Havi Archívum: június 2009

Vegyes élmények

 

Tegnap baráti társasággal vacsorázni voltunk. Kis csapatunkat elég bonyodalom összeszedni. Van amikor mi nem érünk rá, van amikor más, és van aki – notóriusan – késik. Igaz tegnap munka miatt. Bár úgy láttam, a háta közepére sem kívánta már a késő esti vacsorálást, azért eljött, mert megígérte. Remélem nem bánta meg.
Az az igazság, hogy hétköznap csak a másnapi felkeléssel van gond, meg jelen esetben az időjárással.

Színhelyül a zuglói Pocak tanyát választottuk. A Zoborhegy utcában van, a Maria Regnum templom mellett, a cég által üzemeltetett panzió hátsó udvarában.
Kicsi helyhez képest jópofa megoldás az enyhén megemelt terasz és az alatta megbújó két termes étterem. Egyik nagy gond azonban, hogy esőben a világítóablakok ellenére nem lehet szellőztetni, így a fülledt időben egy gyér kapacitású klíma működött a hátunk mögött. Sejtésem szerint e gyér teljesítményből sokat nem éreztünk volna, ha a terem másik sarkában foglalunk helyet.

Érdekes, hogy a terasz egészen kedélyes volt. Bár a panzióhoz jobban illettek volna  a sima fehér napernyők, gondolni kell a szponzorokra is, ezért össze-vissza piros-fehér és kék-piros, meg valami vajszínű-sörös napernyők virítottak mindenütt. Az asztalok és a székek pedig – honlapjukon láthatókkal szemben – újak, le vannak cserélve és sokkal kényelmesebbek, mint a pinceétterem székei. Talán erre még lehetne gyúrni.
Biztosan sok pénz felújítani egy étterem berendezését, de a fenti kedves, fallal körülvett, a szomszédok zöld növényeit láttató terasz után elképedtem, amikor az eső száműzött minket a pincébe. Olyan érzésem volt, mintha ráléptem volna Michael J. Fox légdeszkájára és visszarepített volna az időben. Nem tetszett. A bárpultos, dohányzó termet már meg sem néztem. Emitt, a nemdohányzóban pl. kényelmetlen székek voltak. Az enyém konkrétan úgy mozgott, hogy nem is nagyon mertem hátradőlni, nehogy szétessen a kiszáradt ragasztás miatt. A falon valami fura, rücskös, műanyag-szerű, sárga vakolat van, néhol ez zöld és csillámos és fehér álkeretbe van foglalva. Ahol meg nem ez van, oda jutott tükör! Mi sem visszataszítóbb számomra, mint hogy magam, meg a többi vendég sokszorosát lássam egy étteremben. Tán megbocsátanám, ha egy modern stílus eleme lenne. Inkább mégsem. A belsőről még annyit, hogy eddig azt hittem, a lakótelepi mellékhelyiségeket nem lehet méretben kisebbel überelni. De tévedtem! És minden ajtó befelé nyílt, így becsukni csak a falhoz lapulva lehetett, és nem volt zár sem, egyiken sem. Még egy rigli vagy kulcs sem. Csak azért nem aggódtam, hogy rámtörne valaki, mert alig volt vendég. Hihetetlen, hogy ezt még mindig képesek ,,mellékesen'' kezelni sok helyen. De írok ellenpéldát: Hajdúnánáson a Magyaros étteremben nagyon tetszett a mosdó. Kicsi és modern és tükrös, és pultos, és nagyon-nagyon tiszta. Kész öröm volt meglátogatni és mosolyogva, felfrissülten jöttem ki, nem azon aggódva, vajon történt-e velem olyasmi, amit nem látok magamon? Ennyit a berendezésről: bőven lenne mit fejleszteni és talán ha egyszer fellendül a gazdaság, akkor majd tudnak erre is beruházni.

