Napi Archívum: 2009/03/02

Kagylóleves chorizo-val és tejszínnel

 

 Teljesen tanácstalanná váltam ma, mikor kibontottam és rádöbbentem, hogy az az üveges főtt kagyló, amit vettünk, mérhetetlenül ecetes. Persze hogy tesztel az ember? Bekap egy falatot… és hát egyből minden bajom lett, olyan mértékben volt ecetes a drága. Pedig vajpuha volt.  Mélabúsan ücsörögtem. Aztán hirtelen eszembe jutott, illetve felderengett, hogy Apa valami levest szeretett volna. Miféle levest is készíthetnék ebből az apró kagylóból?

Kagylóleves chorizo-val és tejszínnel

Ez kell hozzá: 1 üveg sós lében eltett főtt kagylóhús, történetesen ez 20 dkg volt. 10 dkg chorizo, 15 cm póréhagyma, 20 szál snidling, 500 ml tejszín, 200 ml víz, gondolatnyi só, hangyányi rózsabors, gondolatnyi fokhagyma, 1/2 lime leve, olívaolaj. 

Így készült: Mivel meg akartam szabadulni az ecettől a kagylón, ezért szitába téve leöblítettem. Hagytam lecsepegni. Így csak egy kis pikantériája maradt, ami még jót is tett neki. A chorizo-t – illetve a hirtelen jött ötlet miatt ennek hiányában egy jófajta és igen puha, de a spanyollal megegyező méretű és állagú ! gyulai kolbászt –  nem túl vékonyan felkarikáztam. Serpenyőben olaj nélkül megpirítottam. Közben gyorsan felkarikáztam a pórét is. Amikor a kolbász csodás piros zsírja kisült, rádobtam a hagymát, de nem pirítottam, csak kavartam rajta egyet. Rögtön hozzáadtam a kagylóhúst, a felrázott tejszínt és a vizet. Az egészet felforraltam, majd 3-4 percig kis lángon főztem.Kóstolás után sóztam, pici granulált fokhagymát szórtam bele, csavarintásnyi rózsaborsot. A végén pedig az apróra vágott snidlinggel kínáltam meg. Újabb kóstolás, a fél lime leve, egy csurgatásnyi olívaolaj. Azt hiszem 10 percen belüli időt futottam Tovább tartott leírni, mint megcsinálni.

kagylóleves chorizo-val tejszínnel

Meg kell mondjam, hogy nem bántam, hogy nem volt csípős a kolbász. Az ízvilág egy cseppet sem volt magyaros. Inkább mindennek remekül érvényesült az íze. Bár ma még csak megkóstoltam egy kanálnyit, hogy utána kell-e sóznom, vagy sem. Tiszta kínszenvedés ám gyümölcsnapon egy olyan lakásban létezni, amit teljesen belengedez az isteni sült kolbász-illat Micsoda szívás. Kész akaraterő-próba! A leves kellően kagyló ízű, a tejszíntől gondolatnyit édeskés, a lime levétől finoman savanykás, a kolbásztól pedig enyhén füstös-fűszeres lett. Aki kedvet érez hozzá, bátran próbálja ki.

Uszonyosok és bizgentyűk

 

Nyaggattam kicsit a párom,
hogy jöjjön el velem gyümölcsöt venni. Persze tudtam, hogy nem csak azt
akarok venni, ezért diktáltam neki ,,okoskát''.  Meg igazság szerint
akartam neki nadrágot is nézni, de sajna az nem jött össze. Ellenben a
zöldséges mellett a halas pultnál nézelődve úgy döntött, hogy vegyünk
pár dolgot. Akciós volt persze majdnem minden és elosztva jó pár
alkalommal tudok finom tengeri bizgentyűket varázsolni majd a
tányérra.
Terveim persze vannak, mindenfélék kavarognak a fejemben. Addig is tisztítás után szépen porciózva a fagyasztóba kerültek a finomságok. 

fésűkagylók, polipok és tintahalkarikák

Mindenesetre, ha nem valami tejszínes csodát gondolok ki belőlük, akkor megkínálom majd őket egy laza hagymasalátával. Azért evvel, mert ez Apának is nagyon ízlett, meg nekem is. Persze én nem vagyok mérvadó, mivel szinte minden zöldséget nagyon szeretek, de az, hogy a kedvesem saját magától hagymát egyen, az azért mégiscsak a világ csodája!

színes hagymasaláta

Ha már a csoda szóba került, akkor nem árt tudni, hogy a hagyma micsoda csodás hatással van a sejtjeinkre. Tisztítja, regenerálja azokat. Mit számít egy kis hagymaszag, ami némi friss petrezselyem vagy egy darabka fahéj rágásával elmulasztható? Cserébe csupa jót kapunk. Vitalizál, energetizál, tisztít, salaktalanít. Szinte minden fajtáját szeretem. Igyekszem is sokfélét és sokat használni belőle.
J.O. konyhájában láttam egy csilis paprikakrémet, amit piritósra kenve, tojással, reszelt sajttal elkevert cream fresh-sel borított be és grillezett meg. Mivel a csilit nem szeretem, rögtön az ugrott be, hogy jó sok lilahagymát megpárolva, ugyanúgy besűrítve balzsamecettel, szinte krémesre készítve én is tehetném piritósra és én is megpakolhatnám a sajtos feltéttel és én is megsüthetném. Meg is fogom csinálni! Majd ha letelt a kilencven nap Addig ugyebár tabu. 

