Napi Archívum: 2009/04/16

Szalonnás rumli

 

 Emlékeim szerint amikor anyu gyorsan akart valamit összehozni vacsorára, akkor pucoltunk krumplit, ő sütött némi szalonnát – persze akkoriban jófajta húsos kolozsvárit tartottunk itthon – és némi sóval tepsibe téve fél óra alatt megsütötte a szalonnás krumplit. Amolyan szegény ember vacsorája, de mindig került mellé valamilyen savanyúság, vagy friss zöldség. Legjobban kovászos uborkával szerettem. 
Nagy ritkán manapság is készítem, de azért nem kolozsvárival, hanem extra sovány baconnel, további zsiradék hozzáadása nélkül, némi fűszerrel.

Szalonnás krumpli

Ez kell hozzá: 7-8 nagyobb, egészséges héjú rumli, 30 dkg sovány bacon, granulált fokhagyma, só, szárított kakukkfű. 

Így készül: a bacont csíkokra vágom,  serpenyőben kisütöm. A rumlit megsikálom jó alaposan – a spéci kis zölségsikáló kefémmel – kockákra vágom, leöblítem. Tepsibe sütőpapírt terítek, belerakom a rumlit, enyhén megsózom, megszórom egy kis granulált fokhagymával, és szárított kakukkfűvel. Átforgatom, majd a kisült szalonnát és annak a némi zsírját is rápakolom. Sütőbe tolom és 30 perc alatt megsütöm. A tetejére pár darab bacont nagyobbra hagytam, hogy szépen megpiruljon a sütőben.
Savanyúságnak uborkát, kisdinnyét adok hozzá. Sitty-sutty kész is van.

szalonnás rumli - egyszerűbb napokra :))

Apa azt mondja, nem ismerte ezt az egyszerű ételt. Most meg örömmel ropogtatja a pirult bacont a tetejéről, meg a puha rumlikat. Örülök neki, hogy megint van egy hagyományos étel, amit tovább tudtam adni a családban. 

Utána

 

 A kilencven napos diéta jó alapot adott arra, hogy többször átgondoljam, ezentúl mi is legyen a csapásirány? Nem mondom, hogy ugyanúgy betartjuk és szétválasztjuk majd minden nap a menü hozzávalóit, mint eddig, de arra tökéletesen jó volt, hogy tudjuk, mit mivel szeretünk enni.  Kis odafigyeléssel remek ebédek és vacsik születhetnek.
Így sikerült ez az abszolút vega étel is, ami tulajdonképpen avval kezdődött, hogy szétnéztem a szekrényben. Aztán a többit hozzágondoltam. Apa csak úgy lapátolta befelé

 

Üvegtészta fafülgombával és zöldségekkel

Ez kell hozzá: 1 cs. szárított fafülgomba – úgy vélem roppant mázlista, aki ilyet frissen kap, de ez kb. 25 dkg frissnek felelt meg – 1 kis csomag üvegtészta, 15 dkg zöld ceruzabab, 15 dkg zöldborsó, 2 ek. szezámmag, 2 ek. szójaszósz, 1 hüvelykujjnyi friss gyömbér, gondolatnyi csilipaprika, 1 ek. méz, 1/2 citrom leve, só, 3 g. fokhagyma, olaj, petrezselyem, koriander. 

Így készül: a gombát egy szitában folyó víz alatt gyorsan leöblítem, aztán tálba teszem és forró vízzel leforrázom. 20 percig hagyom állni, ezalatt magára talál, megduzzad és a színe is szép barna lesz.
A babot és a borsót gőzölve pároltam meg, de gondolom ez blansírozással is megoldható. A lényeg, hogy roppanós maradjon. Mire megpárolódott, addigra a gomba is jó lett. A gyömbért közben megpucoltam, és zsülienre, majd apró kockákra vágtam. A wokot felforrósítottam, pici olajat csorgattam bele, majd a gyömbért beledobtam. Közben 3 g. fokhagymát szintén apróra vágtam, és mikor már a gyömbér illatos volt, ezt is hozzáadtam. Rádobtam a fafülgombát, szójaszószt, kb. 2 dl vizet, némi sót. Közben a zöldségek párolóvizével leöntöttem az üvegtéshztát. A gombára figyelve, rácsorgattam a mézet, a citromlét, majd hozzákevertem a borsót és a zöldbabot. Belegondoltam egy kis csilipelyhet.
Leszűrtem a tésztát, hozzákevertem a zöldségekhez, kívánt még némi szójaszószt. Gazgagon megszórtam petrezselyemmel és szezámmaggal. Friss koriander még jobban feldobná

a fa füle, meg az üvegtészta, soooook zölddel :)

25 perc volt az egész és bár soknak tűnik, a sokféle hozzávaló miatt, de nagyon gyorsan, frappánsan el lehet készíteni. Ízben pedig… mmm 🙂 isteni. 