Gasztro vonalra terelve a szót, elég bőséges az étlap. De nagyjából a szokványos ételek felsorolása, némi – feltételezem fagyasztott – herkentyűkkel kiegészítve. Apa ajánlgatta, de nem kívántam. Először nem akartam levest sem enni, mert nem éreztem magam igazán éhesnek. De Apa mégis rábeszélt egy sajtkrémlevesre. Be kell vallanom, kár lett volna kihagyni, számomra az est fénypontja volt. Lélekmelegítő, bőséges, ízletes. Nem találgatok, de feltételezem húslé volt az alapja, de roppant finoman volt elkészítve. Bőségesen kaptunk bele pirított zsemlekockát – ami viszont tuti nem ott pirult, de mindegy, mert ropogott – és rengeteg reszelt sajtot a tetejére. Tényleg élvezetes volt. Aki marhahúslevest evett, az sem panaszkodott, ízletesnek találta. Meg is dicsértük a pincérlánynak, de meg kell mondjam, olyan morcos volt, mintha haragudott volna, hogy ott vagyunk. Főleg, hogy szép lassan csak a mi társaságunk maradt, pedig egyébként is alig voltak vendégek.
Másodiknak sokfélét rendeletünk, de én egyszerű pulyka cordon bleu-t kértem köret nélkül, paradicsomsalátával. Jó volt a hús, finom volt benne a sonka. És bár tudom, hogy nem kértem köretet, örültem volna, ha én vághatom fel a frissensültet és nekem folyik meg a sajt a tányéron. De mindenki felvágva kapta a húst és rengeteg, rengeteg reszelt sajttal volt megszórva minden. Gondoltam, biztosan akciós volt a sajt, ami jótékonyan betakart mindent. Cc… imádom a sajtot, aki ismer tudja is. De nem így. Akkor inkább tették volna bele azt a plusz mennyiséget a husimba, tettek volna még 3 nagy salátalevelet a tányéromra és boldogabb lettem volna. Ettől függetlenül finom és ízletes volt. Az egyszerű kinézetű paradicsomsaláta viszont finom volt, nagyon kellemes volt a páclé, amivel ápolták a paradicsomot és külön öröm volt, hogy nem lötyögött a tányéron, de az ízét jól átadta már a piroskának.
Apa gombás rizs körete szimpatikusnak tűnt, finom batyut evett, ami valójában gombával, füstölt sajttal és sonkával töltött sertéskaraj volt. Már nem is emlékszem, hogy más mit evett. Desszertet már nem kértünk, sőt nem is kávéztunk, mert nagyon későre járt. Azért a jegeskávét megkóstoltam volna, ha korábban lettünk volna ott.

Nagy szomorúságomra a pincérlány végig morcos volt, viccelni sem lehetett vele, türelmetlenül toporogva várta, hogy leadjuk a rendelésünket, grimaszolva közölte, hogy minden köretet külön kell megrendelni és látszott rajta, hogy alig várja a távozásunkat. Elgondolkodom rajta, milyen kedve lehet egy olyan napon, amikor tele van a terasz, esetleg lentre is jut vendég mindkét terembe és egész este lépcsőznie kell. Most csak mi voltunk, mégis milyen rossz volt a kedve. Kár. Sokat lehúzott a hangulaton. Ahogy kifizettük a számlát, még össze sem szedelődzködtünk, a konyhai személyzetből az éttermen keresztül csattogva távoztak, hangos viszlátot köszönve. Fura volt, bárki volt, mert csak elmélyítette az érzést, hogy mi a fenét is keresünk még mi ott?

Azt hiszem ezek után még a sajtkrémleves sem fog tudni visszacsábítani.

Húsos táska (pite, pie)

 

Olyan régen csináltam, hogy utána kellett nézzek a receptnek. Megesküdtem volna, hogy fenn van a bodzán. De nem volt, csak a spenótos. Mi a szösz? Végülis a tészta érdekelt, az meg ugyanaz. De akkor legalább ,beszéljünk’ róla.

Olyan fajta, amit millióféleképpen meg lehet tölteni. De a legjobb a húsos Persze lehet a húsos tölteléket is sokféleképpen készíteni. Egy a lényeg: ne legyen se túl szaftos, se túl száraz. Lehet gombával is tölteni, vagy sonkával és tejföllel. Lehet sajtos túrókrémet is beletenni, meg zöldséges pástétomot és csirkemájragut is. Csak a fantáziánk szab határt neki.
A tészta nagyon kis hálás jószág. Legjobban a natúr ízűt szeretem. De általában a lisztet is keverem, nem csak sima lisztből készítem. Aztán lehet fűszerezni mindenféle friss- és szárított zöldfűszerekkel, vagy magokkal, mustárral, fokhagymával, párolt hagymával. De a legjobb, az a natúr. 

