Havi Archívum: március 2009

Árpa zöldborsóval, rukolával – J.O. nyomán

 

Vásároltam nemrégiben hántolt árpát, mert J.O. egyik műsorában roppant mód felcsigázott a zöldborsós ,,levese''. Ami olyan sűrű persze, hogy már köze nincs a leveshez. Inkább főzelék állagú volt. De mit érthetek én az angol kulinária ilyen szintjeihez?
Azért ötletnek tök jó volt. És ma jött el a napja, hogy el is készítsem holnap ebédre. Duplán kapóra jött, hogy volt még egy fél csomag harmadnapos, már nem egészen roppanós rukola is itthon. Mellesleg nekem majdnem mindegy milyen a rukola, mert addig eszem, amíg van. Mondjuk emiatt nem sokáig szokott lenni. De csak simán rájárni is szeretek, meg zsömlébe tenni, stb. Imádom

 

Árpa zöldborsóval, rukolával – J.O. nyomán

Ez kell hozzá: 25 dkg hántolt árpa, 50 dkg zsenge, fagyasztott zöldborsó, 5 dkg margarin, só, bors, fokhagyma, 10 dkg rukola, 1/2 cs. petrezselyem.

Így készül: az árpát átmosom és fél órára beáztatom. Öblítés után kétszeres mennyiségű folyadékban – húsleves, zöldségleves, víz húsleveskockával – felteszem főni.  Amikor már majdnem teljesen felvette a folyadékot, hozzáadom a zöldborsót. Fűszerezem fokhagymával, borssal, belecsipkedem a margarint. Itt illik megjegyezni, hogy J.O, ,,bőrmanyié''-val készítette, de mi most hanyagoljuk a lisztet. Az eljárás annyiból áll, hogy egy kis vajra – mivel ő vajat használ, lisztet szór, majd villával és kézzel összedolgozza. Ezt morzsolgatja-olvasztja bele az étel levébe. De én rövidebb lével csináltam, és nem liszteztem. Ellenben tette bele petrezselymet és a megvágott rukolát. Ezeket már akkor, mikor az édes borsó megpuhult és elzártam alatta a lángot.
Tényleg akkor jó az árpa, ha még van mit harapni rajta. Ez a már nem kemény, de még nincs szétfőzve állapot roppant ízletes, mert minden ízanyag benne van a szemekben. Csinosnak is csinos és nem a ,sima' rizibizi. Remek alternatíva köretnek, de önálló vacsoraként is megállja a helyét 

árpa rukolával és  zöldborsóval. Vagy fordítva?:)))))))) finom egytál étel

Miért indul meg vajon az ember fantáziája? Kész kínzás, hihi Ha majd máskor csinálom, itt nem fejezem be az ételt, mert minimum parmezánt vagy parmiggiano reganot reszelek rá, jó bőségesen. Vagy pírított baconnal kínálom. Esetleg chorizot sütök mellé, szép piros karikákat, amiknek isteni szaftjával meglocsolnám a tetejét tálaláskor.  Szóval lehet ezt még ragozni, mint ahogy J.O. is sült madárral – fogoly mellekkel és combokkal – tálalta. És tuti neki is igaza van

Leves Apának – nagymama módra

 

Tegnap megfőztem. De Apa azt mondta, hogy a nagymamája régen mindig tojássárgájával keverte ki a tejfölt. Mondom neki, hogy akkor legírozta. Azt ő nem tudja, de úgy csináljam, mert az úgy olyan finom. Meg olyan nagymamás Nálunk ez nem annyira volt szokás. Mi sima tejfölös leveseket szerettünk. De gondoltam, ezen ne múljon, ma este, tálaláskor legírozom neki. Állítom még jobban is ízlett neki, pedig csak sima, csirkeszárnyból készült leveske volt. 

 

Csirkeleves – nagymama módra

Ez kell bele:  mindenki vegye elő a jól bevált családi leves receptjét az a tuti! De ha mégis arra fanyalodna, hogy itt olvasgat, akkor: 1 kg tisztított csirkeszárny, aminek már nincs meg a vége – vagyis levágtuk, só, tejföl, 1 vagy 2 tojás sárgája, szárított fűszerek: csipet bors, bazsalikom, kakukkfű, 5 g. fokhagyma. 

