Havi Archívum: április 2009

Canelloni rukolával

 

 Vasárnap volt időm bíbelődni. Amúgy is olyan voltam az egész napos fejfájásom miatt, mint egy chemotoxszal rosszul lefújt légy: még működtem. Ezért ez a piszmogós kaja épp kapóra jött, mert ilyen lassan még sosem készültem el vele.  De még bosszantani sem hagytam magam vele, csak ácsorogtam és töltögettem a canellonikat.

 

Canelloni rukolával

Ez kell hozzá: 1 doboz – azt hiszem 500 gr. – Barilla Canelloni, 1 kg darált pulykahús, 20 dkg rukola, 1 nagy lilahagyma, 5 g. fokhagyma, 2 ek. dijoni mustár,  só, bors. Besamell mártáshoz: 5 ek. liszt, 5 dkg margarin, 1 l tej, 450 g tejföl, só. Az egész tetejére 5-10 dkg Parmggiano Regiano sajt. 

Így készül:  A hagymát apróra vágtam, pici olajon sóval megfonnyasztottam, rádobtam a darált húst, borsot, apróra vágott fokhagymát és egyenletesen átpirítottam. Közben másik edényben a margarinnal és a liszttel halovány rántást csináltam, felöntöttem a tejjel, sóztam, palacsinta sűrűségűre főztem a mártást. A tejfölt hozzákevertem.
A pirított húshoz hozzáadtam a mustárt és még némi borsot. A rukolát kicsit megvagdostam és hozzákevertem, de már nem főztem.
Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag az ilyen jellegű – és a rakott – ételeket mindig jénai tálban készítem. Így most is egy üvegtálat kentem ki margarinnal, simítottam az aljára egy kis besamell mártást. A canelloni csöveket szépen megtöltögettem a rukolás húsos raguval és egymás mellé fektettem a tálban. Amikor tele lett a tál, bőségesen meglocsoltam a mártással. A kimaradt canellonikat kisebb tálban ugyanígy sorakoztattam fel. A megmaradt ragut a kisebb tálban a canellonik tetejéra halmoztam és úgy öntöttem rá a mártást. Mindkettőre parmiggiano regiano sajtot reszeltem és 180°C-os sütőben kb. 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem.

canelloni rukolával - és persze hússal, hogy Apa is megegye :))))))))

15 perc pihentetés után érdemes tálalni, addigra visszanyeri a tartását.

ugyanaz, mint fent :)

Spárga levesben – kelbimbóval

 

 A kelbimbós változat az én kedvemért készült, mivel Apa sajnos allergiás rá és persze nem akarom őt kinyírni (Mint egyszer már majdnem a frankfurti levessel. Na jó… de nagyon ijesztő volt, ahogy a szervezete reagált rá, teljesen frászt kaptam. Mint múlt héten a polipra is. Teljesen pánikban voltam.)

 

Spárga levesben – kelbimbóval

Ez kell hozzá:  4 csík bacon, 50 dkg kelbimbó, 20 dkg tisztított, darabolt spárga, 3 g. fokhagyma, 2 szál újhagyma, 2 dl tejföl, só, bors, őrölt szerecsendió, 1 leveskocka, víz.

Így készül: a bacont – mely szintén maradék volt – vékonyra csíkoztam, lábosban megpirítottam egy csepp fokhagymás olajon. Rádobtam a karikázott újhagymát, átforgattam. Hozzáadtam a kelbimbót és 2 percig párolgattam. Ezután felöntöttem 1,5 l forralt vízzel, beletettem a spárgát és a leveskockát. Amikor felforrt, kis lángon kb. 20 percig főztem. Közben hozzáadtam némi sót, a szétnyomott fokhagymákat és borsot. Amikor megfőttek a zöldségek, belereszeltem 1/4 szerecsendiót és még borsoztam. 
A tejfölt ebbe is hőkiegyenlítés után kevertem bele. Részemről nem eszem tésztával, de akinek van kedve, főzzön bele csigatésztát.

spárga és kelbimbó.... mmmmmm :) isteni

A spárga fanyarsága és a kelbimbó édessége nagyon passzol egymáshoz. Alig várom, hogy holnap ebédre megmelegítsem és bekanalazzam a becsomagolt adagot. Mert ugye ma csak kóstoltam
Amúgy mind a két leves tökéletes egy keményítő napra, esetleg a tejfölt ki kell belőle hagyni.