Eszembe jutott közben, hogy a vasárnap felvágott lilakáposzta másik felét – amit szintén legyalultam az uborkagyalon – egész másképp készítettem, mint hagyományosan szoktam. Kedvesemnek ízlett, erősen dicsérte is, pedig aznap nem nagyon ehetett belőle De majd egy keményítős napon ezt is megírom. 

odavagyok a hagymákért :)))))))))))))))) nagyon-nagyon-nagyon

Zöldséges lángos

 

Nagyon akartam  sütni valamit, lévén a szénhidrát napunk épp vasárnapra esett. Szóval miért is ne? Kitaláltam, hogy mit. Ehhez képest annyira rámtört a zöldségehetnék, hogy majd' belehaltam. Aztán ahogy a lisztes zacskót bontogattam hirtelen kipattant a szikra! Olyat csinálok, amit tavaly előtt Hajdúnánáson ettünk a strandon! Zöldséges lángost. Gyorsan pucoltam egy szem krumplit, ami jól tudom, nem illik bele a szénhidrát napi menübe, de gyakorlatilag elveszett a tésztában, viszont szükség volt rá. 

 

Zöldséges lángos

Ez kell hozzá: 1 kg liszt, 2 cs. szárított élesztő (vagy 1 kocka friss, amit bele kell morzsolni a lisztbe), 1 nagyobb krumpli, 1 ek. só, 2 tk. cukor, 2 lilahagyma, 20 centi póréhagyma, 15 dkg lilakáposzta, 1 cs. vegyes saláta, olaj a sütéshez, citromlé. 

Így készül: A krumplit nagyon apróra vágom és annyi vízzel, amennyi ellepi, az 1 ek. sóval megfőzöm, majd hagyom langyosra hűlni benne. Kell a leve is, egyrészt abban van a só, másrészt evvel dolgozzuk össze a tésztát. Anyutól tanultam, ő pedig a nagymamámtól, mindig így csinálom és mindig nagyon jót tesz a tésztának. A lisztet átszitálom az élesztővel és a 2 tk. cukorral és elmorzsolgatom benne a langyosra hűlt krumplit. Beledolgozom a főzőlevét is, és ha kell, akkor még egy kis langyos vizet. Illetve ha lehetne, akkor kefírt vagy joghurtot adnék még hozzá, de azt most nem lehet. Összedolgozom. Kb. egy órára letakarva kelni hagyom. Jó a duplája lesz legalább a tészta. Akkor kigombócolom ízlés szerint. Nálam akkora, amekkora majd nyújtáskor befér a serpenyőmbe, vagyis kb. mint egy kövér golflabda, akkorára. Tálcán meglisztezve, letakarva még 20 percig hagyom pihenni őket.
A húsz perc időmilliomossá tesz Ezalatt vékonyra vágom a lilahagymát, a póréhagymát, megsózom, kis olívát csorgatok rá. A színes salátát összekeverem a rukola ropogós leveleivel, némi olívával és lime-lével. Az uborkagyalun vékonyra szeletelt lilakáposztát is megsózom, kicsit hagyom állni, kinyomkodom és olívával ezt is megcseppentgetem. Nem kell semminek sem úsznia az olajban, épp csak annyi kell bele, hogy a levelekre tapadjon.
Forró olajban kisütöm a kéttenyérnyire nyújtogatott lángosokat, papíron leitatom róluk az olajat. Jó gazdagon megpakolom zöldségekkel, félbehajtjuk és már ehetjük is.

 

Persze Hajdúnánáson mindezt úgy kaptuk, hogy a lángos háromszor ekkora volt, mint az itthoni, fokhagymával, tejföllel jó vastagon meg volt kínálva, arra pakolták a szeletelt uborkát, paprikát, paradicsomot, lilahagymát, majd az egészet még gazdagon megszórták reszelt sajttal. Nos… az nekem egyik nap déltől, másnap reggelig bőven sok volt, nem is ettem utána egy évig lángost. Vagy több? És amúgy is ritkán vetemedek ilyesmire. Most viszont, hogy már eltelt a bő év, egy kis nyári fílinget varázsolt itthonra. Még ha nem is olyan zöldségek kerültek is rá, meg a sajtot is csak hozzáképzeltük. Bár ahogy Apát figyeltem, nem is nagyon kellett neki más erre a sok zöldségre. 

 

Egyébként is nagyon büszke vagyok az én kis zöldségutáló Kedvesemre! Mert mostanában mindenféle salátákat csak úgy eszik, mint a nyuszi Ropogtatja, és ahogy látom ízlik is neki. Mint most a gyalult, sózott lilakáposzta. Teljesen meg is döbbentem rajta, de boldogan konstatáltam, hogy bizony nem csak a káposzta fogy, hanem a hagymaféle is. Vagy megszerette, vagy tudok valamit Őszerinte meg: hát ez van, ezt kell enni!