Húsos táska – pite, pie

Ez kell hozzá: 50 dkg darált hús, 5 dkg szalonna, (2 szelet maradék sonka) 1-1 fej lila és vöröshagyma, 4 g. fokhagyma, 1 ek. pirospaprika, 1 ek. paradicsompüré, 3 ek. tejszínes szendvicskrém vagy tejszínes krémsajt,  40 dkg sima liszt, 10 dkg graham liszt, 1 nagy pohár (450 g) natúr joghurt, 4-5 ek. olívaolaj, 1 ek. só, bors, 1 sütőpor, 1 mk. szódabikarbóna, víz. 

Így készül: a szalonnát felkockázzuk, kisütjük, rádobjuk az apróra vágott hagymákat, majd a fokhagymát is. A darált húst hozzáadjuk, megpirítjuk,  ízesítjük a paradicsompürével és a pirospaprikával. Pici vizet aláöntve megpároljuk, zsírjára sütjük. Hozzákeverjük a tejszínes krémet vagy krémsajtot, átkeverjük, ha kell, utánasózzuk, borsozzuk. 
Amíg a ragu kihűl, egy nagy tálban összekeverjük a liszteket, sütőport, szódabikarbónát, 1 ek. sót. Hozzáadjuk a joghurtot, az olajat, és ha kell, akkor egy kis vizet, vagy még lisztet, ha a tészta igényli. Klassz, rugalmas tésztagömböcöt gyúrunk belőle. Kétfelé vágjuk, mindkettőt  akkorára nyújtjuk, hogy 6 nagy, 10×20 cm-es téglalapot tudjunk kivágni belőle. A lapokra kiadós mennyiségű – leglább 2 ek. – ragut halmozunk, félbehajtjuk, majd villával a széleit lenyomkodjuk. A tetejét 2-3 helyen megszúrkáljuk.  (Elvileg 12 darabnak kellene lennie, de nekem valahogy 14 lett )
Sütőpapírral bélelt, olajjal vékonyan kikent tepsibe téve, 190°C-on megsütjük. Alul ropogós, felül piros a jó állapot.
Soha, de soha, de soha ne harapjunk bele forrón! Mert ha túl éhenkolbászok vagyunk, összeégethetjük a szánkat és odalesznek az érzékeny ízlelőbimbóink! Legalább 20 percet kell vele várni, mielőtt tálaljuk. Friss salátával, paradicsommal a legfinomabb. 

ez húsos, de bármi mással tölthető, amit szeretünk :)

Valamit még akartam írni, de elfeledtem. Ja igen! Le is lehet sütés előtt fagyasztani, és váratlan vendégeknél hirtelen előkapni, megsütni. Erre az esetre érdemes kisebb táskákat gyártani, amolyan kétfalatos kanapékat, amik könnyen kezelhetők és hamarabb sülnek.

Málna a nyárból

 

 Elveszett a nyár. Hova lett? Ki dugta el? Azonnal adja elő! Nem szeretem a hideget. Főleg nem,  ha melegnek kellene lennie. Mert más a téli hideg és más a nyári hideg. Nyáron a fagyi legyen hideg. Meg a tejszínhab, meg a nyalánkságok, a dinnyék, a barackok. Ne az idő…
Szombaton Szandaszőlősön voltunk Apa egyik nagymamájánál és a kertben csodás, édes, piros málnát szedtünk. Nem sokat ugyan, de finomat. Tegnap ebből csináltam desszertet. Azért is becsempésztem a nyarat

 

Málna tejszínhabbal

Ez kell hozzá: 2 nagy borospohár,  40 dkg friss málna, 4 dl tejszín habnak felverve, 4 ek. instant kakaópor. 

