Egyszerű rizibizi

Tegnap dél körül tesómék hozták a két rosszcsont kutyalányt, hogy kicsit pesztráljuk őket, míg elintézik a karácsonyi vásárlásaikat. A két megszeppent kis szőröske csak pislogott, mikor itt maradtak. Nekem még be kellett fejeznem az ablakpucolást, sőt Apa is segített benne. Most is köszönöm 🙂  Aztán egy hatalmasat sétáltunk odalent, sok kutyával találkoztunk és a kezdeti félénkséget nagy nehezen sikerült is leküzdeni. Mire a tömegből csak egy kutya maradt, addigra még Szotyi bátorsága is megjött. Ribizli pedig vígan rohangált kis gacsos lábain és fúrta az orrát a kupacokba összehordott falevelekbe.

Estére pedig csak egy gyors és egyszerű vacsorát készítettem, hogy mire az éhes vásárlók megjönnek, legyen meleg étel az asztalon. Így esett, hogy fél fej hagymát megpárolva, egy jó nagy adag borsóval, némi fokhagymával rizibizit készítettem köretnek. A husi pedig filézett csirke felsőcomb volt, amire hirtelenjében csak szójaszósszal kevert ketchup, fokhagyma és bors került, némi olívaolajjal egyetemben. Így toltam be a sütőbe és puhára sütöttem.  A saláta pedig vegyes zacskós saláta volt, némi maradék fűszeres-olívás fetakockákkal és újfent egy érett avokádóval, amit rákanalaztam. 

Amikor tesómnak szedtem a rizibizit, még mondta is, hogy csak normális, emberi adagot kér, mert ő nem is nagyon rizses. Oké 🙂 Aztán én még be sem fejeztem a vacsorám, mikor megkérdezte, hogy csak rizibizit kérhet-e még? Nem kell más csak az, meg a csirke szaftja rá :))))) Ezen még most is vigyorgok utólag, mert akárhogyan is, de fenemód jól esett a kis lelkemnek 🙂 Ámbár a múltkor a székely káposztámból is belaktak, sőt vittek is magukkal és amennyire tudom, az is jól sikeredett. 

A főzés mindig azonnali sikerélményt jelent és ez nagyon kell a mindennapokban. De a legnagyobb öröm az, ha látom, hogy ízlik ami készült. Még akkor is, ha az csak egy egyszerű rizibizi :)))

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.