Így készül: roppant naturálisan a szárnyat hideg vízben sóval felteszem főni. Kb. 3 l vízzel öntöttem fel. Szeretem a leveseket fedő nélkül főzni, akkor látom, mennyire forr vissza. Ebből olyan 2 1/2 liter leves maradt vissza, amikorra megfőtt a csirkecomb csirkeszárny. Persze kis lángon főzöm, amolyan ,,ottfelejtős'' módon. De közben a fokhagymákat vékony szeletekre vágom és hozzáadom. Amikor megfőtt, tenyeremben összemorzsolom a fűszereket és úgy szórom bele. Borsozni csak enyhén borsozom. A tojások sárgáját kikeverem a tejföllel. Az eredeti legírozás tejszínnel történik, de így meg nagymamás A levessel hőkiegyenlítem, majd szépen belecsorgatom és kevergetem, nehogy rántotta legyen belőle. De persze nem lesz. 10 perc pihenés után tálalható is.
Diétán kívül állóknak a tésztabetét tetszőleges, persze legírozás előtt kell belefőzni. Esetleg citrommal savanyítható, de bátran mondom, anélkül is tökéletesen pikáns lesz a tejföl savassága miatt.

legírozott raguleves Apának - nagymama módra :))) csak nehogy hirtelen nagyi legyek :))))

Nem raguleves, de az ízesítése már majdnem tárkonyos. Igaz engem kiráz a hideg a tárkonytól, de ismerem az ízét. Talán épp azért kerülöm is. Szóval olyan mint ha… pedig dehogy!

Hagymás pite

 

 Ez aztán a tizenöt perces vacsora! Tovább tart megteríteni és elpakolni, mint amennyi idő alatt sütőbe lehet tolni. 

 

Hagymás pite

Ez kell hozzá: 1 cs. leveles tészta, 3 közepes lilahagyma, 1 hosszú szál póré, 1 csokor snidling, 3 ek. olaj, 1 tojás, só és bors, petrezselyem. Írnám, hogy fél tojás, de olyat hol kapni? A fagyasztóból meg persze elfelejtettem kivenni… eh.

Így készül:  A leveles tésztát hagyjuk felengedni. A hagymákat – kivéve a snidlinget – karikákra / félfőre vágjuk és az olajon megpároljuk egy kis sóval. Enyhén borsozzuk csak meg, esetleg egy kis granulált fokhagymát lehet bele szórni.
Eközben a tésztát kinyújtjuk és egy piteformába szabjuk. A leeső végekből szezám- és lenmaggal megszórva magos-sós rudakat sütünk. A tésztát megkenjük tojással, megszúrkáljuk villával. A hagymát belekanalazzuk és 200°C-os sütőben kb. 15 perc alatt megsütjük.

lehet, hogy mániákusan szeretem a hagymát? :))))

Tálaláshoz megszórjuk az apróra vágott snidlinggel és petrezselymet biggyesztünk a közepébe. 

na kérem.... szép és finom is, meg hagyma is :))

Polenta sütve

 

A csuda sem tudja, mióta esznek az emberek polentát. Kukoricadarát főve. De mi most próbáltuk először. Meg kell mondjam, nem csalódtunk benne.
Ízletes, tápláló, és rengeteg lehetőség rejlik benne. Elkészítéséhez semmiféle szaktudás nem kell, tulajdonképpen 10 perc alatt kész is van. A további felhasználása pedig opcionális. Tegnap megsütöttem. 

 

Polenta sütve – salátával

Ez kell hozzá: 50 dkg kukoricadara, 2 liter víz (esetleg maradék tiszta hús- vagy zöldségleves), 5 dkg margarin, 5 dkg reszelt parmiggiano regano vagy más jellegzetes ízű sajt, só, bors, 1/2 csokor snidling, fokhagyma ízlés szerint,  víz.

