Havi Archívum: május 2009

Kakukkfüves lencsegolyók

 

Egyszer, mikor még tesóval laktunk együtt, kitaláltuk, hogy csinálunk lencséből krokettet. Addig fűzött, míg hajlottam rá, hogy egy egész kiló lencsét megfőzzek hozzá. Eszelős mennyiség lett Csak adagoltuk hozzá a lisztet, tojást, morzsát, a fűszereket, a sót. Rengeteg lett belőle! Aztán következett még a formázás, a morzsába forgatás. Jesszus, vagy 3 órán át foglalkoztunk vele és a végén már rá sem bírtunk nézni. Sokat lefagyasztottunk és minden alkalommal, mikor elővettük nagy röhögés kíséretében sütöttük ki. Ellenben az előnye cáfolhatatlan: egyszeri munkával rengeteg adag lett belőle, még vendégvárónak is bevált!
Nahát ebből az esetből tanulva manapság ha ilyet ,,gyártok", akkor csak kevés lencséből. Az íze pedig legtöbbször az aktuális kedvem szerint alakul. Csak egy biztos benne: a fokhagyma!

 

Kakukkfüves lencsegolyók

 

Ez kell hozzá:  25 dkg lencse, 5 babérlevél, 1 tojás, kb. 15 dkg liszt, 10+5 dkg morzsa, só, bors, 5 gerezd fokhagyma, kakukkfű. 

Így készül: a lencsét leöblítem és – szokásomhoz híven – a mikróban 10 perc alatt átforralom. Leszűröm, újra 10 perc alatt átforralom. Mindig így készítek lencsét és sosem fúj fel, nem pufaszt evés után.  Ezután lábosba teszem,hozzáadom a babérleveleket, sót és megfőzöm. Leszűröm, lecsepegtetem, hagyom kicsit hűlni. Kidobom belőle a babérlevelet, a fokhagymát fokhaprésen átpasszírozom, hozzáadom. Beleütöm a tojást, sózom, enyhén borsozom és kb. 2 tk. kakukkfüvet morzsolok a tenyeremközt, majd azt is hozzákeverem. Ehhez a lágy masszához keverem a lisztet és a morzsát, hogy kellemes állaga legyen. Vizes kézzel helyes apró gombócokat formálok belőlük,  majd zsemlemorzsába forgatva tálcára teszem.
Ebből a mennyiségből 40 szép kis gombóc lett. Mivel nem ma készítettem, így előbb tálcástől tettem a fagyasztóba, míg megdermedtek a kis gombóckák, majd egy óra múlva bezacskóztam. Nagyobb tételben is érdemes gondolkozni, mert egy vacsorára, vagy vendégeknek pár perc alatt ki lehet sütni. Finom, fűszeres, ropogós finomság. Salátával magában is megállja a helyét, de köretnek is tökéletes.

kakukkfüves lencsegolyszlik :) 

Mire megsültek, klassz ropogósak lettek. Magos mustárral készült vinegrette került a római salátára. Ezt nem kellett tovább ragozni. 

a mai egyetlen napsütésben, mert estére minden rendes eső (is) eláll, ugyebár :)))

Ave Cesar!

 

 Már legalább két hete vágytam rá. Ja persze, mert kecske mivoltomat úgysem tudnám meghazudtolni Így már észrevettem magamon, hogy ha valamire vágyom, az azért van, mert kívánja a szervezetem. Na jó, ez eddig egy sablonos dolog. De hogy is van ez? Egyszerű. Ha pl. sokáig nem iszom tejet, egyszer csak úgy megkívánom, hogy bedöntök pár nagy bögrével ,,oszt jó van''. Ha több napig olyan a menü, hogy nincs benne, vagy csak nagyon kevés benne a húsféle, akkor egy jó sovány, ropogós, húsos sült oldalasért esz a penész. Most pedig – bár fura, mert zöldet mindig eszünk – a salátákért gajdulok meg. Szeretem a vacsorasalátákat, mert egy hatalmas tálra szoktam felhalmozni és kész öröm, hogy annyi zöld egy helyen van Már a Kedvesem is érzi a fílinget és meg is szokta csodálni, sőt megkérdi, hogy lefotóztam-e és ehető-e, vagy még várni kell. Mi ez, ha nem a pavlovi reflexek simogatása? Ő, aki egyébként magától sosem enne füvet!
Na jó, azért egy cézár saláta neki is bőven tartogat meglepetést. Én meg egyszerűen imádom. Mert saláta, mert csirke, mert olívabogyó, mert paradicsom. Úgy is értelmezhetném, hogy a saláták cézára, még ha nem is innen kapta a nevét. 

