Akkor

 

Szuper volt a horgászás, annak ellenére, hogy a halak a víz tetején lubickolva szinte beleröhögtek a horgászok (tükör)képébe Vagyis két törpeharcsán kívül semmit, de semmit nem fogtunk. Illetve én nem is, mert csak kiültem a kis virágos felhőbámuló székembe egy elég lenge szerelésben és mint a jó sárkányokhoz illik, akik tudniillik gyíkfélék, süttettem magam. Csendes bóbiskolásomat tényleg csak a halak ficánkolása szakította néha meg. Vagy egy-egy hangosabb pacsirta trilla

Mint minden rendes családban, nálunk is volt sonka, meg főtt tojás, persze kalács is, meg majonézes rumli is. Tiszta kánaán! Én meg nem főztem itthon, csak hétfőn.  A szomszédok azt hihették, valaki elaludt, hogy aznap főz sonkát. De így alakult és nem bánom.
Volt persze édesség is. Szolnokra és Tordasra is készítettem egy-egy hatalmas adag tiramisut. Erre a célra van – most már kettő – éppen méretes, praktikus, fedeles dobozom. Aztán amit anyuékhoz szántam úgy itthon maradt, mint a sicc. Mindig van egy kis félelmem, mikor málhásként lecuccolunk a kocsiba, hogy valamit elfelejtek. És Érden már eszembe is jutott. Jujj de pipa voltam! Aztán Apa elmesélte a szüleimnek, hogy képzeljék, micsoda nagy adag, remekbe szabott, isteni tiramisu figyel otthon a hűtőnkben Tiszta ciki volt, hogy itt maradt. 

A családdal együtt lenni mindig jól esik az embernek. Fesztelenül, szeretetteljesen. Ellazultan. De amikor megérkezünk, és viszünk valami meglepetést, imádom az arcokat meglesni. Ezeket a képeket kell elraktározni, hogy ,,szűkebb'' időkben elő tudjuk kapni lelkünk felvidítására.
Jó volt Szolnokon, jó volt Szandaszőlősre kimenni, beleszippantani abba a sokkal lassúbb, nyugodtabb, illatosabb városba. Minden virágba borulva, és sütkérezve a napsütésben, kinyújtózkodva a melegben. Öreg koromban nagyon szeretnék ott élni. Távol fővárosunk egyre nehezebben viselhető zűrzavarától, koszától, zajától. 

Tordasra kimenni a kertbe számomra mindig is a csoda marad. Az ember valahogy egészen másképp néz azokra a növényekre, arra a kertre, amiket ő ültetett, amit ő alakítgatott. Fantasztikus, szinte meghitt érzés számomra, hogy megsimogathatom azokat a hatalmas bokrokat, fákat, amik alig látszottak ki a földből, mikor esélyt adtunk nekik és reménykedtünk bennük, hogy megmaradnak. A gyümölcsfákat nézve eufórikus érzés tölt el a hatalmas virágzó koronák láttán. Ez olyasmi lehet, mint mikor a gazda ránéz a kismalacra és már a füstölt sonkát látja benne? Talán. De sokszor csak csodálom a növényeket, hogy minden évben újraélednek, megindul a vérkeringésük és ilyen gyönyörrel ajándékoznak meg minket. Mindig is csoda marad számomra. 

A Nyúl

Különösebben nem tartunk nagy húsvéti ünnepséget és hagyományokat is csak éppenhogy őrzünk. De anyuéknál minidg van valami meglepi. Akárhány éves nagy ló is vagyok, akkor is van nyuszi. És ez a nyuszi azért nagyon ravasz ám Figyel és jegyzetel év közben. Szóval leesett az állunk Apával, hogy mit is hozott idén. Ígérem, hogy megbecsüljük, lesz látszatja, nem pocsékoljuk el, és hozzá méltón fogjuk felhasználni. Íme:

az igazi! :)))))))) 24 hónapos, illatos, csípős, istenien érett :)

És már tudom is mire használni a szép sajtkés készletem eme darabját! Külön öröm. De meg kell mondjam, ehhez a 24 hónapos, ízes, illatos, kemény, érett, enyhén csípős darabhoz kell is ez a speckó kés. Szóval felavattuk Gondolom ez a majdnem másfél kilós darab azért kitart nálunk egy darabig. De a fantáziám azonnal beindult és úgy ölelgettem, mint egy plüsskutyát. Ez a vigyor azóta is mindig kiül a képemre, amikor kinyitom a hűtőt és matatok benne. Köszönjük szépen! 

odavagyok érte! :)

Bár nem készültem, de azért itthon is volt egy kis nyúlvárás, meg tojásfíling:

idén csak a konyhában volt húsvét :)))

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.