Hétvégi reggeli

 

 Amikor van időm, szeretem meglepni a Kedvest egy finom és szép reggelivel. Számomra a látvány éppolyan fontos, mint az íz, ha ételről van szó. Egyáltalán nem mindegy, hogy van kitálalva, kínálva. Igazság szerint a tetszés a legelején, a főzéskor kezdődik. Már a hozzávalóknak is szépnek, egészségesnek, impozánsnak kell lennie. Akkor tudom, hogy jó lesz az étel. Nem kell elnyomni az ízeket, hadd érezzük ki mindennek a sajátját.
Talán ezért – is – részesítem előnyben azokat az ételeket, amiket nagyon gyorsan, 10-20 perc alatt lehet elkészíteni. Vagy éppen olyan, hogy jó sokáig ott lehet hagyni – levesek, egyben sült húsok – hogy sokáig felé sem kell nézni, így adva nekem szabadságot, hogy közben bármit csinálhassak. Nem emlékszem talán csak egy vagy két esetre, hogy fogolynak éreztem magam. De akkor emlékeim szerint ,,nagyüzemben'' nyomtuk anyuval az ünnepi készülődést.

Azóta sokat változtam, saját háztartást vezetek, és ha van kedvem reggel, ha szépen süt a nap, ha tavasz van, ha kicsattanok,  akkor kell egy kis napsütéses reggelit is gyártani. Alig várom, hogy olyan idő legyen, amikor reggel kiülhetek az erkélyre a függőszékbe és ott iszogathatom a teámat. Bámulom majd a virágaimat és a kék eget. Bárcsak itt lenne már! Mennyire másképp tud indulni egy olyan nap, amikor reggel az embernek van ideje magára. Ezért az élményért képes vagyok egy fél órával korábban is felkelni. Őrült lennék?

márciusi szendvicsek Apának :)

Múlt hét vasárnap épp március tizenötödike volt. A nagymamám szülinapja. Mindig eszembe jut, hányszor mondtuk neki, hogy – Mama, a te szülinapod nemzeti ünnep!
És most, hogy volt itt kis elmaradásom – amiért meg is kaptam a jogos elmarasztalásokat – megnéztem a statisztikámat. Biztosan jó ideig nem felejtem el, hogy mióta kis bodzám megszületett, épp ez a március tizenötödike volt a leglátogatottabb napunk. Nem hiszek a véletlenekben. Visszatérve a lustaságra jelentem, hogy kicsit zsong most az élet. Leginkább a munka odabent. Így estére olykor nem marad kapacitásom a gép előtt ücsörögni, vagy a vacsit fotózni. De megvagyunk és itt is igyekszem jelen lenni.
Köszönöm, és nagyon örülök, hogy hiányoztam

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.