 

Spárga levesben – magyarosan

 

 Mostanság úgy sikeredett, hogy elég sok húsfélét ettünk. És nagyon kevés levest sikerült. Pedig szeretem a leveseket, némelyikért kifejezetten odavagyok.
Mikor ma hazaértem, körbenéztem a hűtőben és úgy döntöttem, hogy leves lesz holnap. De Apának másmilyet készítettem, mint magamnak. Így is 20 perc alatt összedobtam mind a kettőt és némi főzőcske után kész is voltak.

 

Spárga levesben – magyarosan 

Ez kell hozzá: 10 dkg tisztított és darabolt spárga, 10 dkg ceruzabab, 10 dkg zöldborsó, 2 g. fokhagyma, 3 szál újhagyma, 5 cm  -talán 2-3 dkg lehetett – gyulai kolbász, 2 dl tejföl,1 tk. pirospaprika,1 leveskocka, só, víz.

Így készül: a kolbász, mely maradék volt, felkarikáztam, forró lábosban kisütöttem a zsírját. Rádobtam az apróra karikázott újhagymát és 2 perc múlva a zöldségeket is. Felöntöttem  kb. 1,2 l forralt vízzel, hozzáadtam a leveskockát és a 2 g. szétnyomott fokhagymát. A tetejére szórtam a pirospaprikát. Amikor felforrt, kis lángon kb. 20 percet főztem. A tejfölt hőkiegyenlítés után kevertem hozzá. Egy forralás és kész. Olyan sűrű lett, hogy nem kell bele még tészta sem.

spárga levesben - magyarosan, Apának :)

Azért leteszteltem: finom lett

Snidling

 

Sokat vettem a tél végén, mert imádom. Mindenbe, amibe lehetett, beletettem. Mindenre, amire lehetett rászórtam. Aztán megkönyörültem nekik és egymás után kiültettem őket. Eddig még sosem maradtak meg, de idén valahogy mégis. És meg is hálálták az ápolgatást is. Már nyílik az első virágom:

snidlingvirágom

Snidling, metélőhagyma. Imádnivaló és a kis virágok ha kinyílnak, szintén ehetőek. De kinek van szíve megenni? 

Meggyes-gyömbéres daratorta

 

 A világ legegyszerűbb tortája. Ráadásul és plánesőt, hogy az ötletgazda Apa volt, mikor múltkoriban  polentát sütöttem neki. Illetve magunknak.

Meggyes-gyömbéres daratorta

Ez kell hozzá: 40 dkg kukoricadara, 5 + 2 dkg margarin, 12 dl víz, 3 dl meggylé, 1/2 dl rum, 10 ek. barnacukor, 3 ek. házi vaníliáscukor – vagy 2 cs.  bolti – , 3 ek. kakaópor, hüvelykujjnyi friss gyömbér, 1 citrom leve és reszelt héja, 20 dkg magozott meggy, 1 ek liszt.

Így készül:  Egy csatos tortaformát 2 dkg margarinnal kikentem és a liszttel körbeszórtam. A felesleget kiütögettem belőle. A meggyet lecsepegtettem. A vizet feltettem fornni. A kukoricadarát, a cukrokat és az átszitált kakaóport összekvertem egy tálban. Amikor a víz felforrt, hozzáadtam a meggylét és a margarint. Habverővel folyamatosan kevergetve beleszórtam a kakaós-cukros kukoricadarát és kis lángon kb. 6-8 percig kevergettem, míg besűrűsüdütt. Belereszeltem a citrom héját, a meghámozott gyömbért, és belecsavartam a citrom levét. 10 percig hagytam állni, majd a tortaformába igazgattam. A tetejét alaposan kiraktam a meggyel, amiket kicsit bele is nyomkodtam. 15 percre forró sütőbe tettem. Hagytam kihűlni, megszórtam porcukorral, szeleteltem és tejszínhabbal tálaltam. 

