Bundás lekváros kalács

 
Újév második reggelén Életem párja nyugodtan horpasztott és nem arra ébredtem, hogy egy medvebarlangba kerültem
Gondoltam ez már döfi! Meg még azt is gondoltam, hogy na ezért megjutalmazom, mire felébred. Hát persze azt kivárni nem tudtam, gondoltam nem baj, ha a napnak lesz számunkra közös szakasza is, így felébresztettem fél délben. Korábban nem mertem, mert annyira régen volt dolgozni, hogy teljesen átállt és hajnalokig kukorékolt.
Amúgy emiatt mérges vagyok már régen, de hiába sárkánykodok, semmi foganatja. Sem sárkánykodás, sem észérvek, sem orvosilag alátámasztott vélemények nem hatnak rá és nem érti meg, ha éjjel van, akkor neki miért is kellene aludnia? Tényleg rejtély ez…. és még sárkánykodok, mert aggódom érte – persze mint férfi ezt nem érti micsoda és mellesleg minek aggódni előre, mikor ha adódik valami, ráérünk akkor megoldani. Ja… pasiduma! Én nem érthetem meg, hogy miért jó az, ha naponta csak 4-5 óra alvás után megy dolgozni az Ember. Nekem este 10 körül lövik a pizsimet és néha, ha már nagyon elkanászodom, akkor van, hogy éjfél felé fekszem csak le. Bezzeg másnap szédelgek is már délután. 
 
Szóval e kitérő után visszakanyarodnék a meglepetés reggelihez. Ami számomra megint egy fura dolog, hogy egy ideje állandóan édes bundás kenyeret akar tőlem! Mondtam, nem. De ő igen, mert az finom. Mondtam, nem. Majd ha piros hó esik! De ő igen, és hogy az tényleg finom, csak kóstoljam meg. Meg is mondta, mit hogyan édesítsek. De nem! Mert pfúj. milyen már az… jesszusom. Aztán egy alkalommal meg tudott győzni, de nem kóstoltam meg, ő meg boldogan majszolta, bár azt mondta, mégsem elég édes. Brrr… engem meg a hideg rázott. 
Talán a fejemre estem, de az új év második reggelén olyan édes csendben aludt a Kedves, hogy teljesen meghatódtam. (mer'ilyenkor én is kipihenten ébredek ám ) Volt egy szikkadt fonott kalácsunk, gondoltam feláldozom a szent oltáron és bundás kalács lesz belőle. Aztán kellett egy fricska és a végeredmény nagyon ízlett az én életem párjának
 
Bundás lekváros kalács
 
Ez kell hozzá: 1 fél kilós szikkadt fonott kalács, némi savanykás lekvár: most meggy és szilva, mert ezek akadtak elsőre a kezembe, 2 tojás, némi liszt és tej, édesítőszer. Ízlés szerint porcukorszórás, tejszínhab.
 
Így készül:  a kalácsot vékonyra szeleteltem, de úgy, hogy minden ép szeletnek legyen párja. Ezeket megkentem lekvárral és összetapasztottam A tojásból, lisztből, tejből laza palacsintatésztát kevertem, majd ebbe forgattam, tunkoltam a kalácspárokat. Palacsintasütőben sütöttem meg, kevés olajon. Persze maradt tészta, abból meg kakaós palacsintákat csavartam. Az eredmény engem is meglepett, mert a savanykás lekvártól isteni fanyar íze lett és nem éreztem úgy, hogy mentem meghalok, olyan gejl. Persze én csak 2 szeletet ettem meg így is, de Kedvesemnek nem volt ellene kifogása
bundás lekváros kalács

2 Comments

  1. Apácska

    Mindenkinek javasolni tudom édesebbszájúaknak nyugodtan mehet bele édes lekvár is ám!

    Reply
  2. BodzaBlog

    jesszusom 🙂

    Reply

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.