Így készül: először is jó tudni, hogy a fél kiló dara legalább 4 embernek lesz bőséges adag, tehát nagyon gazdaságos. Egy nagy lábosban felteszek 2 liter vizet forrni.  Amikor felforrt, alaposan megsózom. Fogom a  habverőmet és folyamatos kevergetés mellett beleszórom a kukoricadarát. Igyekszem csomómentesre keverni. Tulajdonképpen el is zárhatom alatta a lángot, mert kevergetés közben meg is puhul a dara. Ekkor belekeverem a margarint – vagy vajat – és alaposan borsozom, fokhagymázom, ha kell, akkor még sózom. Nem szoktam a sózát túlzásba vinni, sőt. De ez a mennyiségű dara azért – sajnos – jócskán kívánta. Pár percet állni hagyom, míg elolvad a margarin, majd újra habosra keverem. Belereszelem a sajtot. Persze a fantáziám be is indult, hogy még mi mindent lehetne belekeverni, meg mellé adni.
A snidlinget is apróra vágom, azt is belekeverem a sajt után. Közben egy nagy tepsitfolpackkal kibélelek, majd csepp olajjal megkenegetem a folpackot. A puliszkát ebbe borítom bele. Elsimítgatom a tetejét, szép egyenletesre. Ezt is befedem folpackkal. Ha belefért voln a nagy vágódeszkám, azt is rátettem volna, hogy szép egyenes legyen. De nem fért Aztán kitettem az erkély hűs kövére, hogy megdermedjen és kihűljön.

Egy óra múlva nagy tálcára borítottam, hosszában ketté, majd 8 nagy
kockára vágtam, végül  háromszögekre. Kellemes ruganyos az állaga és
könnyű vele bánni.  Forró grillserpenyőben pici olajon megsütöttem.
Az imádott színes salátával kínáltam. Apának is nagyon ízlett.

Kis csíra

 

 Nem hiszem, hogy olyan alap-dolog lenne mifelénk a csírák fogyasztása, hogy nyugodt szívvel úgy kezdhessem a mondatom, hogy ,,szerintem mindenki tudja''.  Mert szerintem sokan nem tudják, hogy micsoda jó dolog friss csírákat enni. Főleg télen és így a tél meg a tavasz között.

Naná, hogy én is megveszem télen az újhagymát, meg más régen primőrnek számító zöldeket. Mert hiányzik a  vitamin. Naná, hogy eszembe is jut, hogy gyerekként ilyen tavasszal volt, a hátsó kerben, szép libasorban és ki kellett húzni a földből és micsoda élmény volt az! Egy szelet vajas vagy zsíros döci meg a hagyma, aminek a végét kis sóba dugtuk és leharaptuk.

Ma már nem enném úgy sóval, még a hideg is kiráz tőle, meg nem eszem zsíros döcit sem – pedig annak milyen fílingje van, jajj! – de imádom a hagymát. Meg a retket, meg a salátát, meg meg meg…. sok mindent. Mindről a tavasz, a kirándulások, a műanyag dobozban eltett kenhető krémek, kőrözöttek, sültzsírok, stb. jutnak eszembe. Meg a húsvéti sonka, a márványos főtt tojás, a majonézes rumli és mellé a fonott kalács.

Nézegettem én ezt már egy ideje, hogy milyen szépek, milyen csinosak, de nem voltam elég elvetemült hozzá, hogy kipróbáljam. Most már tudom, hogy azért nem, mert nem voltak elég színesek. Ugyanis a múltkor megláttam ezt a ,,sangó retekcsíra'' nevű gyönyörűséget. Egyből beleszerettem. Meg amúgy is imádom a retkeket. Gondoltam próba, hazaviszem. Ja, mellesleg a piros színű, zöld fenyőfás egységben vettem, aztán elképedve láttam minap, hogy a sima piros kék csíkosban pontosan a felébe kerül! Lúzer   na mindegy. Szóval hazavittem. Megkóstoltam és épp olyan volt, amilyennek vártam. Retek ízú, enyhén csípős, ropogós és annyira, de annyira szép! Rögtön beletettem egy szénhidrát napi margarinos zsömlébe, némi rukolával egyetemben. Olvadoztam a gyönyörtől!
Hétvégén pedig amikor a rukolás tagliatellét csináltam, a tetejét csírával szórtam meg. Mit mondjak! A tönkölytészta barnája, a rukola és az avokádó csodaszép zöldje és a lila retekcsíra valami fantasztikus látványt nyújtott!
Mert ami szép a szemnek – nálunk – az finom a testnek. Igyekszem így készíteni az ételeket. Azóta vidáman ropogtatom a csírát.