Így készül: nem is tudom, le kellene-e írnom?  Fogtam 2 poharat, málnátszórtam az aljára, rákanalaztam tejszínhabot, majd ismét málnát. Megszórtam 2 ek. kakaóval, majd ismét tejszínhabot kanalaztam rá és pár szem málnával díszítettem. Sitty-sutty. Behűtöttem és jó hidegen, hosszú kanállal ettük meg. Olyan finom, nyári íze volt

a nyár íze, csakazértis!!!! :)))))))

Mascarponés gesztenyetorta csoki alá rejtve

 

 Születésnapot fogunk ünnepelni szombaton. Titkon kicsit kis bodzámra is gondoltam, de elsősorban Kedvesem anyukájának a születésnapjára készítettem tegnap este a tortát. Akkor még úgy hittem, hogy ma munka után megyünk is Szolnokra. Sitty-sutty. Aztán kiderült, hogy ma este sitty-sutty a párom céges búcsúvacsira megy. Én meg ott kenegettem tegnap este 11-ig a művem, meg lapogattam az oldalát, hogy mára haptákba vágja magát a cucc.  De azért egész jól belejövök a piskótasütésbe.
Régen rettenetesen utáltam piskótát sütni. Sosem sikerült. Inkább mindig mást kevertem, mint piskótát. Most meg csak simán dekázás nélkül kimérem ahogy köll, oszt’ jóvan. Sikerül, szép lesz és magas és nem zuhan össze. Na, ez is így kezdődött. Mármint a torta.

 

Mascarponés gesztenyetorta

Ez kell bele: 6 tojás – én 8-ból csináltam, de túl nagy lett, így tuti elég a 6 tojásos adag is a 24 cm-es formához. Egyébként is mi ütött belém? Mindig hattal sütöm  – 6 ek. cukor, 6 ek. liszt, 1/2 cs. sütőpor, 1 mókáskanálnyi szódabikarbóna, csipet só, 1 van. cukor, 1 rúd vanília, 50 dkg mascarpone, 50 dkg gesztenyemassza, 25 dkg étcsokoládé, vagy tortabevonó, 2 ek. olaj, 2 ek. víz, 15 dkg pirított, vágott dióbél.

Így készül: A tortaforma aljára sütőpapírból vágunk egy kört, az oldalát pedig bevajazzuk és kilisztezzük. A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját a kristálycukorral finom habos krémmé verjük. Felverjük a fehérjét is kemény habbá, majd egy kis részével összeforgatjuk a sárga krémet. Hozzáadjuk a többi fehérjét és a 6 ek. lisztet 2 részletben a sütőporral és a szódabikarbónával rászitáljuk. Óvatosan lapáttal összekeverjük, mindig kintről befelé a tálban, hogy ne törjön össze a hab, hanem levegős maradjon. Beleöntjük a formába, elsimítjuk a tetejét és 180°C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt megsütjük.
Közben van időnk a krémre, ami rém egyszerű: fogjuk a gesztenyemasszát, összetörjük villával. Ha nem ízesített, akkor rummal és cukorral tupirozzuk fel. De állítom manapság natúr masszát nehezebb találni, mint ízesítettet, így evvel nem lesz gond. Általában elég édesek, aromásak, de egy gondolatnyi rum jólesik neki. Kikaparjuk a vanília irinyó-pirinyó csillogó, selyemfekete magjait és a mascarponéval együtt hozzáadjuk a gesztenyéhez. Jó habosra kikeverjük. Mehet a hűtőbe. Kész.

A diót durvára vágva száraz serpenyőben megpirítjuk, hűlni tesszük egy tányérra.

Ha a pitykóta megsült, rácsra tesszük kihűlni. Én a visszájára szoktam fordítani és a papírt még melegen lehúzom róla. Így szép sima a ,,teteje”. Amikor kihűlt, lapjában három lapra vágjuk. (jobban ügyelve az arányokra, mint nekem sikerült tegnap ). Ilyenkor lehet belecsempészni egy kis furmányt: a tésztát megcsepegtetni rummal vagy valami finom párlattal, ami nem csapja agyon a gesztenyét. De ha nincs ilyen furmány, akkor sincs gond. A krémet gondolatban 5 részre osztjuk. Ebből 2 résszel megkenjük az alsó lapot, rátesszük a következőt, azt is 2 résszel kenjük meg. Rátesszük a felső lapot. A maradék krémmel a torta oldalát kenjük be szépen, habkártyával lapogatva simára.
A csokit felolvasztjuk. Ez opcionális. Van aki gőz fölött tiszteli meg a csokit, én csak simán betolom a mikróba, amikor pedig megolvadt, akkor némi olajjal és forró vízzel szép simára keverem. Szóval a csokimázat ráöntjük a tetejének a közepére és a habkártyával szépen egyenletesen elkezdjük széthúzni, hogy lecsurogjon az oldalára.

