A bűnözés édes ízei

 

 Megfáztam. Ezt általában akkor szoktam észrevenni, ha este is nyűgösebb vagyok és reggel is nehezen moccanok, pedig ágyból kiugrós fajta vagyok. Meg aztán a zorrom is kicsit be volt dugulva. 

Azért túl sokat nem foglalkoztat a téma, mert majd elmúlik. Nagymamám mindig is azt mondta, hogy:  gyógyszerrel egy hét, gyógyszer nélkül hét nap a nátha. Akkor meg minek strapáljam magam? Egyébként meg nem vert le a lábamról, inkább csak egy kis meghűlés, gondolom a nagy meleg után. Meg aztán mindjárt vége annak a hét napnak. 

De azért ma reggel, amikor hagymát aprítottam a tejfölös csirkepaprikáshoz, akkor a könnyezés mellett úúúúúúúúúúgy megkívántam a hagymát.
Merthogy lilát is tettem bele. Jó, hogy tartok itthon, mert a friss vöröshagymának a felét kivágtam, rothadt volt a közepe. Hm. Szóval lilahagyma. Jajj de jó is az, vékonyra vágva….  ugye? Megkóstoltam és ez valami szuperul édes fajta volt.
Gondoltam, azért mégsem magában kellene bekapni. Aztán a szemem rátévedt az üvegre a pulton, amit már a főzéshez készítettem oda. És amiben sk. kisütésű libazsír fehérlett. (A libazsírról annyit, hogy fél év alatt fogy el nálunk annyi, amennyi egy kg bőrös libahájból kisül. Szóval eléggé mértékkel használom és akkor is inkább főzéshez. De a csirkepaprikás megkívánta, na meg én is )

Jajj….. micsoda bűnözés, de hát a hagyma az kell, mert jó nekem, jó a dátha ellen, finom és egészséges és lila és édes és….. különben is. Mi mással lenne a legjobb, mint egy szelet friss kenyérrel, amit véknyan megken az ember libazsírral és jól megrakja hagymával? 

Hát ezt bűnöztem ma reggel, de esküszöm nincs lelkifurim, mert ez ma a javulásomra történt és biztosan így kellett lennie

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.