meggyes kukoricadara torta

 

Tulajdonképpen sütés nélkül is  jó lett volna, de az valahogyösszehozta benne az ízeket. A gyömbér nagyon megdobta. Azon még elmélkedem, hogy több kakaót elbírt volna. De összeszámolva, kb. 20 percet foglalkoztam vele, nincs benne sem sütőpor, sem tejtermék, sem tojás, sem liszt. Gondolom az érzékenyebbek is kipróbálhatják. Gratulálok Apácska, jó ötlet volt!

Meleg polipsaláta

 

 Apa vett rá, hogy vegyünk bébipolipot. Részemről nagyon szeretem. Eddig ő is így volt vele. Elkészítettem magunknak és semmi sem maradt belőle.

 

Meleg polipsaláta

 

Ez kell hozzá: 50 dkg tisztított bébipolip, 30 dkg tintahal karika, só, bors, fokhagyma, citromlé, olaj a sütéshez, 5 ek. szemlemorzsa, 1 tk. pirospaprika, 1 mk. csilipehely, 1 nagy adag vegyes friss saláta: színes salátalevél mix, madársaláta, rukola, 6 g. fokhagyma, 2 ek. liszt, 3 dkg margarin, 300 ml tejszín. 

Így készül:  A polipot megmosom, lecsepegtetem, megszórom granulált fokhagymával, sóval sé borssal. A tintahalat szintén leöblítem, lecsepegtetem, megsózom. 
Előbb a meleg öntetet készítem el. A fokhagymát megpucolom és
kivételesen fokhagymaorésen nyomom át. A lisztet a margarinon
megpirongatom, de éppen csak. Rádobom a fokhagymát, némi sót és
felöntöm a tejszínnel. Összeforralom, borsozom és kész.
A morzsát egy erős zacskóba szórom a pirospaprikával, granulált fokhagymával, borssal, csilipehellyel együtt. A tintahal karikákat beleteszem a zacskóba, összefogom a száját és jó alaposan megrázogatom, rányomkodom a fűszeres morzsát. Bő olajban gyorsan megsütögetem. Kb 1 perc kell neki.
A bébipolipot grillserpenyőben, nagyon kevés olajon szintén 1-1 perc alatt megsütöm. A salátákat összekeverem, ráteszem a tintahalkarikákat és a polipokat, majd a meleg, de már nem forró fokhagymamártással meglocsolom. Sima pirítós illik mellé, de mi anélkül ettük és úgy is finom volt. 

meleg polipsaláta fokhagymás öntettel

 

Egyvalamit azonban mindenkinek a figyelmébe ajánlok. Ha valaki fehérjeallergiás, akkor óvatosan fogyassza a gerinctelen-féléket. Apának késő este olyan hirtelen jött ki az allergiája, hogy frászt kaptam. Percek alatt tenyérnyi helyeken hólyagosodott fel a bőre. Azonnal kalciumot kellett innia, méghozzá rengeteget.  Nagyon megijesztett, hajnalig szinte alig aludtunk, ugrásra készen, hátha kell orvosi beavatkozás. A furcsa, hogy amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan is múlik el neki. De azt hiszem polippal egy darabig nem kísérletezünk nála. Másnap kaptam tőle egy levelet napközben, nem tudom hol találta, amit olvasott, de ajánlom mások figyelmébe is:




,,A legújabb kutatások magyarázattal szolgálnak
arra, hogy miért allergiásak többen a tehéntejre, mint a lótejre. Egyes
szakemberek által végzett újabb kutatások szerint a rokonság az állati eredetű
élelmiszer fehérje és az emberi fehérje között határozza meg, hogy vajon okoz-e
allergiát. Elméletetileg az összes fehérje potenciális allergén, de a tanulmány
szerint a gyakorlatban az állati eredetű élelmiszer fehérjék azon képessége, hogy
allergénekké váljanak, függ az emberi megfelelőjétől való evolúciós távolságtól.

