Vegyes élmények

 

Tegnap baráti társasággal vacsorázni voltunk. Kis csapatunkat elég bonyodalom összeszedni. Van amikor mi nem érünk rá, van amikor más, és van aki – notóriusan – késik. Igaz tegnap munka miatt. Bár úgy láttam, a háta közepére sem kívánta már a késő esti vacsorálást, azért eljött, mert megígérte. Remélem nem bánta meg.
Az az igazság, hogy hétköznap csak a másnapi felkeléssel van gond, meg jelen esetben az időjárással.

Színhelyül a zuglói Pocak tanyát választottuk. A Zoborhegy utcában van, a Maria Regnum templom mellett, a cég által üzemeltetett panzió hátsó udvarában.
Kicsi helyhez képest jópofa megoldás az enyhén megemelt terasz és az alatta megbújó két termes étterem. Egyik nagy gond azonban, hogy esőben a világítóablakok ellenére nem lehet szellőztetni, így a fülledt időben egy gyér kapacitású klíma működött a hátunk mögött. Sejtésem szerint e gyér teljesítményből sokat nem éreztünk volna, ha a terem másik sarkában foglalunk helyet.

Érdekes, hogy a terasz egészen kedélyes volt. Bár a panzióhoz jobban illettek volna  a sima fehér napernyők, gondolni kell a szponzorokra is, ezért össze-vissza piros-fehér és kék-piros, meg valami vajszínű-sörös napernyők virítottak mindenütt. Az asztalok és a székek pedig – honlapjukon láthatókkal szemben – újak, le vannak cserélve és sokkal kényelmesebbek, mint a pinceétterem székei. Talán erre még lehetne gyúrni.
Biztosan sok pénz felújítani egy étterem berendezését, de a fenti kedves, fallal körülvett, a szomszédok zöld növényeit láttató terasz után elképedtem, amikor az eső száműzött minket a pincébe. Olyan érzésem volt, mintha ráléptem volna Michael J. Fox légdeszkájára és visszarepített volna az időben. Nem tetszett. A bárpultos, dohányzó termet már meg sem néztem. Emitt, a nemdohányzóban pl. kényelmetlen székek voltak. Az enyém konkrétan úgy mozgott, hogy nem is nagyon mertem hátradőlni, nehogy szétessen a kiszáradt ragasztás miatt. A falon valami fura, rücskös, műanyag-szerű, sárga vakolat van, néhol ez zöld és csillámos és fehér álkeretbe van foglalva. Ahol meg nem ez van, oda jutott tükör! Mi sem visszataszítóbb számomra, mint hogy magam, meg a többi vendég sokszorosát lássam egy étteremben. Tán megbocsátanám, ha egy modern stílus eleme lenne. Inkább mégsem. A belsőről még annyit, hogy eddig azt hittem, a lakótelepi mellékhelyiségeket nem lehet méretben kisebbel überelni. De tévedtem! És minden ajtó befelé nyílt, így becsukni csak a falhoz lapulva lehetett, és nem volt zár sem, egyiken sem. Még egy rigli vagy kulcs sem. Csak azért nem aggódtam, hogy rámtörne valaki, mert alig volt vendég. Hihetetlen, hogy ezt még mindig képesek ,,mellékesen'' kezelni sok helyen. De írok ellenpéldát: Hajdúnánáson a Magyaros étteremben nagyon tetszett a mosdó. Kicsi és modern és tükrös, és pultos, és nagyon-nagyon tiszta. Kész öröm volt meglátogatni és mosolyogva, felfrissülten jöttem ki, nem azon aggódva, vajon történt-e velem olyasmi, amit nem látok magamon? Ennyit a berendezésről: bőven lenne mit fejleszteni és talán ha egyszer fellendül a gazdaság, akkor majd tudnak erre is beruházni.

Gasztro vonalra terelve a szót, elég bőséges az étlap. De nagyjából a szokványos ételek felsorolása, némi – feltételezem fagyasztott – herkentyűkkel kiegészítve. Apa ajánlgatta, de nem kívántam. Először nem akartam levest sem enni, mert nem éreztem magam igazán éhesnek. De Apa mégis rábeszélt egy sajtkrémlevesre. Be kell vallanom, kár lett volna kihagyni, számomra az est fénypontja volt. Lélekmelegítő, bőséges, ízletes. Nem találgatok, de feltételezem húslé volt az alapja, de roppant finoman volt elkészítve. Bőségesen kaptunk bele pirított zsemlekockát – ami viszont tuti nem ott pirult, de mindegy, mert ropogott – és rengeteg reszelt sajtot a tetejére. Tényleg élvezetes volt. Aki marhahúslevest evett, az sem panaszkodott, ízletesnek találta. Meg is dicsértük a pincérlánynak, de meg kell mondjam, olyan morcos volt, mintha haragudott volna, hogy ott vagyunk. Főleg, hogy szép lassan csak a mi társaságunk maradt, pedig egyébként is alig voltak vendégek.
Másodiknak sokfélét rendeletünk, de én egyszerű pulyka cordon bleu-t kértem köret nélkül, paradicsomsalátával. Jó volt a hús, finom volt benne a sonka. És bár tudom, hogy nem kértem köretet, örültem volna, ha én vághatom fel a frissensültet és nekem folyik meg a sajt a tányéron. De mindenki felvágva kapta a húst és rengeteg, rengeteg reszelt sajttal volt megszórva minden. Gondoltam, biztosan akciós volt a sajt, ami jótékonyan betakart mindent. Cc… imádom a sajtot, aki ismer tudja is. De nem így. Akkor inkább tették volna bele azt a plusz mennyiséget a husimba, tettek volna még 3 nagy salátalevelet a tányéromra és boldogabb lettem volna. Ettől függetlenül finom és ízletes volt. Az egyszerű kinézetű paradicsomsaláta viszont finom volt, nagyon kellemes volt a páclé, amivel ápolták a paradicsomot és külön öröm volt, hogy nem lötyögött a tányéron, de az ízét jól átadta már a piroskának.
Apa gombás rizs körete szimpatikusnak tűnt, finom batyut evett, ami valójában gombával, füstölt sajttal és sonkával töltött sertéskaraj volt. Már nem is emlékszem, hogy más mit evett. Desszertet már nem kértünk, sőt nem is kávéztunk, mert nagyon későre járt. Azért a jegeskávét megkóstoltam volna, ha korábban lettünk volna ott.

Nagy szomorúságomra a pincérlány végig morcos volt, viccelni sem lehetett vele, türelmetlenül toporogva várta, hogy leadjuk a rendelésünket, grimaszolva közölte, hogy minden köretet külön kell megrendelni és látszott rajta, hogy alig várja a távozásunkat. Elgondolkodom rajta, milyen kedve lehet egy olyan napon, amikor tele van a terasz, esetleg lentre is jut vendég mindkét terembe és egész este lépcsőznie kell. Most csak mi voltunk, mégis milyen rossz volt a kedve. Kár. Sokat lehúzott a hangulaton. Ahogy kifizettük a számlát, még össze sem szedelődzködtünk, a konyhai személyzetből az éttermen keresztül csattogva távoztak, hangos viszlátot köszönve. Fura volt, bárki volt, mert csak elmélyítette az érzést, hogy mi a fenét is keresünk még mi ott?

Azt hiszem ezek után még a sajtkrémleves sem fog tudni visszacsábítani.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.