Szemezek továbbá a brokkolicsírával is, de nem tudom, miféle íze lehet nyersen a ,,karfiolnak'  A hagymacsíra csinos, mert hajszálvékony zöld hajtásai végén ott csillog az apró fekete magocska. a szójababcsíra meg kövér! Nagy és kövér, mint egy pocok, de biztosan finom amúgy, valami salátába vagy thai jellegű ételben. Esetleg wokban készült pirított hús mellé bedobnám. Még nem tudom. Aztán van sima retekcsíra is, de az olyan semmilyen, mert barna magjából barnás hajtások fejlődnek és semmilyenszíne van.
Láttam J.O. egyik műsorában a kertészt, aki mindenféléket hajtatott. Ettől messze állok, de nagyon szimpatizálok az ötlettel. És igenis jó lenne, ha mindenki rákapna a kis magok hajtásaira, amikben koncentráltam van meg minden tápanyag, vitamin és nem mellékesen az íze a növénynek. Fantasztikus!
Gondolatban és lelki szemeim előtt guszta szendvicseket jelennek meg, amikből nem a sima fejes saláta levele kandikál ki, hanem egy nagy csomó cérnavékony csíra….. ahh    

Tegnap a husi mellé egy marék madársalátát kevertem össze lazán egy kis sangó retek csírával, némi olívával és csipet granulált fokhagymával, sóval. Fantasztikus ízélmény! Megéri kipróbálni  

Isteni gorgonzola

 

Persze, hogy megkóstoltam, mert nem bírtam, mert egy kínzás gyümölcsnapon tejszínes gorgonzola mártást kevergetni és közben frissen sült karajt forgatni a grillserpenyőben. De csak egy nyalintásnyit, igen.
Szóval a múltkor belebotlottam a tévében az egyik Giorgio Locatelli műsorba, amiben éppen gnoccit készített és az egészet egy tejszínes gorgonzolás mártásba kanalazta, majd kínálta a hülye bili formájú tányérjaiban. Csípem a manus energikusságát és lelkesedését amúgy, de nincs egy dizájnere, aki szól, hogy idétlen a tányér, mert egy középkori éjjeli edényre hasonlít? Vagy csak annyit, hogy apukám szakács létedre kösd már össze a hajad, amikor főzöl? Na mindegy, ezt csak zárójelben, mert amit viszont készít, és ahogyan, az nagyon tetszik. Ihletet kaptam a mártáshoz, mert ma vásárláskor olasz hetekbe botlottam a kéksárgában és megleptem Apát egy darab csinos gorgonzolával. Illetve ő már csak a mártást látta. 

 

Gorgonzola tejszínnel és frissen sült karaj

Ez kell hozzá:  20 dkg gorgonzola piccanteria, 250 ml tejszín, 5 dkg margarin – eredetileg nem is tudom, van-e benne, de jót tett neki – vagy vaj, 1/2 csokor snidling, 6 szelet karaj, só, bors, fokhagyma, kanálnyi olíva a sütéshez.

Így készül: a hús fehér hártyáját picit bevagdostam a szeletek szélén, majd erős nejlonzacskóba téve húsklopfoló sima felével megütögettem. Borsoztam,granulált fokhagymával megszórtam, grillserpenyőben megsütöttem. Csak utána sóztam, így nem lett csizmatalp
Eközben a margarint serpenyőben pici lángon megolvasztottam, felöntöttem a tejszínnel, belemorzsoltam a sajtot és megvártam míg elolvad, aztán picit besűrűsödik a mártás. A snidlinget apróra vágtam és belekevertem.
Annyira finom lett, hogy csak nagy nehézségek árán bírom kivárni a holnapot. Legszívesebben rávetném magam most azonnal! Köretnek madársalátát kínálok majd retekcsírával megszórva, olívával megcseppentgetve. 

gorgonzola piccanteria tejszínnel, sült karajhoz... eszméletlen íz és illat! :)

Locatelli pedig így csinálja a gnoccit. Azt is ki kell majd próbálnom… tisztára odavagyok most, pedig eddig nem ajnároztam a gorgonzolát. Főleg, ha már mászik, mert akkor erősen lábszagú tud lenni. Ez viszont friss és még törhető volt, inkább picit csípősen érett, mint nyúlós. Éppen a megfelelő

Hűűű, azért szép ez a csíra, mi? És mellesleg finom is ám! :)

Hétvégi reggeli

 

