Napi Archívum: 2009/03/03

Scallop és calamary

 

 Igazi ünnepi vacsi került ma az asztalra. Vagyis úgy döntöttünk, hogy most kipróbáltuk – amúgy egy kis okunk tényleg volt ünnepelni, de erről majd a maga idején – és ünnepi menüként fogjuk számon tartani.
Fésűkagylót, vagyis scallop-ot és tintahalat, vagyis calamary-t sütöttünk. Az igazság, hogy kerestem és néztem és olvastam és kutattam mindenféle recepteket a fésűkagylóhoz, de a legjobban ez a rémesen egyszerű, J.O.-féle maradt meg a fejemben. Csak semmi flanc, egy kis kagyló, egy kis hal, és egy jó színes, vinegrettes saláta. Nagyon, nagyon finom volt

 

Fésűkagyló sonkában és tintahalkarikák fűszeres bundában

Ez kell hozzá: 6 fésűkagyló, 25 dkg tintahal karika, 6 szelet Serrano sonka, vagy valami nagyon vékony, nagyon jófajta, 6 rövidke szál rozmaring, citrom, só, bors, olaj, egy adag színes salátalevél, 10 szem koktélparadicsom, kis mustárból, olívából, barnacukorból, sóból kevert salátaöntet.

Így készül: a kagyló szinte semmi előkezelést nem igényel, ha friss. Egy kis citrom persze jót tesz neki.  A sonkát szeletenként háromrét hajtjuk hosszában, körbetekerjük vele a kagylót, fogpiszkával előszúrjuk a lyukat és beledugunk egy darabka rozmaringot. Sózni nem kell a sonka miatt, de borsozni színes borssal nem árt.


így néztek ki sütés előtt... hát nem gyönyörűek? :)))))

 

Evvel bíbelődtem vagy 5 percig. Aztán a tintahal karikákat, amiket megcitromoztam, megszórtam granulált fokhagymával, bundáztam: egy erős zacskóba 2 ek. lisztet, 1. tk. sót, 1 tk bazsalikomot és 1/2 tk, borsot szórtam. Beledobtam a tintahal karikákat, összefogtam a száját, felfújtam, megcsavartam jó szorosan és őrült módon rázni kezdtem. Hogy a karikákra mindenhol rátapadjon a fűszeres bunda.


scallop serrano sonkában és calamary fűszeres bundában.... eszméletlenség :)))

 

Mire Apa jött és lezuhanyzott, összekevertem a salátaleveleket a dresszinggel, belefeleztem a koktélparikat is. Előbb kevés olíván a kagylókat sütöttem meg, kb. 5-6 perc alatt összesen. Félretettem pihenni. Aztán a tintahalakat sütöttem meg gyorsan és már ehettünk is.
Fantasztikus ízek és fantasztikus látvány! De maradandó élmény volt mindkettőnk számára

 

fésűkagyló és tintahal.... mindenhogy szeretjük :)

 

Naszóval… Kedvesem még a rozmaringot is megette! És a salátás tálat is kitörölgette! Úgyhogy meg vagyok elégedve, számomra ez a legnagyobb elismerés

Különleges barátságok díja

 

Micsoda meglepetés ért ma itt. Maricától, akinek a szuper reform nasis oldala már régebben megfogott, díjat kaptam. Méghozzá „Különleges baráti díj”-at. Nagyon köszönöm! Jó dolog, hogy mi gasztrobloggerek – és persze egyéb bloggerek – még látatlanban is összetartozunk. Mint valami kaszt-féle, olyan ez a violág. Egyszer hallottam rádióban egy új mondást: blog nélkül lehet élni. De minek? 

 

Tovább is adom a stafétát. Méghozzá egyszer simsinek,  aztán cicónak és konoknak. Remélem nekik is elég gondolkodnivalót ad majd a feladat