Az illatokról – negyedik alkalom

Minap megajándékoztam magam. Volt időm és ráérősen bóklásztam a teás sor előtt egy multiban. Nem számoltam meg hány féle-fajta teát tartanak, de számosat.

Olyat akartam választani, ami nem az elcsépelt pirosgyümölcsös, nem az ízesített grey-tea, és szinte zöldnek sem mondható ízesített porok.
Szálas zöldteákat tartok otthon, amiknek autentikus zöld ízük van. Vagyis kesernyések és épp ott érzem a nyelvemen, ahol a keserű ízt.

A bóklászás már majdnem elvette a kedvemet, de akkor megpillantottam valami érdekeset. A Teekanne teáiból már sokat ismerek, próbáltam, sőt van amit kedvelek is. Nagyon jók a gyümölcsteában, egyik kedvencem tőlük a bodzabogyós tea. Mennyei íze van és nem keverendő össze a feketeribiszkéssel.
Szóval Teekanne. Ámde amit láttam, az egy zöld tea. Méghozzá egy Zen  Chai – Green Tea Speciality. Kíváncsivá tett, de ott sajnos nem lehet szimatolni, nem lehet megbontani a celofánt és egyáltalán… Csupán a bátorságomra és fantáziámra volt bízva, de megvásároltam.

Amikor hazaértem és elpakoltam a vásárlást, izgatottan forraltam a vizet. Kikészítettem a Tesótól kapott egyszemélyes teáskannát, meleg vízzel kiöblítettem. Kibontottam a teásdobozt . Csukott szemmel egy mélyet szippantottam belőle. Mmmmmmmmm…… és még egyszer mmmmmmmmmmm 🙂

Ez az aroma… és illat… és amitől már most csurgott a nyálam… aztamindenit! Fűszeres, lágy, karakteres, kesernyés, és valami meghatározhatatlan aromás, keleties illat áradt a dobozból. Jajj, alig vártam, hogy a víz kellően forró legyen.

Leforráztam egy filtert a kb. 80-90°C-os vízzel. Szimatoltam egyet a felcsapó gőzből és mintha valami egész más tájra repített volna. Annyira érzéki az illata, hogy szinte láttam magam, ahogy egy szép zen kertben ülök és csészével a kezemben kis csengettyűket, madarakat, susogó bambuszt, csobogó vizet hallok.

10-12 perc. Kész. Kitöltöttem.  Szinte szertartásosan, és csak kicsit illúzióromboló, hogy nincs igazi, autentikus kínai teáscsészém. Még 🙂 Ennek meg kell adjam a módját. Bevonultam a szobába, minden csendes volt. Kezembe fogtam a bögrémet – amúgy ha nem lenne füle, már majdnem… 🙂 –  és illatoztam. Lassan kortyoltam bele de az íze azonnal rabul ejtett. Ugyanazt a felemelő, varázslatost érzést éltem át, ahogy a számba vettem, és utána is kellemes íz maradt. Nincs rá más szó, csakis az, hogy varázslatos. Már értem, hogy miért zen chai a neve 🙂

egyszemélyes teáskannám :)

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.