Ez megmagyarázza, hogy azok, akik allergiásak a
tehéntejre, sokszor miért nem érzékenyek a lótejre, de a kecsketejre már igen.
A lótejben ugyanis a fehérjék 66%-ban is megegyezhetnek az emberi tej
fehérjéivel, míg az ismert allergének a tehenek és a kecskék esetében kevesebb
mint 53%-ban egyeznek meg a megfelelő emberi proteinekkel.

Összességében kimutatták azt is, hogy csak az az
állati eredetű élelmiszer fehérje válthat ki allergiát, amely kevesebb, mint
54%-ban egyezik meg az emberi megfelelőjével.
A tehéntej és a tyúktojás gyakran
okoz allergiát kisgyerekeknél, míg felnőttek esetében a leggyakoribb állati
eredetű élelmiszer-allergének a hal és a tengeri ételek.
A kutatók rámutattak,
hogy az állati eredetű élelmiszer-allergének többsége három különböző fehérje
csoport egyikébe tartozik. A tropomiozin az a fehérje, amit az izomszövetekben
található, és ez a legfontosabb kategória.

Az emlősökben, a halakban és a madarakban lévő
tropomiozin legalább 90%-ban megegyezik legalább egy emberi
tropomiozinnal, és egyikről sem derült ki, hogy allergiát okoznának. Ezzel
ellentétben az allergiát kiváltó tropomiozinok gerinctelen állatokban
találhatóak, például rovarokban, héjas állatokban, valamint hengeres
férgekben, és legfeljebb 55%-ban egyeznek meg a legközelebbi emberi
megfelelőjével.

Az EF-hand fehérjék alkotják a második legnagyobb
állati eredetű élelmiszer-allergének csoportját. Azok, amelyek a
madarakban, emlősökben találhatóak, nem okoznak allergiát, de a békákban és
a halakban lévők már igen. A harmadik állati élelmiszer allergén család a
kazeineké, mind emlősökhöz kapcsolható fehérjék tejből. A kutatók elemeztek
nyúltól, patkánytól és tevéktől, valamint birkától, kecskétől, szarvasmarhától
és lovaktól származó tejet is.

A korábbi elemzések a növényi eredetű élelmiszer
allergénekről 2005-ben jelentek meg, ekkor a kutatók kiderítették, hogy a
legtöbb fehérje egy igencsak korlátozott számú fehérje szupercsaládba
tartozik. A kutatás megkönnyíti az új allergének azonosítását, és
megmagyarázhatja, hogyan is váltanak ki immunis reakciókat.

Amikor
meg kellene különböztetni az idegen és saját fehérjéket egymástól, az állati
eredetű fehérje az emberi immunrendszer képességeit meghaladja. Az immunis
válaszok néhány állati eredetű allergén esetében – mint például a
gerinctelen tropomiozinoknál – közel áll ahhoz, hogy egyfajta autoimmun
választ váltsanak ki, és erről nem szabad megfeledkezni, amikor az allergia
gyógyítási módszerei kerülnek szóba.’’

 

Felelek

 

 Ismerősöm kérdezte, hogy mi újság mostanság a kis bodzámon, mert úgy látja nem vagyok elég aktív?

Nos örömmel jelentem, hogy minden rendben van. Természetesen nem azért ,,lapítok'', mert nem eszünk, ezt talán már korábban is említettem.
A ritkább írogatásnak egyszerű oka van: olyasmiket eszünk, amiket már ettünk. Apának is volt kifejezetten olyan kívánsága, hogy egyes ételeket készítsek el újra, mert szerette, mert ízlett neki. Kértem, nézze át a bodzát és írjon listát. Persze nem tette meg  
Én viszont átnézegettem a régebbi recepteket. Látom, hogy mihez illene pl. fotót pótolnom, ha ismételni fogjuk, és persze örömmel készítem el őket újra. Tán az sem biztos, hogy ugyanúgy