Az oldalán is szépen elsimítjuk, majd a pirított, durvára vágott dióval belapogatjuk. Szép? Szép. Mehet a hűtőbe. Tálaláskor gyertya, napernyő, marcipán, rózsa, virág, hab, minden megengedett a jóízlés határain belül

Pulyka felsőcomb – egyből kettőt

 

Mostanság igazán sokféle levest eszünk itthon. Nem is tudom, de valahogy olyan rapszodikus ez nálam, mint a könyvolvasás. Általában mindig olvasok valamilyen könyvet, de idén szinte falom őket. Van, hogy egyszerre többet is olvasok.
Most meg azon kapom magam, hogy mindenféle leveskéket főzök, amiket már rég hanyagoltam, vagy még csak akkor találom ki, mikor készítem, így előtte sosem ettük. Apának persze a ,,becsinált'' (de utálom ezt a szót) levesekkel tudok igazán imponálni. Na meg a gulyáslevessel, ami mindig siker, a babgulyásról nem is beszélve.
Múlt héten egyik nap érte mentem, de cserébe el kellett jönnie velem vásárolni. Kapva az alkalmon, és mert szükség is volt rá, mindenféle fagyasztott zöldségeket is vásároltam. Ott hüledezett, hogy miféle zöld és vastag ,,füveket'' pakolok be. És most jut eszembe, hogy méltatlankodott, mert fejtett babot nem vettem neki. Nem, mert ott drága volt és azt inkább majd a piacról szerzek be. De észben kell tartanom, hogy hiányolja a menüből a Kedves

Na a levesekre visszatérve, együtt vásároltunk egy szép darab pulyka felsőcombot aznap, mert fejembe bújt egy raguleves gondolata. Aztán szombaton szembesültem vele, hogy a gyönyörű húsdarab levesnek sok, ki kellene találni belőle még valamit. Így lett egyből kétféle, és teljes menü: leves és főétel. 

Egy:

 

Rozmaringos pulyka raguleves

Ez kell hozzá: 50 dkg pulyka felsőcomb filé, 1 nagy fej vöröshagyma, 20 cm póréhagyma (fogalmam nincs, hogy lehet ezt más mértékegységben megadni, még ha röhejes is így ), 4 duci gerezd fokhagyma, 4 csinos új sárgarépa, 2 csinos új fehérrépa, 2 fél karalábé, 1 nagy bögrényi, szerintem kb. 15 dkg zöldborsó, 1 ek. szárított vargánya, 4 ek. csigatészta, 1 nagy tejföl, 1 ek. olaj, 1 ek. kukoricaliszt, só és bors, 1-1 tk. szárított  és friss kakukkfű, 1-1 tk.szárított és friss rozmaring, 1/2 csokor friss petrezselyem, 4 csepp citromlé és 1 mókáskanálnyi reszelt citromhéj, csak a pikáns íz kedvéért. (te jó ég, tényleg ennyi mindent beletettem? Pedig olyan egyszerűnek tűnt )

Így készül: a zöldséget vékonyan megpuccantottam és karikákra vágtam, a karalábét pedig akkorára nyestem, mint a húst. A husit pedig csinos – és a férfinép kedvére nem túl kicsi – kockákra vágtam. A hagymákat viszont jó apróra nyiszáltam, mert a cél az volt, hogy főjön szét, mire a hús megpuhul. Egy evőkanálnyi forró olajon némi sóval megfuttattam a sárgarépa karikákat, hogy átadják a színüket az olajnak. Az apróra vágott és a morzsolt fűszereket a petrezselyem kivételével beleszórtam a lábosba, hogy a szép sárga olajban kioldódjanak az ízek.  Ezután adtam csak hozzá a fehérrépákat, a karalábét, pár perc múlva a hagymaféléket. Erős tűzön néhány percig kavargattam, hozzáadtam a husit és fehéredésig kutyultam a zöldségekkel. Sóztam, borsoztam. Ezután 2 liter forró vízzel felöntöttem.
Lefedtem. Főztem. Főztem. Amikor a hús megpuhult, belezuttyintottam a zöldborsót, a szárított vargányát és a tésztát. Ezekkel együtt főzve, 10 perc múlva behabartam a kukoricaliszttel elkevert tejföllel. Megszórtam az apróra vágott petrezselyemmel. Utánaborsoztam, belecseppentettem a citromot és mikor elzártam alatta a gázt, megszórtam a gondolatnyi reszelt citromhéjjal.
Ahhoz képest, hogy milyen gyorsan készen lett, elég sokáig tartott leírni  

