst. Aztán voltak főzelékek, pl. zöldbab, mert idén ez a kedvencem. Eddig is szerettem, de idén odavagyok érte. Volt hozzá labdapecsenye, vagy egy szelet frissen sült, illetve csirkemell. Ettünk egyben sült, kutyasovány oldalast tzatzikivel. Volt zöldfűszeres tepsis újburgonya is. Nekem meg egy pasinapon kolbászos-rizses lecsó, máskor pedig tökfőzelék tejfölösen-kaprosan. 

Nem kerül fel ide minden, hiszen semmi extra nincs bennük. Vagyis de! Az, hogy nagyon-nagyon finomak Régi, jól bevált receptek, ami szerintem mindenkinek szerepelnek a gyűjteményében, vagy a fejében.
Ma is valami levest ettem volna, és mire hazaértem, ki is találtam, hogy mi lesz az. Olyan, amivel a Páromat is leveszem a lábáról!

Fejtettbab leveske. Amit mindenki a saját szája íze szerint főz. Most kicsit úgy csináltam, mint Apa nagymamája szokta. Jó tartalmas lett. Először is, nem volt itthon füstölt húsom, de szép bordaporcot kaptam a múltkor. Azt és egy darab nyers, húsos kolozsvárit feltettem némi zöldséggel. Egy órát főztem, majd mellészórtam a fejtett babot. Beletettem 10 centi füstölt kolbászt is. Amikor a bab már puha volt, akkor beletettem ugyanannyi zöldbabot is. Majd egy tojásból készítettem csipetkét. Na jó, majdnem. Mert lágyabbra hagytam és a nokedliszaggatón beletoszogattam a rotyogó levesbe. Máskor is így fogom, mert erősebb lett, mint a nokedli, de lágyabb, mint a csipetke, amit ki szoktam csipetkézni. Pont jó lett. Ki is gondoltam, hogy csipedli lesz a neve
Eztán egy nem egész evőkanálnyi liszttel rántást gyártottam, paprikáztam is, sutty ment bele ez is. A végén tejföllel és sok fokhagymával tettem kerekké a történetet. Hát sikerült egy olyan, de olyan finom levest készítenem, hogy mind a húsz ujjunkat megnyaltuk utána. Frissen sült rozsos zsemle volt mellé, de nekem anélkül is elment volna. Csak hát a szokások, ugyebár És ezt a levest így is lehet. 

Na kérem, ilyesmik is előfordulnak mifelénk, nem csak puccos kaják kerülnek asztalra. Tervezek még majd az erkélyen grillezést, meg rántott cukkinit, sült padlizsánt és padlizsánkrémet piritóssal. Gondoltam boros sajtfondüt is, csak ezek nem egészen hétköznapra valók.  Lesz majd valami pulykacombból, és csirkecombból is. Lesz majd tejfölös csirkepaprikás. Szintén csupa olyasmi, ami nem fog a bodzára felkerülni. De ettől még fantasztikusak és ízletesek.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.