Van olyan, hogy az emberre rájön a hoppáré. Enne valamit, de nem tudja mit. Édeset? Nem. Azt most nem. Sósat? Igen 🙂 De mit? Mindennel annyi pepecselés van, és az most nagyon nem klappol a kedvéhez.
Akkor jön egy emlék… mélyről felsejlik, hogy van valami alapanyag a fagyasztóban: leveles tészta. Mmmm… de mit? Egyszer csak a tévét kapcsolgatva ott van a Bede Robi – aki egyáltalán nem a kedvence, sőt az affektálásától kirázza a hideg – és egy egyszerűt csinál. Ő úgy nevezi, hogy sonkásmiújság. Mindegy.
Szóval a hozzávalók listáját számba veszi és minden van hozzá. A tésztát felteszi a fagyasztóból a hűtőbe, mert az reggelre éppen klassz lesz.
Reggel előkészíti a gépsonkát. Illetve a kapuvárit, vékonyra csíkozza, majd apróra kockázza. Egy kis fej lilahagymát szintén apróra kockáz és pici olajon megfuttatja. Rádobja a sonkát, sót, borsot és petrezselymet. Picit pirítgatja, majd félreteszi. A leveles tésztát kinyújtja, nagy pogácsaszaggatóval kiszaggatja, párosával egymás mellé fekteti őket. Most kicsit ügyesebben, mint a BedeRobi, a párok egyik felének szélét tojással körbekeni és csak utána rakosgatja meg kanállal a sonkás töltelékkel. A párok másik felét rányomkodja, szélüket összecsippentgeti, sütőpapírra teszi. Tojással megkenegeti, reszelt sajttal megszórja, majs 180°C-on 25-30 percig süti. Kész 🙂
Egyszerű, finom, sós is, sajtos is, ropogós is, omlós is. Hálás annak, aki anno feltalálta a leveles tésztát. Ezt a sósat pedig sonkás töltött leveles pogácsának gondolja 🙂
kacérkodom a sütéssel, és ez jól is hangzik, sós is, hétvégére pont jó lesz:) (elemzés utána:)
Szia sofn 🙂 csak bíztatni tudlak! 🙂 erősen preferálom az ilyen gyors és kevés munkával járó apróságokat. Sok sikert hozzá!