rozmaringos-kakukkfüves pulyka raguleves

 

Kettő:

 

Brassói aprópecsenye – pulykacombból

Ez kellett hozzá: 50 dkg pulyka felsőcomb filé, 6 duci gerezd fokhagyma, só és bors, 1 kg újkrumpli, némi olaj a sütéséhez, 1/2 fej – vagy egy icinke-picinke  lilahagyma, pár szál petrezselyem, 1 dl húslé vagy víz.

Így készül: a fokhagymát apróra vágtam, 1 ek. olajra dobtam a kockára vágott hússal együtt. Fehéredésig pirongattam, sóztam, borsoztam, hozzáöntöttem a pici folyadékot. Fedő alatt puhára pároltam, majd fedő nélkül visszapirítottam. Eközben a megmosott rumlikat felkockáztam husi méretűre, olajban hirtelen megsütöttem szőröstül-bőröüstül, hogy ropogjon a szőre-bőre . Vagyis a héja. Leitattam róla az olajat, hozzáadtam a husit és apróra vágott lilahagyma és petrezselyem keverékével szórtam meg. Tzatzikit adtam most mellé, nem kovászos uborkát, de jó választás volt.

Máskor hagymát is párolok a hús alá, hogy krémesebb szaftja legyen. Most azonban elég hagyma volt már a menüben, így csak a fokhagymához ragaszkodtam.

brassói aprópecsenye pulykacombból :) és persze hagymadíszítéssel

Nepal Himalaya View Green Tea

 

 Kedves sofn!

 

Nem felejtettem el. Nem lehet az ilyesmit. De mivel úgy éreztem, hogy egy egyszerű köszönömnél többet érdemelsz, alaposabban ,,felkészültem''.
A köszönetem most azért száll feléd, mert Kedvesem személyében nem csak egy kollégádtól búcsúztál. Külön gondoltál rám evvel a kis meglepetéssel. Talán mert sokat emlegetett a párom? (biztosan, mint házisárkányt ) Ezt nem is kérdeztem tőle. Engem mélyen meghatott a figyelmességed.
Többet kóstolgattam ezt a finomságot, mint máskor szoktam. Bár azt írtad, te még nem kóstoltad, de ha szereted az effélét, akkor tedd meg, ne hagyd ki. 

Nem tudom, hogyan választasz teát magadnak. Számomra meghatározó szerepe van a száraz levelek illatának. Persze ezt a finomságot is avval kezdtem, hogy megillatoztam. Kibontottam a vörös papírzacskót és jó mélyet szippantottam az illatából. Azóta ezt reggelente megteszem odabent is, mert persze vittem belőle a munkahelyemre.
Első illatozásra enyhe, nagyon lágy az aromája. De ha bent tartom és behunyom a szemem, akkor a lekaszált száraz széna illata jut eszembe. Napsütötte, friss, ropogós, tiszta illat. Amit nem lehet utánozni semmivel. Ebben benne vannak a füvek illatai, a nyári virágok illatai. A szárak roppanós, enyhén púderszaga. Olyan emlékek jutottak eszembe, mikor egy marék szénát a markába fog az ember és összeszorítja. Aztán kinyitja a tenyerét, és beleszimatol. Nyár vége. Augusztus. Még forró nappalok, de már harmatos hajnalok.
Nem tudom Nepal és a Himalaya melyik területéről származik ez a finom tea, de semmi föld vagy faillata, semmi gyümölcsös vonzata nincs. Számomra legalábbis. Amikor elkészítem, – mint a leírása is mondja – csodaszép aranyszínű a főzete. Nem adja azt a fajta kesernyés ízt sem, amit a zöld teák általában. A nyelvemen sokkal lágyabban, épp csak a két oldalán érzem. Nagyon lágy, finom, szinte puha az íze. Nem fanyar, nincs meg benne az erős összehúzó hatás. Reggeli teának tökéletes. 