Akkor

 

Szuper volt a horgászás, annak ellenére, hogy a halak a víz tetején lubickolva szinte beleröhögtek a horgászok (tükör)képébe Vagyis két törpeharcsán kívül semmit, de semmit nem fogtunk. Illetve én nem is, mert csak kiültem a kis virágos felhőbámuló székembe egy elég lenge szerelésben és mint a jó sárkányokhoz illik, akik tudniillik gyíkfélék, süttettem magam. Csendes bóbiskolásomat tényleg csak a halak ficánkolása szakította néha meg. Vagy egy-egy hangosabb pacsirta trilla

Mint minden rendes családban, nálunk is volt sonka, meg főtt tojás, persze kalács is, meg majonézes rumli is. Tiszta kánaán! Én meg nem főztem itthon, csak hétfőn.  A szomszédok azt hihették, valaki elaludt, hogy aznap főz sonkát. De így alakult és nem bánom.
Volt persze édesség is. Szolnokra és Tordasra is készítettem egy-egy hatalmas adag tiramisut. Erre a célra van – most már kettő – éppen méretes, praktikus, fedeles dobozom. Aztán amit anyuékhoz szántam úgy itthon maradt, mint a sicc. Mindig van egy kis félelmem, mikor málhásként lecuccolunk a kocsiba, hogy valamit elfelejtek. És Érden már eszembe is jutott. Jujj de pipa voltam! Aztán Apa elmesélte a szüleimnek, hogy képzeljék, micsoda nagy adag, remekbe szabott, isteni tiramisu figyel otthon a hűtőnkben Tiszta ciki volt, hogy itt maradt. 

A családdal együtt lenni mindig jól esik az embernek. Fesztelenül, szeretetteljesen. Ellazultan. De amikor megérkezünk, és viszünk valami meglepetést, imádom az arcokat meglesni. Ezeket a képeket kell elraktározni, hogy ,,szűkebb'' időkben elő tudjuk kapni lelkünk felvidítására.
Jó volt Szolnokon, jó volt Szandaszőlősre kimenni, beleszippantani abba a sokkal lassúbb, nyugodtabb, illatosabb városba. Minden virágba borulva, és sütkérezve a napsütésben, kinyújtózkodva a melegben. Öreg koromban nagyon szeretnék ott élni. Távol fővárosunk egyre nehezebben viselhető zűrzavarától, koszától, zajától. 

Tordasra kimenni a kertbe számomra mindig is a csoda marad. Az ember valahogy egészen másképp néz azokra a növényekre, arra a kertre, amiket ő ültetett, amit ő alakítgatott. Fantasztikus, szinte meghitt érzés számomra, hogy megsimogathatom azokat a hatalmas bokrokat, fákat, amik alig látszottak ki a földből, mikor esélyt adtunk nekik és reménykedtünk bennük, hogy megmaradnak. A gyümölcsfákat nézve eufórikus érzés tölt el a hatalmas virágzó koronák láttán. Ez olyasmi lehet, mint mikor a gazda ránéz a kismalacra és már a füstölt sonkát látja benne? Talán. De sokszor csak csodálom a növényeket, hogy minden évben újraélednek, megindul a vérkeringésük és ilyen gyönyörrel ajándékoznak meg minket. Mindig is csoda marad számomra. 

A Nyúl

Különösebben nem tartunk nagy húsvéti ünnepséget és hagyományokat is csak éppenhogy őrzünk. De anyuéknál minidg van valami meglepi. Akárhány éves nagy ló is vagyok, akkor is van nyuszi. És ez a nyuszi azért nagyon ravasz ám Figyel és jegyzetel év közben. Szóval leesett az állunk Apával, hogy mit is hozott idén. Ígérem, hogy megbecsüljük, lesz látszatja, nem pocsékoljuk el, és hozzá méltón fogjuk felhasználni. Íme:

az igazi! :)))))))) 24 hónapos, illatos, csípős, istenien érett :)

És már tudom is mire használni a szép sajtkés készletem eme darabját! Külön öröm. De meg kell mondjam, ehhez a 24 hónapos, ízes, illatos, kemény, érett, enyhén csípős darabhoz kell is ez a speckó kés. Szóval felavattuk Gondolom ez a majdnem másfél kilós darab azért kitart nálunk egy darabig. De a fantáziám azonnal beindult és úgy ölelgettem, mint egy plüsskutyát. Ez a vigyor azóta is mindig kiül a képemre, amikor kinyitom a hűtőt és matatok benne. Köszönjük szépen! 

odavagyok érte! :)

Bár nem készültem, de azért itthon is volt egy kis nyúlvárás, meg tojásfíling:

idén csak a konyhában volt húsvét :)))