 

Egy jó cézársaláta

 

Ez kell hozzá: 1 nagy fej friss, ropogós római saláta, a végén haragos zöld levelekkel. 40-50 dkg csirkemell filé, 2 szikkadt zsemle, 1-1 marék magozott zöld és fekete olívabogyó,  1/2 csokor petrezselyem, 1 marék sangó retekcsíra, 25 dkg koktélparadicsom, 1 nagy tejföl (450g-os), 1 ek. magos mustár, 2 ek. majonéz, olívaolaj ízlés szerint, granulált fokhagyma, só, gondolatnyi cukor, 1 tk. citromlé.

Így készül: A salátát leveleire szedve leöblítjük, lecsepegtetjük (vagy akinek van elmés salátacentrifugája, avval megszárítja. Ez célzás, hogy nekem még ,,nem van'' de örülnék neki). A zsemléket felszeleteljük, felkockázzuk, de lehetőleg harapható, nagyobbacska darabokra. Nem fél zsemlére gondolok, de azért na. A csirkemellet is hasonló méretű darabokra vágjuk, megszórjuk borssal és granulált fokhagymával. A paradicsomokat elnegyedeljük, a petrezselymet nagyra szabdaljuk. Fogunk egy serpenyőt, némi – nem szűz! – olíván megpirítjuk a zsemlekockákat, és a tálra szedjük, hogy lehűljenek. Aztán némi olíván megpirítjuk a csirkehúst is. Rászedjük a zsemlékre, megsózzuk, még egy kis fokhagymával meghintjük. A főzésnek evvel vége is.
A tejfölt kikeverjük a majonézzel és a mustárral, meg egy ek. olívával. Ez lehet szűz . Citromot cseppentünk bele, némi sót és cukrot adunk hozzá, hogy pikáns, kiegyensúlyozott íze legyen. Akkor jó az állaga, ha egy salátalevelet belemártva nem folyik le róla, hanem vékonyan bevonva rajta marad. (és máris bekaphatunk egy ropogós levelet )
Mikor már így elő van készítve minden és egy tenyérnyi hely sincs a pulton, előkapunk egy bazinagy műanyag tálat. A salátaleveleket falatnyi darabokra vágjuk. Én imádom a római saláta levélnyelét, odavagyok érte, ahogy roppan és friss és ízes és és és… A tálban összerázzuk a salátát, a petrezselymet, a paradicsomot, az olívabogyókat és fél marék retekcsírát. Ezt az öntettel összekeverjük. Nekem nem szokott az egész mennyiség kelleni, mindig kimarad valamennyi, mert nem szeretem, ha belefullad a saláta. Ez nem az öntetről szól elsősorban, hanem a salátáról. Hozzáadjuk a zsemlekockákat és a csirkemell darabokat. Annyit tartsunk vissza, hogy tálaláskor tudjunk a tetejére halmozni némi ízelítőt belőlük. Ha összekavirnyoltuk, akkor egy naaaaaaagy salátás tálra halmozzuk fel. Helyezzük el rajta a maradék zsemlekockákat, csirkemelleket, retekcsírát, esetleg petrezselymet. Kész.
Takarítsunk össze magunk után és tálaljunk.

nálam a cézársaláta a saláták cézára is :)

Mondanám, hogy semmi sem kell hozzá, mert minden benne van. Zseniális De az ínyencek biztosan ajánlanának valami könnyű fehérbort mellé. 

melyik falattal kezdjem? :)))))))))

Sokszor nem tudom eldönteni, melyik falattal kezdjem? Puhával, roppanóssal vagy ropogóssal?

