Napi Archívum: 2009/03/08

Kókusztejes zöldségek üvegtésztával

 

 A mai kreációnk közös Apával. Valamelyik héten ő találta ki az alapokat. Én meg összehoztam az ízeket a fejemben, aztán 15 perc alatt az ebédet is. 

 

Kókusztejes zöldségek üvegtésztával

Ez kell hozzá: 25 dkg fagyasztott sötétzöld ceruzabab, 20 dkg fagyasztott zöldborsó, 1 üveg babmuszrügy (10 dkg), 1 doboz kókusztej, 1 doboz konzerv fehérbab, 1 mókáskanálnyi csilipehely, 4 g. fokhagyma, 15 cm póréhagyma, só, 1 ek őrült gyömbér, 1 ek. lime-lé, 3-4 ek. kukoricaolaj, 20 dkg üvegtészta.

Így készült: nagy lábosban vizet forralunk, sózzuk. A ceruzababot 3-5 centis darabokra pattintva beleszórjuk a tésztafőző betétbe, a borsót a tetejére szórjuk.  Lefedve 10 percig főzzük. A konzerv babot és a babmuszrügyet szitában leöblítjük. Ezalatt egy mély serpenyőben az olajat felforrósítjuk, majd a vékony szeletekre vágott fokhagymát és a gyömbért együtt beleszórjuk. A vékony csíkokra és 3-4 centisre vágott póréhagyma nagy részét is rádobjuk. Egy percig kevergetjük, aztán hozzáadjuk a babmuszrügyet és a fehérbabot. Közben lecsepegtetjük a roppansóra főtt babot és zöldborsót és azt is hozzáadjuk a serpenyő tartalmához. Összeforgatjuk, átforrósítjuk. A kókusztejet felrázzuk, majd ráöntjük a zöldséges egyvelegre. Hagyjuk kicsit rotyogni. Csilipelyhet szórunk rá. A lime-lével kiegyensúlyozzuk az ízeket.  Eközben a zöldbab és zöldborsó főzővizébe beletesszük az üvegtésztát. 3 percig hagyjuk állni, aztán leszűrjük. Főzni tilos! A kókuszos ragut ha kell sózzuk – biztos, hogy kell – és még igény szerint tehetünk bele gyömbért is és fokhagymát is. A maradék pórécsíkocskákat rászórjuk, de lehet akár snidlinget vagy újhagymát is díszítésül adni hozzá. (én elfelejtettem a snidlinget, pedig ott tenyészik a pulton a szemem előtt )

kókusztejes zöldségek üvegtésztával :) isteni finom ízek és csodás színek! :)))

Tálalás forrón, pálcikával. Már aki tud vele enni, mert mi nem nagyon. Villával is legalább annyira élvezhető

Egy kis sztori a csiliről

Sem Apa, sem én nem vagyunk oda a túl erős, vagy csípős ételekért. Nem is tudom, ő miért nem, mert olykor a csilis babot igen megkívánja. Én tudom, miért nem, de ez nem is baj. Mert így, ez okból kifolyólag igen kifinomult ízlelésem lett. Vagy örököltem Minden ételt úgy szeretek elkészíteni és megenni, hogy az összetevők ízét is érezzem benne. Tudjam, mit eszek.
Tavaly egy vásárlás alkalmával gyönyörű piros csilipaprikát láttunk. Kilóra! Meg is lepődtem, de már akkor úgy gondoltam, hogy azért nem ártana kipróbálni. Persze nem töményen. Elhatároztam, hogy csilipelyhet gyártok belőle, mert hallottam valahol róla. Kettő darabot vettünk, de szerintem csak a zacskó súlyát mérte a mérleg, így horrorisztikus 50,-Ft-ért kerültek a birtokunkba a szépségek.
Itthon aztán nekiálltam, félbevágtam, kimagoztam őket. A húsukat éles késsel apróra vágtam és 2 nap alatt egy kistányéron kiszárítottam. Majd üvegbe szórtam. Nagyon klassz megoldás a szórófejes üvegcse, mert hol a kisebb, hol a nagyobb lyukú adagolón keresztül épp egy gondolatnyit lehet az ételbe szórni. Egy biztos, idén is csinálok, mert nagyon fogytán van. Pedig mi csak mikroszkópikus mennyiséget használunk belőle. De előbb gumikesztyűt húzok, mert az a két kis drágaság még 3 nap múlva is csípte a körmöm alatt a bőrömet!

Üvegtészta

Amiből van: mungóbabliszt és víz.  Tehát keményítő. Bár fehérjetartalmát is nagyra tartják, szénhidrát tartalma gyakorlatilag nincs. Ezért is gondoltuk, hogy remek lesz ez a keményítő napi kreáció.