Magyarázom a bizonyítványom, de elgondolkodtam rajta, vajon mások hogyan csinálják? Valahogy kizártnak tartom, hogy a sok ügyes gasztroblogger közül mindenhol minden nap olyan étel készüljön, amit addig még sosem készített el. Egyébként is jó az ismétlés.
Azt azért meg kell mondjam, hogy sokszor a legnagyobb lendületet az tudja adni, amikor valaki elmondja, ide írja, hogy megcsinálta valamelyik receptem és ízlett, jó volt. Ennél nagyobb dícséret nincs is számomra. Na jó, talán mikor szeretteim élvezettel falják ami készült, az még überelheti  de csak mert akkor ott a látvány is, hogy látom, hogy ízlik.

Szerencsére nem szoktam melléfogni. Mármint ízben. Nagyjából tudom, hogy ki mit eszik meg, hol vannak a határai – már ami a kísérletezéseimet illeti – és meddig mehetek el. Így engem sem érhet nagy csalódás  
Jól esik, hogy érdeklődnek felőlem, mi van már? Egy hete nem írtál, hiányolom, stb.  Sosem hittem volna, hogy egyszer nem csak magamnak fogom kis bodzámat szerkesztgetni, vezetgetni, hanem rendszeres látogatóim is lesznek.
Vagyis köszönöm mindenkinek, aki látogat, keresgél nálam, olvasgat, hogy erre jár. De tényleg  Azt nem ígérem, hogy minden napra jut majd új recept, mint ahogy eddig sem. Mint azt sem ígérem, hogy egy sokadszor készült túrós csuszát lefotózok, vagy olyan egyszerű ételeket, amelyek minden háztartásban fenn vannak az állandó ,,étlapon''.
Van egy receptújság, amit – kedves gesztusként minden hónapban megkapok a megjelenése óta ajándékba – kedvelek, de még ennek ellenére is érzem rajta, hogy olykor egy kissé ,,laposabb'' a felhozatal, kiégettebb a menüsor benne. Nincs mindig benne bombasztikus recept, amit elolvasva rohanok a konyhába, hogy elkészítsem. Szóval még a profiknak sem sikerül mindig, hónapról hónapra olyat összehozni, ami minden igényt kielégít. Hát még nekem  

Vagyis a nagy lapítás oka nem a tunyaság, vagy hogy ráuntam volna kis bodzámra, csak annyi, hogy ismétlünk.

Szalonnás rumli

 

 Emlékeim szerint amikor anyu gyorsan akart valamit összehozni vacsorára, akkor pucoltunk krumplit, ő sütött némi szalonnát – persze akkoriban jófajta húsos kolozsvárit tartottunk itthon – és némi sóval tepsibe téve fél óra alatt megsütötte a szalonnás krumplit. Amolyan szegény ember vacsorája, de mindig került mellé valamilyen savanyúság, vagy friss zöldség. Legjobban kovászos uborkával szerettem. 
Nagy ritkán manapság is készítem, de azért nem kolozsvárival, hanem extra sovány baconnel, további zsiradék hozzáadása nélkül, némi fűszerrel.

Szalonnás krumpli

Ez kell hozzá: 7-8 nagyobb, egészséges héjú rumli, 30 dkg sovány bacon, granulált fokhagyma, só, szárított kakukkfű. 

Így készül: a bacont csíkokra vágom,  serpenyőben kisütöm. A rumlit megsikálom jó alaposan – a spéci kis zölségsikáló kefémmel – kockákra vágom, leöblítem. Tepsibe sütőpapírt terítek, belerakom a rumlit, enyhén megsózom, megszórom egy kis granulált fokhagymával, és szárított kakukkfűvel. Átforgatom, majd a kisült szalonnát és annak a némi zsírját is rápakolom. Sütőbe tolom és 30 perc alatt megsütöm. A tetejére pár darab bacont nagyobbra hagytam, hogy szépen megpiruljon a sütőben.
Savanyúságnak uborkát, kisdinnyét adok hozzá. Sitty-sutty kész is van.

szalonnás rumli - egyszerűbb napokra :))

Apa azt mondja, nem ismerte ezt az egyszerű ételt. Most meg örömmel ropogtatja a pirult bacont a tetejéről, meg a puha rumlikat. Örülök neki, hogy megint van egy hagyományos étel, amit tovább tudtam adni a családban. 

