Doboz

 

   Ma reggel kerestem bent egy kartondobozt. Kipakoltam a fiókjaimból, amire szükségem volt, összeszedtem a fogkefém, fogkrémem, bögréim, teáskancsóm, papucsaim. Fogtam az ásványvizeimet, a tolltartóimat, meg ezt-azt és felcipekedtem a harmadikra. 
Végtelenül jól esett, hogy a kolléganőm azt mondta: -Na gyere haza, mától ez a te helyed.  🙂
Csinált nekem helyet a szekrényében, felakasztottam a kardigánom, bepakoltam a dobozkámat. Csak az ebédem felejtettem odalent a hűtőben, ahova még reggel betettem. Lent is ebédeltem, de már tisztára úgy éreztem, hogy nem tartozom oda. Rám se hederítettek. Illetve csak a pénztáros kolléganő, de gondolom csak azért, mert olyan letört voltam, mint a bili füle 🙂

A srácok azért hiányoznak, most meg még nem is nagyon mernek feljönni, mert ugye nem vagyok egyedül odafent. Meg persze most még ne is zavarjanak, mert annyi mindent kell megtanulnom, hogy akkora lesz a fejem, hogy csak az ablakon fogok kiférni 🙂 ott is csak oldalazva. 

Nagyon remélem, hogy jól fog menni a tanulás. Igyekszem mindent memorizálni, ami inkább gépies, hogy azon ne kelljen szinte gondolkodnom sem majd januártól. Mert aztán még olyanok is várnak rám, amiket csak egyetlen egyszer fogok látni, aztán a következő alkalommal már tök egyedül kell csinálnom. Atyaég… tiszta félelmetes 🙂 

Csak magamnak mondom, de azért jól be vagyok tojva… Remélem felnövök a feladathoz egészen, mire egyedül maradok.  :)))

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.