Köszönöm még egyszer

Nepal Himalaya View Green Tea - igazi reggeli finomság! :)

A teát a Demmers Teehaus forgalmazza. 

Gombamentési projekt

 

Ó, hát semmi extra   újfent. De a hűtőben kuksoló gombát meg kellett mentenem. Viszont úgy elhúztam ma az időt a vásárlással, felcipekedéssel, mosogatással, mosással, (na jó, csak bepakoltam, de akkor is ), hogy a végén a szép gondolataim inkább egy nagyon gyors, nagyon egyszerű vacsorává zsugorodtak össze. Egész pontosan: minél fáradtabb lettem, annál jobban egyszerűsödött az elkészítendő étel. Így a végén az a flancos amit kitaláltam, egyszerű  tepsis gombás-pulykás rumlivá redukálódott, igaz rengeteg friss salátával.  

Gombás-pulykás tepsis burgonya – az egyszerűség jegyében

Ez kell hozzá: 1 kg újburgonya, 80 dkg pulykamell, 50 dkg gomba, só, bors, petrezselyem, fokhagyma, némi olaj. Színes saláták megmosva, koktélparadicsommal, igény szerint balzsamecetes, mustáros öntettel. 

Így készült: A tepsit sütőpapírral kibéleltem. A rumlit megsikáltam, (van ehhez édes kis kefém ám ) nagy darabokra vágtam. A gombát megmostam, nagy darabokra vágtam. A pulykamellet is nagy darabokra vágtam.   Mindent beborítottam egy bazinagy tálba.   Csurgattam rá némi olajat, megsóztam, megborsoztam, szórtam rá petrezselymet és granulált fokhagymát is. Kézzel összekevertem és beletettem a tepsibe. Lefóliáztam és betoltam a sütőbe. Kb. 30 perc múlva levettem róla a fóliát, kevertem rajta egyet és feljebb tekerve ahőfokot, kicsit megpirongattam. Kész.
Közben a salátákat összetépkedtem, megmostam, lecentrifugáltam róla a vizet (<– hát ez elég röhejes, de tényleg megtettem) és némi olívával és balzsamecettel kevert mustáros dresszinggel, negyedelt koktélparival kutyultam össze.
Ez ilyen megalomán-vacsi lett, mert a végén a saláta is nagy adag volt, nagy darabokra tépkedve.  

esküszöm a gomba is benne volt, csak a fotóra valahogy nem került :))))

Sikerült feltölteni és halkan megjegyzem, én voltam a szőke, ellenben saját magamtól jöttem rá a hibára és egyből orvosoltam

Gombás tarjaszeletek és a makaróni

 

 Szombaton főzőnap volt. Mert nem akartam egész hétvégén főzőcskézni – na igen, ilyen is van – ezért gyorsan összedobtam egy jó kis töltött paprikát, egy tökfőzeléket (kizárólag magamnak) és egy nagy lábosban gombás húst. Máskor is készítettem már ez utóbbit, de Apa valahogy nem emlékezett rá. Gondolom akkor már jóideje nem ehettünk ilyesmit.  
Anyukám receptje szerint hagyományosan készítettem el. És persze hagyományosan makarónit főztem hozzá, mert minálunk ezt az ételt mindig makarónival ettük. Aztán egyszer csak Apa, a komoly ,fölnőtt' (by Kisherceg) elkezdte a szaftot a tésztán keresztül szürcsölni  Teljesen elképedtem, aztán rájöttem, hogy engem a nagymamám tanított meg erre! Még csigatésztával a levest a kanálból is! Micsoda rösszaságok lehettünk, a mama pedig csibész  Mert amúgy nem tűrte a malackodást az asztalnál.