Utána

 

 A kilencven napos diéta jó alapot adott arra, hogy többször átgondoljam, ezentúl mi is legyen a csapásirány? Nem mondom, hogy ugyanúgy betartjuk és szétválasztjuk majd minden nap a menü hozzávalóit, mint eddig, de arra tökéletesen jó volt, hogy tudjuk, mit mivel szeretünk enni.  Kis odafigyeléssel remek ebédek és vacsik születhetnek.
Így sikerült ez az abszolút vega étel is, ami tulajdonképpen avval kezdődött, hogy szétnéztem a szekrényben. Aztán a többit hozzágondoltam. Apa csak úgy lapátolta befelé

 

Üvegtészta fafülgombával és zöldségekkel

Ez kell hozzá: 1 cs. szárított fafülgomba – úgy vélem roppant mázlista, aki ilyet frissen kap, de ez kb. 25 dkg frissnek felelt meg – 1 kis csomag üvegtészta, 15 dkg zöld ceruzabab, 15 dkg zöldborsó, 2 ek. szezámmag, 2 ek. szójaszósz, 1 hüvelykujjnyi friss gyömbér, gondolatnyi csilipaprika, 1 ek. méz, 1/2 citrom leve, só, 3 g. fokhagyma, olaj, petrezselyem, koriander. 

Így készül: a gombát egy szitában folyó víz alatt gyorsan leöblítem, aztán tálba teszem és forró vízzel leforrázom. 20 percig hagyom állni, ezalatt magára talál, megduzzad és a színe is szép barna lesz.
A babot és a borsót gőzölve pároltam meg, de gondolom ez blansírozással is megoldható. A lényeg, hogy roppanós maradjon. Mire megpárolódott, addigra a gomba is jó lett. A gyömbért közben megpucoltam, és zsülienre, majd apró kockákra vágtam. A wokot felforrósítottam, pici olajat csorgattam bele, majd a gyömbért beledobtam. Közben 3 g. fokhagymát szintén apróra vágtam, és mikor már a gyömbér illatos volt, ezt is hozzáadtam. Rádobtam a fafülgombát, szójaszószt, kb. 2 dl vizet, némi sót. Közben a zöldségek párolóvizével leöntöttem az üvegtéshztát. A gombára figyelve, rácsorgattam a mézet, a citromlét, majd hozzákevertem a borsót és a zöldbabot. Belegondoltam egy kis csilipelyhet.
Leszűrtem a tésztát, hozzákevertem a zöldségekhez, kívánt még némi szójaszószt. Gazgagon megszórtam petrezselyemmel és szezámmaggal. Friss koriander még jobban feldobná

a fa füle, meg az üvegtészta, soooook zölddel :)

25 perc volt az egész és bár soknak tűnik, a sokféle hozzávaló miatt, de nagyon gyorsan, frappánsan el lehet készíteni. Ízben pedig… mmm 🙂 isteni. 

Akkor

 

Szuper volt a horgászás, annak ellenére, hogy a halak a víz tetején lubickolva szinte beleröhögtek a horgászok (tükör)képébe Vagyis két törpeharcsán kívül semmit, de semmit nem fogtunk. Illetve én nem is, mert csak kiültem a kis virágos felhőbámuló székembe egy elég lenge szerelésben és mint a jó sárkányokhoz illik, akik tudniillik gyíkfélék, süttettem magam. Csendes bóbiskolásomat tényleg csak a halak ficánkolása szakította néha meg. Vagy egy-egy hangosabb pacsirta trilla