 Amikor van időm, szeretem meglepni a Kedvest egy finom és szép reggelivel. Számomra a látvány éppolyan fontos, mint az íz, ha ételről van szó. Egyáltalán nem mindegy, hogy van kitálalva, kínálva. Igazság szerint a tetszés a legelején, a főzéskor kezdődik. Már a hozzávalóknak is szépnek, egészségesnek, impozánsnak kell lennie. Akkor tudom, hogy jó lesz az étel. Nem kell elnyomni az ízeket, hadd érezzük ki mindennek a sajátját.
Talán ezért – is – részesítem előnyben azokat az ételeket, amiket nagyon gyorsan, 10-20 perc alatt lehet elkészíteni. Vagy éppen olyan, hogy jó sokáig ott lehet hagyni – levesek, egyben sült húsok – hogy sokáig felé sem kell nézni, így adva nekem szabadságot, hogy közben bármit csinálhassak. Nem emlékszem talán csak egy vagy két esetre, hogy fogolynak éreztem magam. De akkor emlékeim szerint ,,nagyüzemben'' nyomtuk anyuval az ünnepi készülődést.

Azóta sokat változtam, saját háztartást vezetek, és ha van kedvem reggel, ha szépen süt a nap, ha tavasz van, ha kicsattanok,  akkor kell egy kis napsütéses reggelit is gyártani. Alig várom, hogy olyan idő legyen, amikor reggel kiülhetek az erkélyre a függőszékbe és ott iszogathatom a teámat. Bámulom majd a virágaimat és a kék eget. Bárcsak itt lenne már! Mennyire másképp tud indulni egy olyan nap, amikor reggel az embernek van ideje magára. Ezért az élményért képes vagyok egy fél órával korábban is felkelni. Őrült lennék?

márciusi szendvicsek Apának :)

Múlt hét vasárnap épp március tizenötödike volt. A nagymamám szülinapja. Mindig eszembe jut, hányszor mondtuk neki, hogy – Mama, a te szülinapod nemzeti ünnep!
És most, hogy volt itt kis elmaradásom – amiért meg is kaptam a jogos elmarasztalásokat – megnéztem a statisztikámat. Biztosan jó ideig nem felejtem el, hogy mióta kis bodzám megszületett, épp ez a március tizenötödike volt a leglátogatottabb napunk. Nem hiszek a véletlenekben. Visszatérve a lustaságra jelentem, hogy kicsit zsong most az élet. Leginkább a munka odabent. Így estére olykor nem marad kapacitásom a gép előtt ücsörögni, vagy a vacsit fotózni. De megvagyunk és itt is igyekszem jelen lenni.
Köszönöm, és nagyon örülök, hogy hiányoztam

 

Rukolás tagliatelle

 

 Szombaton felugrottak anyuék pár dologért. Szeretem az ilyen villámlátogatásokat, mert hirtelen meg lehet őket vendégelni. Szénhidrát napunk volt Apával, és most bolti tésztával készültem. Azt mondja apu, hogy olyan leszek, mint a S.J. Mindig éppen van itthon egy kis maradék kagyló, vagy épp egy avokádó, olívabogyó, kapri, rukola, madársaláta, stb. Szóval olyan dolgok, amik a nem hétköznapi magyar konyhát jellemzik. De hát ha ezt szeretjük? Jót vigyorogtunk rajta. 

 

Rukolás tagliatelle – tönköly tésztából avokádóval

Ez kell hozzá: 50 dkg teljes kiőrlésű tönköly tagliatelle, 1 v 2 érett avokádó, 4 g. fokhagyma, 20 dkg rukola, 10 dkg madársaláta, só, bors, olívaolaj, citrom vagy lime-lé.