ó, azok az apró kis mustármagok... mmmm :)

Hajtogatott sajtos pogácsa

 

Csütörtökön úgy szabtam a napomat, hogy az új hűtőnk szállítása miatt mindenképpen itthon legyek. Ezt nem is volt nehéz megvalósítani, mert egyrészt pocsék idő volt odakint. másrészt eszméletlen könyvet olvasok éppen és kész kín, ha le kell tennem.
Na ez az idő éppen alkalmas volt arra, hogy hajtogatott pogácsát csináljak. Amit hétköznap sosenem, mert sokáig tart. Most meg örömmel, mert bevallom, hogy a 12˘C-ban fáztam és kapóra jött, hogy a kelt tésztához jó előre bekapcsoltam a sütőt és az adott némi meleget a lakásban.

 

Sajtos pogácsa

Ez kell hozzá: 1 kg finomliszt, 2 csapott ek. só, 3 cs. szárított élesztő (vagy 5 dkg friss), 10 dkg zsír (nekem most jófajta itthon kisütött liba), 25 dkg margarin, 25 dkg trappista, 10 dkg füstölt sajt, 3 tojás, 2 dl tej, 1 tk. cukor, 1 kis pohár tejföl. 

Így készül: a sajtokat lereszeltem, a lisztet kétszer átszitáltam, az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttattam. A lisztet összekevertem a sóval és elmorzsoltam benne a zsírt és kb. 15 dkg margarint. Hozzáadtam 2 tojást, a tejfölt és a felfutott élesztőt a tejjel együtt. Rugalmas, inkább lágy tésztát gyúrtam belőle. Fél órára letakartam és hagytam kelni. Akkor kinyújtottam, megkentem a megmaradt margarin felével (kb. 5 dkg), megszórtam a reszelt sajtok harmadával és meghajtogattam. Így is hagytam kelni 30 percet. Újra nyújtottam, rákentem a maradék margarint, a sajt második harmadával megszórtam és meghajtottam. Újabb 30 perc kelesztés. Harmadszori nyújtásnál már nem nyújtottam ki annyira, átlósan bevagdostam a tetejét és szépen kiszaggatam. Lett 24 nagyobb és kb. 20 kisebb pogácsa. A tepsiben letakarva hagytam újabb 30 percet pihenni. Felvert tojással megkentem, pici sóval meghintettem, a sajttal megszórtam és 200°C-os sűtőben kb. 25 perc alatt megsütöttem.
Kívül ropogós, belül réteges és foszlós pogácsa lett. Amikor kihűlt, fagyasztottam is belőle reggelire való csomagokat. A mikró péksüti olvasztó funkciójával szinte frissen sültté tudom varázsolni és még illatos is a kétféle sajt miatt. Persze nagyobb családban ehhez ipari mennyiséget kellene sütni, de érdemes belevágni, hiszen hajtogatni akkor is csak egyszer kell. Csak akkor nem 3 tepsinyi lesz belőle, hanem annak többszöröse. 

sajtos hajtogatott pogácsa..... istenkirályság :)))))))

E bejegyzés szövegét előszőr másképp kreáltam meg, aztán inkább hétköznapibbra vettem a figurát, elvégre mégiscsak maradjunk a gasztro vonalnál :

Jajj de régen kívántam már! Ahányszor csak eszembe jutott még a 90 nap alatt is. De hiszen bűnözés! -kiáltottam magamban.
Milyen finom, ízes, édes és sós. Kiráz a hideg és libabőrös leszek, ha
csak rágondolok. Aztán ott voltak a kifogások. Hogy miért nem?
Mert sokáig tart… mert macerás egy kissé, meg állandóan mosakszom:
előtte, közben és utána. Rémes, még lekopik a bőröm. Aztán azért nem,
mert mikor? Épp a sokáig valósága miatt nehezen passzíroztam volna bele
a programba. Máskor meg? Hát fáradt az ember. Meg nyűgös, meg éppen más
baja van. Feszült, stresszes és miegyéb. Soroljam? 