Mint minden rendes családban, nálunk is volt sonka, meg főtt tojás, persze kalács is, meg majonézes rumli is. Tiszta kánaán! Én meg nem főztem itthon, csak hétfőn.  A szomszédok azt hihették, valaki elaludt, hogy aznap főz sonkát. De így alakult és nem bánom.
Volt persze édesség is. Szolnokra és Tordasra is készítettem egy-egy hatalmas adag tiramisut. Erre a célra van – most már kettő – éppen méretes, praktikus, fedeles dobozom. Aztán amit anyuékhoz szántam úgy itthon maradt, mint a sicc. Mindig van egy kis félelmem, mikor málhásként lecuccolunk a kocsiba, hogy valamit elfelejtek. És Érden már eszembe is jutott. Jujj de pipa voltam! Aztán Apa elmesélte a szüleimnek, hogy képzeljék, micsoda nagy adag, remekbe szabott, isteni tiramisu figyel otthon a hűtőnkben Tiszta ciki volt, hogy itt maradt. 

A családdal együtt lenni mindig jól esik az embernek. Fesztelenül, szeretetteljesen. Ellazultan. De amikor megérkezünk, és viszünk valami meglepetést, imádom az arcokat meglesni. Ezeket a képeket kell elraktározni, hogy ,,szűkebb'' időkben elő tudjuk kapni lelkünk felvidítására.
Jó volt Szolnokon, jó volt Szandaszőlősre kimenni, beleszippantani abba a sokkal lassúbb, nyugodtabb, illatosabb városba. Minden virágba borulva, és sütkérezve a napsütésben, kinyújtózkodva a melegben. Öreg koromban nagyon szeretnék ott élni. Távol fővárosunk egyre nehezebben viselhető zűrzavarától, koszától, zajától. 

Tordasra kimenni a kertbe számomra mindig is a csoda marad. Az ember valahogy egészen másképp néz azokra a növényekre, arra a kertre, amiket ő ültetett, amit ő alakítgatott. Fantasztikus, szinte meghitt érzés számomra, hogy megsimogathatom azokat a hatalmas bokrokat, fákat, amik alig látszottak ki a földből, mikor esélyt adtunk nekik és reménykedtünk bennük, hogy megmaradnak. A gyümölcsfákat nézve eufórikus érzés tölt el a hatalmas virágzó koronák láttán. Ez olyasmi lehet, mint mikor a gazda ránéz a kismalacra és már a füstölt sonkát látja benne? Talán. De sokszor csak csodálom a növényeket, hogy minden évben újraélednek, megindul a vérkeringésük és ilyen gyönyörrel ajándékoznak meg minket. Mindig is csoda marad számomra. 

A Nyúl

Különösebben nem tartunk nagy húsvéti ünnepséget és hagyományokat is csak éppenhogy őrzünk. De anyuéknál minidg van valami meglepi. Akárhány éves nagy ló is vagyok, akkor is van nyuszi. És ez a nyuszi azért nagyon ravasz ám Figyel és jegyzetel év közben. Szóval leesett az állunk Apával, hogy mit is hozott idén. Ígérem, hogy megbecsüljük, lesz látszatja, nem pocsékoljuk el, és hozzá méltón fogjuk felhasználni. Íme:

az igazi! :)))))))) 24 hónapos, illatos, csípős, istenien érett :)

És már tudom is mire használni a szép sajtkés készletem eme darabját! Külön öröm. De meg kell mondjam, ehhez a 24 hónapos, ízes, illatos, kemény, érett, enyhén csípős darabhoz kell is ez a speckó kés. Szóval felavattuk Gondolom ez a majdnem másfél kilós darab azért kitart nálunk egy darabig. De a fantáziám azonnal beindult és úgy ölelgettem, mint egy plüsskutyát. Ez a vigyor azóta is mindig kiül a képemre, amikor kinyitom a hűtőt és matatok benne. Köszönjük szépen! 

odavagyok érte! :)

Bár nem készültem, de azért itthon is volt egy kis nyúlvárás, meg tojásfíling:

idén csak a konyhában volt húsvét :)))