Így készül: a tésztának feltesszük a főzővizet. Az avokádót meghámozzuk, csinos kis cakkokra vágjuk. na jó, negyedbe vágom általában és feldarabkázom. A fokhagymát vékony szeletkékre nyessük és 3 evőkanálnyi olíván megfuttatjuk. Rádobjuk az avokádót, egy kis lime-levet csavarunk bele, borsozzuk, sózzuk. Kész. A tésztát gyorsan kifőzzük. Nekem ez 6 perces volt. Beleforgatjuk az avokádós-fokhagymás alapba, majd a tészta főzővizéből adagolva hozzá, jó alaposan átforrósítjuk. Tálalás előtt belekeverjük a rukolát. A madársalátát már csak a tányéron rakjuk rá. Megcsurgatjuk egy kis olívával, csavarunk rá csipet színes borsot, cseppentünk pár csem lime-ot is rá, esetleg reszelhetünk rá a héjából. Csuda finom, csuda szép! A barna színű tészta és a friss zöldek nagyon passzolnak egymáshoz!
Persze-persze, máskor majd egy kis sovány sonkát vagy bacont is pirítok hozzá, de így is isteni volt. Nem volt több 15 percnél az egész. Na és nem utolsó sorban, a szüleimnek és apácskának is ízlett! Ez a lényeg, nem?
Fotókkal el vagyok maradva sajnos, ez is csak legközelebb lesz megörökítve. Ha megéri

Camembert töltve, papírban sütve

 

Ideje volt már elkészítenem a camembert sajtjainkat. Gondoltam, a fehérje nap ideális lesz hozzá. De mi legyen belőle?

Camembert töltve, papírban sütve 

Ez kell hozzá: fejenként egy kis kerek camembert sajt, 10 dkg reszelt füstölt sajt, 2 karika füstölt lapocka, 10 szál snidling, 2 fogpiszkáló. Köretnek: színes vegyes saláta.

Így készül:   A sajtokat lapjában kettévágom és 1-1 karika füstölt-főtt lapockát teszek rájuk. Megszórom a füstölt sajt felével, majd pár szál snidlinget belevagdosok. A tetejét réteszem, megtörögetem a kérgét, megcsepegtetem olívával, átszúrom a fogpiszkálóval, hogy le ne essen és megszóróm a reszelt füstölt sajt másik felével. Kis sütőpapír-batyuba csomagolom, amiket spárgával körbe is kötök lazán a derekuknál. Forró sütőbe tolom kb. 10 percre, de talán elég egy erősebb grill alá is betenni. Vegyes színes saláta mellé tálalom a sajtot, természetesen a papírral együtt  
Egyszerű, gyors, 15 perces vacsi.

Na ilyenkor beindul a fantáziám és elkalandozok. Lehetne ezt fokozni 1-1 csík bacönnel. Hm? Sőt, ha másképp csinálnám, akkor csak grillserpenyőben hirtelen megsütném a sajtok mindkét felét kockásra, aztán törném meg és locsolnám meg olívával….. jajj nekem.

Annyira készült, hogy fotó nem született róla. Pedig nagyon csinosak voltak. Majd a következőkről csinálok, ígérem. 

Kaptam

 

 Mert mániákusan imádom őket. Mert számomra kincs, főleg ha jó. Mert jó vele dolgozni. Nem kértem, megvoltam az eddigiekkel. De kaptam. Amilyet Ő gondolt ki, amire azt mondta, hogy ez igen! Ő pedig ért hozzá. Szóval kaptam, mert állítólag tudok vigyázni is rá. Tisztelem a jókat, a szememben szinte lelkük van. Gondosan ápolom és csak Ő fenheti őket.  Türelme profizmussal párosul, átszellemülten és gyönyörűen tudja fenni őket. Kisebbeket és nagyobbakat.
Ezentúl őt is:

az új szakácskésem - hajtogatott pengével

Nem tudom megmondani, melyik a jobb. Mert ugye másmilyenek. Már van egy általa készíttetett, amilyen másnak nincs, csak nekem. Csodálatos, kézreálló, hibátlan pengéjű szusi-kés.  Legjobban persze húst lehet vele vágni. Minden szelet egy álom lesz tőle. Csodálatosan hasít, nem roncsol.  A kovács, aki készítette, selyemakác markolatot gondolt ki hozzá. Jól tette, szeretem. Hegye és éle, súlypontja fantasztikus, bár sokkal kisebb maga a kés, mint az új ,,játékszerem''. Amitől mindenkinek el a kezekkel!
Csodálni lehet, de erősen féltékeny vagyok rá!

ajjj, de gyönyörű, igaz?

Finoman vág, nehéz, elég csak a súlyát használni. Leheletvékonyra vágja a hagymát, bármit. Egy álom!
Na befejezem az áradozást, mielőtt dicsekvéssé fajulna. És nem mellesleg: nagyon köszönöm!