Napi Archívum: 2008/04/12

Limonádé

Tevékeny nap volt a mai. Mindenféle dolgok, ültetések, főzőcske, intéznivalók. Az estebéd után – mellesleg ez két okból is jó dolog: takarékos, mert hétvégén mindig csak kétszer eszünk egy nap; és azért is jó, mert 5 után már nem szoktunk enni – annyira szomjas voltam, hogy hiába ittam meg a maradék csipketeámat, nem volt elég. 

Mielőtt Dunának mennék szomjamban, gondoltam csinálok egy finom limonádét magamnak. Tudom, hogy ez nyári ital, de egyrészt ma szép idő volt, másrészt meg ott vigyorgott velem szemben a gyümölcsös kosaramban a lime és a citrom. Mmmm…

Limonádé 

Így készült: Fogtam egy kedvenc borospoharat, ami valóban fél literes 🙂 Gerezdre vágtam a lime-ot, kifiléztem, mert a héja már kissé bibis volt. Beledobtam a pohárba. Gerezdre vágtam a citromot is és kinyomva beleejtettem ezt is. Beledobtam még 3 kocka nádcukrot, amit most furamód kedvelek, mivel közel sem olyan édes, mint a répacukor. Csúnya dolog ilyet írnom, mikor bezárják az utolsó cukorgyárat is idehaza, de engem a kíváncsiság hajtott, mikor megvásároltam: tudni akartam, milyen az íze? És ízlik. Szóval mindezt felöntöttem ásványvízzel. Szénsavmentessel természetesen. Nem kevertem meg, behoztam és letettem az asztalra, hadd oldódjon a cukor. Tettem-vettem és mire jövök vissza? Erre:

limonádé

Hát nem gyönyörű? A végén mégis megkevertem. Nagyon jól esett, nagyon finom volt 🙂 

Főtt marha magos tésztával

 
Subidubi, itt a hétvége! 🙂
Felkeltem ma viszonylag korán – 7-kor, saját magamtól… biztos öregszem, vagymi, hogy már aludni sem tudok – és amint megmosakodtam, gyorsan feldobtam a marhalábszáramból egy jó zöldséges levest. Hehe… nem az enyém marha, hanem a bóti! 🙂 Amint ezt 10 perc alatt megtettem, reggeliztem egy jó kis vajas piritóst és egy pohár tejet. Feltérképeztem az erkélyt, mert tudtam mit akarok, de azért azt is, hogy ,,marha nagy'' munka lesz. Közben Apa is felkelt, én meg kiteregettem, amit kimosott a gép.
Nekiestem az erkélyen a két nagy virágládámnak. Régi száraz muskátli kitép: galambriasztónak tökéletesen bevált és így nem verték ki a földet fészkelőhelyet keresve. Aztán föld kiszed, sóder visszatesz, még kavics, aztán érett marhatrágya rászór, majd virágföld is rászór, összekever – szigorúan gumikesztyűben mindent, mert úgyis a végén vettem észre, hogy az egyik ujja kilyukadt és béjött' a főd', de mindegymán' –  muffkátlipalánta szortíroz: egy piros – egy lila, elültet, aztán petrezselyem is elültet. Két nagy cserép: egyikbe a Gulyás mamától mentett,  rotakapa által felszínre dobott és sarabolt árnyliliom került, a másikba pedig a rozmaring, kakukkfű és a zsálya. Végre! Csak NAGY cserepek vannak a .kiskertben'. Közben szorgos takarítás a kiszóródó föld miatt, porszívózás, bútorápolás, locsolás. Tényleg kell egy 10 litykós kanna, mert az ötössel elég szaporátlan a dolog. Ja és a függőszék is kikerült :))))
Közben jött Apus, dolgokat intéztünk, tettünk-vettünk. Úristen, fél egy és a leves! Nade baja nem lett, bár elég soká főtt szegényke. Csodálatosan gyöngyös lett, kristálytiszta és isteni 🙂 Apu el, takarítás befejez. Estebédhez tészta kifőz…. aztán lett belőle magos. 
 
szezámmagos tészta
 
 
Főtt marha magos tésztával
 
Ez kell hozzá: hát főtt marhahús! :)) a levestől függ, de nekem kb. másfél kila (Baloghpapám mondja így) volt a darab.  Aztán kb. 25-30 dkg szélesmetélt, 1+1 pohár tejföl, 5 dkg szezámmag, 1 dkg tökmag, só, fokhagyma, olaj, színesbors, 2 ek. mustár. 
 
Így készült: a marhát a levesből kivéve pihenni hagytam, majd vastag szeletekre vágtam (irtóra igyekeztem, mert ugye eléggé puhányos lett az ottfelejtés miatt, de ártani nem ártott neki). A tésztát kifőztem, olajjal és tejföllel meglocsoltam, granulált fokhagymával megszórtam. Eközben a magokat megpirongattam száraz serpenyőben. A tejfölös tésztára  hintettem, petrezselyemmel díszitettem. A másik tejfölt a mustárral kikevertem. Tálaláskor egy kocka tészta, husi, és mustáros tejfölmártás került a tányérra, amire színes borsot tekertem.
Hmm…  jó lett ám 😉
főtt marha magos tésztával