De ma… úúúú…. már nem bírtam magammal, annyira akartam. Ez az a
nap! És imádni fogom, és türelmes leszek és elég időt adok magamnak is.
Meg neki is. Hogy legyen időm bíbelődni. Hogy mindenre kellő figyelmet
és legfőképpen időt tudjak szentelni. De azért mégiscsak lezseren.

Előkészültem. Nehogy riadalom legyen, hogy túl hideg
bármi is. Ma nincs az a verőfényes napsütés sem, legalább nem szakad az
emberről a víz. Végiggondoltam mit és hogyan, milyen sorrendben.
Bejött!

Most meg? Érzem az illatát, ami teljesen átjár.
Kívül simogat, mert jó látni. Belül meg alig várom, hogy belemélyesszem
a fogaimat! Csorog a nyálam, türelmetlenségem egészen másmilyen.
Izgatott vagyok, mert megégetni nem akarom magam. Ki szeretné? Annál
többet ér ez az élmény. Ízlelgetni, érezni, élvezni a látványát, aztán
a fizikai kontaktust. Lehunyt szemmel, hogy a hideg futkosson a hátamon
és libabőrös legyen a karom. Tenyeremben tartani, mint valami
szentséget. Csodálni tökéletességét és misztikumát egyszerre. Tudni,
hogy az enyém és mindjárt megkapom… mmm :))

Mindjárt kész az első tepsi Szupersajtos pogácsám!

 

Magosan-sajtosan

 

 Amikor olyan egyszerű ételt készítek, mint például a spenót, – amit mellesleg imádok, de csak frissen – akkor általában valami extrább köretet szánok mellé. És ha lehet, akkor valami sajtosat. Így került már asztalra camembert sajtos pirított kenyércsíkokkal, sajtos házi burgonyacsipsszel, sült és rántott sajttal, sajtos leveles rudacskákkal. Tegnap snidlinges szendvicskrémmel és mackósajttal töltött burekas került mellé és nagyon finom volt:

magos-sajtos burekas :)

Na igen, ez kívülről nem látszik, tudom.  A kinyújtott leveles tésztát 6 nagy kockára vágtam, a kockák egyik 3szögletű felébe snidlinges szendvicskrémet kentem, és egy lapjában kettévágott mackó sajtot tettem. a széleit vízzel benedvesítettem, ráhajtottam, lenyomkodtam, a derelyevágóval egyenesre vágtam a széleit. Tetejét tojással megkentem, megsóztam és magokal megszórtam. 20 perc alatt 200°C-on megsütötte. Kész. Friss. Ropogós. A krémes spenóthoz isteni volt 

A zöld mániám elég erős, főleg, ahogy véget ért a szürke tél. Imádok az erkélyen lógni, mert minden növényem zöldellik, a muskátlim már virágzik, a kakukkfüvem és a snidlingem telis-tele van virágokkal. A futórózsám az erkély dísze lett. A zöld hullám behúzódik persze a konyhába is. Milyen klassz lenne, ha a konyhámnak is lenne erkélye, de sajna ez nem egy olyan lakótelep. Majd egyszer…  Azért jó így is, terített asztallal várni a Kedvesem, és csak kitálalni gyorsan a finom és forró, selymesen krémes spenótot, hogy teljes legyen a harmónia. 

zöld terítékkel vártam a Kedvesem :))) aztán zöld spenóttal is

Tonhalas krumplisaláta

 

Vasárnap fél napot szalma voltam a szokásos pasinap ürügyén. Azon morfondíroztam, mit is kezdjek a napommal. Semmivel sem kellett kapkodnom, lévén a héten szabin vagyok és így nem kellett megterveznem semmit, mindenre van időm. De úgy ettem volna valami könnyűt, valami citromost, meg halast… belenéztem kedvenc dvd-imbe (jellemző, hogy már elég a címüket elolvasnom és beugrik, mi van benne) és J.O. receptjét dolgoztam át. 

 

Tonhalas krumplisaláta kapribogyóval

Ez kell hozzá: 1 kg új- vagy kiflikrumpli, 1 üvegcse kapribogyó, 1 citrom szőröstül-bőröstül , extra szűz olívaolaj, 1 cs. snidling, 1 tk. rózsabors, só, 2 tonhalfilé konzerv, fekete és zöld olívabogyók, 15 dkg jófajta sonka, de ez el is hagyható. Petrezselyem és friss salátalevelek. 