 

Gombás tarjaszeletek

Ez kell hozzá: 8 szelet tarja, 1 naaagy fej vöröshagyma, 20 cm póréhagyma – mondjuk ez már flanc, de volt otthon, így miért ne tettem volna bele? – , 3 g. fokhagyma, 60 dkg csiperke gomba, 1 nagy (450 g) tejföl, só és bors, 2 ek. liszt, némi olaj. Ízlés szerint apróra vágott snidling a végén. Vagy petrezselyem. Vagy kapor.

Így készült: a husikat lazán kiklopfoltam, enyhén besóztam, beborsoztam mindkét felüket. Némi olajat forrósítottam a lábosban, amiben az egész elkészült. Nagy lábos kell hozzá. Minden szelet husi mindkét oldalát megkapattam. Közben félfőre és csíkokra vágtam a hagymát, a pórét karikákra, a fokhagymát apróra. A gombát pedig nagy szeletekre, nem is túl vékonyra.
Amikor az utolsó ,,kör'' husit kapattam meg, szépen elkezdtem rétegezni. Egy sor husit bőven megraktam hagymával, arra pedig gombát tettem. A következő sorban szintén. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppenhogy ellepte és kis lángon szépen puhára főztem. Amikor megfőtt, a lisztből, kicsi vízből és tejfölből habarást készítettem, avval sűrítettem be. Ekkor én snidlinget szórtam bele. De itt lehet változtatni petrezselyemre, kaporra, ami nagyon megbolondítja, de maradhat ,,pucér'' is. Közben kifő a makaróni és már lehet is tálalni. Na meg szürcsölni

Fotó talán legközelebb, bár nem annyira látványos, hogy fotón jól mutasson. Hasonló módon szoktam készíteni pulykát is, de azt szigorúan kaporral eszem. Én legalábbis. Karajból is készítettem már, de túl sovány hozzá és nem túl ízes hús ehhez az ételhez. Próbálkozni lehet. Igazán olyan étel, amit csak odatesz az ember és közben mindenféle másra – pl. tökgyalulásra a tökfőzelékhez – van ideje.

Szolgálati közlemény

 

Elnézést a tegnap esti fennakadásokért.

Tataroztunk. Egészen pontosan Bodza új ruhát kapott, mert két év alatt az előzőt kinőtte, elnyűtte. Remélem ez is tetszeni fog, még ha kicsit komolyabb is, de azért igyekeztünk színesek maradni. 

Most viszont már itt vagyunk, töretlen lelkesedéssel, és gondolatban már készülünk a második szülinapunkra

Mátrix Ellátó Vállalat

 

 Életem párja (álnéven a Profi , itthon meg a Világ Esze ) ettől a hónaptól új helyen dolgozik. Amikor utolsó napját töltötte előző helyén, aranyos ajándékokat kapott. Azt kell mondjam, ismerték őt Azért vigyorgok ennyire <– mert jókat nevetgélek közben, ahogy eszembe jut, hogyan pakolászta ki itthon a kincseket. Pl. két bébielőkét azokon nagyon nevettem! Azért kettő, mert egy nem érné körbe a nyakát és így legalább hátra is jutott. Biztos, ami biztos! Meg persze sok apróságot. Én is kaptam egy kedves kolléganőjétől egy különleges teát, amiről majd külön szándékozom értekezni. 

Érkezett hozzánk egy remekbe szabott eperdzsem is. Imádom az ilyesmit, mert látszik, mennyi gonddal készült. Benne van készítőjének szíve-lelke, odafigyelése. És nem mellesleg nagyon, de nagyon finom lett. 

Tegnap este debütált nálunk, méghozzá némi rántott camembert sajt és főtt rizs mellé. Tökéletes párosítás, hiába gondolná bárki, hogy túl édes volt.  A hagyományos áfonyalekvár helyett – amit szintén nagyon szeretünk – szép pirosan vigyorgott a tányéron. Fantasztikusan ízletes, zamatos és illatos! Textúrája szép zselés és sima, de gyönyörűen látszanak benne az apró kis magvak. És ami a legjobb, mert idén még nem sok részünk volt benne, hogy benne van a nyár abban a kis üvegben

Eperdzsem a tárnoki Mátrix Ellátó Vállalattól :))))))))))))

Én itt köszönöm meg a volt kollégáknak a sok finomságot, az érdekességeket, a szerencsehalat, és hogy befogadták az én Páromat