Így készült: A rumlit forró megsikáltam és héjastól lobogó forró vízbe téve kb. 15 perc alatt megfőztem. Eközben egy nagy tálba belereszeltem a citrom héját, belefacsartam a levét, háromszor annyi mennyiségű olívát adtam hozzá, megsóztam, szétmorzsoltam a rózsaborsot és beleszórtam. Ámde! Ha olyan tonhalfilét vásároltam volna, ami nem sós lében, hanem olívában van eltéve, akkor annak az olaját leszűrve tettem volna bele. Jó kis csavar , de kár lenne veszni hagyni az olívát.
Eztán… ja igen, leszűrtem a krumplit, egyforma, nem túl kicsi, egyfalatos darabokra vágtam. Nem hámoztam meg. Minek? Tök finom héjastól és semmi, de semmi bajunk nem lesz tőle. Sütéskor is megesszük, és még szeretjük is, amikor ropog. De így is ehető és sokkal csinosabb is a krumpli vele. Szóval míg forró, belekevertem a citromos-olajos öntetbe. Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni. Amikor meghűlt, hozzákevertem a kapribogyót, a darabolt olívabogyókat, az aprított snidlinget, és a petrezselymet. Csíkokra vágtam a sonkát, azt is hozzáadtam, de igazából csak azért, mert maradék volt. Aki gondolja, petrezselyem helyett kaprot szórhat rá. Friss, ropogós, színes salátalevelekkel tálaltam, a tetejére szétszedve rátettem a tonhalakat, még a színes bogyókból és pár csepp citromot is.
Aztán befaltuk

tonhalas krumplisaláta kapribogyóval

Régóta szeretem a kapribogyót, de sokáig fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen egy virágzat. Mindig csak bekaptam és nem vizsgálgattam. Múltkoriban láttam egy ausztrál tévéműsort, amikor is felnyílott a szemem és felszaladt a szemöldököm, úgy rácsudálkoztam. Na azóta még jobban szeretem, főleg mióta láttam, mennyi munka is van vele, mire a kis üvegben a szekrényembe kerül. 

az isteni kapribogyó a tonhalas krumplisalátában :)

Spárgafőzelék

 

 Eddig – bármennyire is imádom a spárgát – nem nagyon készítettem belőle a levesen kívül mást. Mert valahogy a spárga egy szentgség számomra, a levesek királynője.  Persze izgatott a gondolat, hogy mit még? Vagyis mit lehet még csinálni belőle? Persze ezer féle dolgot, még édességet is, mint megtudtam. Ahhoz mondjuk nem fűlik a fogam
De így lett egyik este főzelék belőle itthon. Körbenéztem, mindenféléket elolvastam, aztán megcsináltam úgy, ahogy elképzeltem.

 

Spárgafőzelék fokhagymásan

Ez kell hozzá: 50 dkg tisztított, darabolt spárga, 1 nagy tejföl, 2 tojás, só, granulált fokhagyma, 1 tk. cukor, 1 húsleveskocka, petrezselyem. 

Így készült: A madzagot – vagyis spárgát – annyi vízben tettem fel főni, amennyi kb. 1 cm-nyire ellepte. Beledobtam a leveskockát, sóztam és cukroztam. Persze csak enyhén.  Kb. 15-20 perc alatt megfőtt.
Közben a tojásokat elkevertem a tejföllel és jó sok granulált fokhagymával. Evvel behabartam a főzeléket, majd friss, apróra vágott petrezselymet kevertem bele, amikor kész lett. Hogy legyen egy kis színe Nagyon finom, szinte habosan könnyű lett. Megjegyzem semmi direkt hozzáadott lisztet és zsiradékot nem tartalmazott, csak amennyi a tejfölben volt. 

Persze volt hozzá feltét, méghozzá egy kis pirospaprikás lapocka-kocka, amit gyorsan kuktában, egy kis hagymán megpároltam. Együtt a kettő fenségesen finom lett.